Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-289

Az országgyűlés képviselőházának 2 Ezzel tehát azt akarom demonstrálni, hogy a titkosság- nem lehet jogcím a jogfosztos további kiterjesztésére, hiszen maga az, hogy ez az állapot törvényben leszögeztetik, nyilt beismerése annak, hogy az, ami eddig volt, hamisítás, csalás, befolyásolás volt. Ez nyilt beismerése^ annak, hogy az, ami eddig volt, nem volt a népakarat őszinte megnyilatkozása, hanem tényleg csak olyan megnyilatkozás volt, amely mindenkor a centrális hatalomtól függött, amely a maga erejét kifejezésre juttatta a főispánban, a szolgabíróban, a csendőrben, a falusi jegyzőben és nem utolsó sorban a bakterben. És ez az akaratmegnyilatkozás hozta létre azt a hamis képet, amely itt kialakult és amely hamis kép nem tükrözi vissza a lakosság összességének gzdasági és politikai kívánságait. Én ezt. nemcsak állítom, hanem bizonyítom is. Azóta van a magyar törvényhozás 'testületében s a főváros közgyűlésében szociális kérdés, amióta mi, szociáldemokraták, ezekben a testületekben helyetfoglalunk. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Addig nem ismertek szociális kérdést. Voltak olyan idők, amikor korlátlan urai voltak pártok és irányzatok a hatalomnak ás a nép érdekében alig tettek valamit. Amióta mi ezekben a testületekben képviselve vagyunk, azóta a szociális kérdés a problémák előterébe került, azóta ezekkel a kérdésekkel nemcsak mint koldussegélyezéssel, jótékonykodással, hanem mint szociális joggal is foglalkoznak, amelyre az ember igényt tarthat az állam részéről, amelynek hasznos, dolgozó tagja volt s akinek joga van arra, hogy öt baleset, betegség és öregség esetién és egyébkor eltartsák, vagy legalábbis támogassák és segélyezzék. Ez volt nálunk a helyzet és külföldön is ugyanez volt a helyzet. Ezt még letagadni sem lehet, hiszen az adatok, amelyek rendelkezésre állanak, mindezt világosan bizonyítják. T. Ház! Nagyon félek attól, hogy ez a törvényjavaslat, amely itt előttünk fekszik, ugyanarra a sorsra fog jutni, mint az 1913 : XIV. te. és az 1918 : XVII. te. Ezekben a törvényekben is kidolgozták a választójogot és soha ezekkel a törvényekkel nem választottak, soha ezeket gyakorlatilag ki nem próbálták. Maga Tisza István, aki a háború végéig ellenezte a választói jog szélesebb kiterjesztését, amikor az összeomlás már bekövetkezett, nemcsak hogy nem ellenezte ezt, hanem még a koncentrációs kormányalakítást is . helyesnek és jónak tartotta, mert nem látott más kivezető utat. Ne teremtsenek, ne teremtsen a magyar nemzet egy olyan törvényhozó testületet, amely éppolyan idegen a nemzettől, mint amilyen idegenek voltak ezek a testületek abban az időben, mert soha még szégyenteljesebben törvényhozó testület a maga kimúlását nem határozta el, mint ahogyan ez 1918-baű történt. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt én innen, ezekből a padokból állapítom meg. (Fábián Béla: így van!) Soha gyávábban, soha dicstelenebbül nem tűnt el a közéletből egy testület, mint ahogyan annakidején történt. (Fábián Béla: Nem volt a nemzetnek semmi ellenálló ereje.) Miértf Mert nem volt gyökere a népben, mert nem volt senki, aki melléje álljon. Én már egyszer egyik városházi közgyűlési beszédemben elmondottam és itt csak megismétlem: állítom, hogy ha a magyar népnek, a magyar munkásságnak képviselete lett volna 1918-ban a magyar törté, ülése 19$8 március, 29-én, kedden, 373 vényhozásban, nem lett volna Magyarországon bolsevizmus sem, (Ügy van! Úgy van! Taps a szélsőbaloldalon.) mert akkor lett volna egy réteg, egy testület, amely ezt feltartotta., megakadályozta volna. Ha hiba volt, akkor ez az volt, hogy abban az időben nem létesítettek egy olyan törvényes fórumot a magyar nép képviselőiből, amelyben minden társadalmi réteg megtalálta volna a maga képviseletét. Vigyázzanak az uraik, nem jolbibak az idők mausern, mint voltaik 1918-ban. Egy háboirú előestéjén táncolunk, egy háború előestéjén állunk és senki seim tudja megtmiondani, hogy ez a háborúbelkövetkezik-e, vagy nem következik-e be és senki sem tudja, hogy miikor következihetik be. Azt látjuk, hogy őrült fegyverkezés folyik az egész világon, amelyben nem tudjuk, hogy nekünk, mint kds nemzetnek, milyen szerepet szánt a sors. Helyesnek méltóztatiík r tartani azt, amikor ilyen nehéz és -' súlyos idők vannak, ha ismét felállítjuk f azokat a válaszfalakat, aamelyek kizárnak a nemzet testéből társadalmi (rétegeket, s azokat mint értéktel éneket dobják oda és nem adják meg nékik azt a jogot, mely őket megilleti, hogy a szavazati jogot gyakorolhassák? T. Ház! Lehet elfogadni és lehet indokolni bizonyos; kérdéseket és lehet azt mondani, hogy én egy konzervatív választó jogot csinálok, hogy annak adok szavazati jogot, aki harminc éves, vagy annak, aki harmincöt éves, de akkor nem teszek kivételt. Ez egy olyan kántáló, amely mindenkit érint. De szavazati jogot adni egyiknek^ akinek iskolai képzettsége vagy más jogcíme van, a másiknak pedig nem adni szavazati jogot, ez arra vezet, hogy például valamely közüzemnél egy inapidíjasinak, akii érettségizett, lesz szavazati joga, de a főgépésznek, aki kezeli a turbinát, amert az nem érettségizett ós véletlenül nincs hat évi helybenlakásia, nem lesz szavazati joga. Nem kiragadott példák ezek, amelyeket iszemibeállítok, hanem az életben tömegesen előforduló esetek. Hogyan lehet követelni valakitől valamely iskola elvégzését, amikor a hat eleimit nem is olyan régen rendszeresítették és amikor az iskoláztatás! ellen még itt ebben a Házban is meglehetősen 'éles kifakadást hallottunk éppen a napiokiban a kultuszminiszter úr (részéről. A kultuszminiszter úr demagógiával vádolta meg az egész fővárost, a főváros: egész közgyűlését, amely arra az elhatározásira jutott, hogy a polgári iskolában a tanítást meg akarja könnyíteni, mert a polgári iskolát nem tekinti felsőbb iskolának, haneml népiskolának és »minthogy Magyar orsizágon nincs myolcosztályú elemi, hanem négy elemi van, tehát úgy véltük, hogy ezt a •hiányt pótolja imajd a wêgy polgári, amellyel a nyolcévi iskoláztatást megvalósítjuk. Ezt a fővárosiban meg lehet valósítani, mert itt az anyagi és kulturális előfeltételek megvannak. A falun nehezebb ennek a megvalósítása. Erre mégis azt mondja a miniszter úr, hogy ez demagógia. A miniszter úr abból indul ki, hogy a tehetségteleneket nem lehet jutalmazni. Bocsánatot kérek,, én már láttam nagyon sok embert, aki tehetséges volt az iskolában és az életben megbukott és láttam nagyon sok embert, aki az iskolában megbukott és az életben kitűnő karriert csinált. (Propper Sándor: Petőfi megbukott költészettanból!) Nem akarok arra a zsidóviccre hivatkozni, hogy egy zsidó nem lehetett" samesz azért, mert nem tudott