Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-289

Az országgyűlés képviselőházának arra, hogy annál a pártnál érvényesítse a maga voksát, amely pártnak a programmját jónak és helyesnek tartja. Éppen Sulyok Dezső képviselőtársam hangsúlyozta beszédében, hogy három befolyástól kell mentesíteni a választásokat: a közigazgatási nyomástól, a pénz hatalmától és a demagógia erejétől. (Fábián Béla: így van!) Én magától értetőtően ezt a megállapítást teljes egészében alá is írom. A titkosság a közigazgatási nyomást nnár teljes egészében ki is küszöböli, ha a választói névjegyzékeket úgy alkotják meg, (Peyer Károly: Az uraknak már praxisuk van ebben a fővárosban! — Farkas István: Szóval, kapitalizálják a választást is!) hogy az lehetővé teszi, hogy mindenki, aki arra illetékes, a választójogát érvényesíthesse. A pénz hatalmától azonban nem mentesíti, mert ha az ember komolyan egy kis pénzügyi számvetést csinál ennek a törvényjavaslatnak különböző pénzügyi knutélái körül, akkor megállapíthatja azt, hogy ha egy párt normális körülmények között indulni kíván, akkor legalábbis egymillió pengő olyan alkományos költségre van szüksége, (Az elnöki széket vitéz Bob or y György foglalja el.) amely semmi mást nem foglal magában^ mint az előírt ajánlások megszerzését, a biztosítékok letételét, a különféle bélyegek s igazolványok és igazoló írások költségeit. Ilyen körülmények között tehát ezt a törvényjavaslatot, illetőleg ezt az állapotot a pénz hatalmától függetlennek mondani nem lehet. (Peyer Károly: A választási költséget nyilvánosan el kell számolni!) Ami pedig a demagógiát illeti, a magam részéről nem tartom demagógiának az igazság kinyilvánítását. Méltóztassék megengedni, de ha azt gondolják, hogy ezt kell ellensúlyozni, ebben a kérdésben a magam részéről nem tudok egyetérteni önökkel. Az csak nem demagógia, ha kint a fórumon és másutt a zsidókérdést teszik szóvá és követelik annak a megoldását. (Rajniss Ferenc: Több mint ezer ember van emiatt elítélve az országban!) Az nem demagógia, ha hivatkozunk a szociális kiegyenlítődés szükségére. Az nem demagógia, ha szóvátesszük, hogy az állam szövetségét nem szabad olyanoknál keresni, akiknek a másik kezét a szovjet fogja, és viszont az sem demagógia, ha olyan állammal keresünk baráti kapcsolatokat, amellyel és amelyen keresztül a mi exisztenciánkat, a mi létérdekeinket szolgáljuk azáltal, hogy kereskedelmi és egyéb kapcsolatainkat fenntartani kívánjuk. Viszont _ azt sem lehet demagógiának t minősíteni, ha kinn az országban a zsidó sajtó túlkapásaival szemben állást foglalunk. És az sem demagógia, ha a magyar kultúrát kívánjuk érvényesíteni a moziban, a színházban, az irodalomban, a művészetben, a zenében és mindenütt. Az sem lehet demagógia, ha a hitéletet, az erkölcsi világnézetet a hivatalokban és a közgazdasági életben is érvényesíteni kívánjuk. És én azt mondom a t. kormánypártnak, — méltóztassanak megengedni — hogy nagyon könynyen demagógia lehet esetleg a győri beszédből abban az esetben, ha azt az egymilliárdos belső beruházási kölesönt a zsidó nagytőke fogja kapni (Farkas István: A választáshoz is a nagytőke adja a pénzt!) és a felfegyverzésünkhöz szükséges hadiipar fogja az abból származó jövedelmeket zsebrevágni, a mi kisiparunk, a mi keresztény kisiparunk pedig kinullázva fog itt állani. (Peyer Károly: Államosí'9. ülése 1938 március, 29-én, kedden. 363 tani kell a hadiipart! — Petrovácz Gyula: Államosítani kell a hadiipart azonnal! — Helyeslés a jobboldalon. — Peyer Károly: Bejönnek az utcánkba! — Fábián Béla: Végre fogják hajtani egészen a 18-as programmot lassankint! — Farkas István: Már régen követeljük ezt!) Ha valaki tehát erre hívja fel a figyelmet, mert úgy érzi, hogy ezzel az egyetemes nemzeti érdeket szolgálja, az illetőt demagógia címén a szólásszabadságától elütni semmiféle körülmények között egyáltalában nem lehet. A kormány maga is elismeri ezt az előttünk fekvő javaslatban akkor, amikor azt mondja, hogy a szociális reformok, a gazdasági jólét és a műveltség emelése hatékonyabbak a demagógia ellen minden törvényszakasznál. Ha ezt a kormány maga megállapítja, akkor természetszerűleg a magam részéről is aláírom és csak azt kívánom, hogy méltóztassék ezt minél gyorsabban érvényesíteni. (Br. Berg Miksa: Kicsit gyorsabb tempót!) T. Ház! A választójogtól megkívánjuk azután még azt, hogy annak a rendszere, az eljárása minél egyszerűbb, igazságosabb, mindenki részére hozzáférhető legyen és különleges költségeket ne okozzon. Az, amit az előbb mondottam már, itt is teljes mértékben áll. Ha ma egy képviselőjelölt fel kíván lépni a készülő törvény alapján, legalábis 30.000 pengőre lesz szüksége, szerényen számítva azokat a költségeket, amelyeknek alapján esetleg bejut hat a Háizba. (Egy hang jobbfelöl: Vagy elbukik!) Viszont kívánatosnak tartjuk azt, hogy minden választó szavazata érvényesüljön és az előbb már mondottam, t. képviselőtársaim nagy helyeslése közben, hogy a névjegyzékek elkészítése szerintem a legfontosabb. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ennek következtében azt kívánom hangsúlyozni, hogy nemcsak a névjegyzékek elkészítése szükséges. hanem e mellett olyan igazolványok nyújtása is, ha kell, arcképes igazolványoké is, (Helyeslés^ jobb felől.) amelyek segítségével a visszaéléseket minden körülmények között elkerülhetjük. Ha itt mindig arról beszéltünk, hogy halottak szavaznak, ha arról beszélünk minden alkalommal, hogy az Oti.-nak deficitje azért olyan nagy, mert mindenki visszaél vele; csali az nem, aki nem akar, akkor mindez megszün tethető, ha lesz egy olyan generális arcképes igazolvány kezünkben, amellyel mind hatóságoknál, mind más fórumok előtt könnyen ellenőrizhetjük az esetleges visszaéléseket és kielégíthetjük a felmerülő kívánságokat. (Peyer Károly: Ez lesz azután igazi zaklatása az embereknek! — Fábián Béla: Legyen dolguk a fényképészeknek is!) Nagyon kérem a bo? ügyminiszter urat, miután indítványt nem nyújtottam be, méltóztassék ezt megfogan aazni olyan értelemben, hogy természetszerűleg az ember egyéniségét no sártse

; Méltóztassék rendszeressé tenni az ilyen arcképes igazolvány használatát. Ez minden körülmények között nagyon fontos, már csak abból a szempontból is, hogy külföldről való beszivárgással és hasonlóval ne is legyen gyanúsítható senki, akit ez a gyanúsítás nem illethet. Ennek^ következtében az arcképes igazolvány bevezetését feltétlenül fontosnak tartom. (Fábián Béla: A fényképészeknek hadd menjen jól!) Mindenesetre egyet meg kell állapítanom: a háromféle választójogi rendszer túlkomplikálttá teszi az egész választójogot. Magyarországon mindig az az álláspont érvényesült,