Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-289
356 Az országgyűlés képviselőházának menti rendszereket, ahová a legnagyobb angol közjogi írók a francia parlamentet is sorozzák, ahol a parlament szuverenitásának alaptörvé; nyék, a parlament által meg nem változtatható alaptörvények szabnak korlátokat, szabnak gáA háborúutáni idők és a háborúutáni békediktátumok által létrejött új hatalmak megtagadták az önrendelkezés jogát, megtagadták a kisebbség jogát, megtagadták a győzelem nélküli béke jogát és állandósították Európában a béke fegyvereivel a háborút. Ez az ú rendszer, amelyre vonatkozólag Apponyi Albert gróf a béketárgyalások alkalmával a négyes hatalmak nagy sáfárjai előtt azt kívánta, hogy az általuk adandó béke tartóssága és dicsősége múlja felül az antanthatalmak győzelmének a dicsőségét és állandóságát. Ezek a békediktátumok körülöttünk létrehoztak hatalmakat, amelyek nem rendelkeznek az önálló nemzeti élet feltételeivel, amelyeket a bosszú, a gyűlölet és a megtorlás pilléreire építettek. Ezekben az államokiban, amelyek magukat demokratáknak, a demokrácia utolsó középeurópai végvárának állítják be a nagy nyugati kultúrák előtt, az elnyomás, a pusztítás, az emberi és á nemzetiségi jogok lábbaltiprásának állandósult rendszere uralkodik. A diktatúrák és a diktátorok között lehet választani, egy alkot mányi; azonban, egy nemzet évezredes államalkotóképessége és sajátossága hoz létre, amely a nemzeti géniusnak a szüleménye. Egy olyan alkotmányt pedig, amely történelmi eredmény szüleménye, máróí-holnapra felcserélni semmiféle rendszerrel sem.: átmenetileg, sem véglegesen nem lehet. Ha van még nyomatéka a magyarságnak — és örömmel állapítjuk meg, hogy a Kárpátok medencéjében és nemzetközi viszonylatban nyomatékunk egyre emelkedik, — ha van még, ismétlem, nyomatéka a magyarságnak, amely több, mint ami bennünket számszerint nemzetközi viszonylatban megilletne, az az, hogy hűséggel ragaszkodunk alkotmányos intézményeinkhez. Ennek az ezeréves szentistváni alkotmánynak fénye, dicsősége és ereje, igazságosságban rejlő ereje, erkölcsi ereje átragyog a határokon és az elszakított részeken, s ahol politikailag gondolkoznak és történelmileg mérnek, szinte önkéntelenül is összehasonlítják, a régi magyar alkotmányos rendszert és a mai rendszereket, felismerik a kettő közötti különbséget, és ahol ez megtörténik, ott az összehasonlítás (mérlege a mi javunkra dől e 1 . Ilyen szempontból, az organikus állam, az organikus alkotmány, az egyetemes emberi és az egyetemes keresztény nemzeti civilizáció szempontjából nézem én itt igénytelen meglátásaimon át a mai helyzetet és illesztem abba bele a szóbanforgó javaslatot. A magyarság helyes államalkotó ösztöne nagy történelmi válságok idején, a történelem keresztútjain mindenkor megtalálta a sok közül azt az egyetlen helyes utat amelyen haladnia kell, ha önálló nemzeti létét, függetlenségét és szabadságát fenn akarja tartani, hogy Európa viharsarkában, mint független nemzeti állam, mint független nemzeti célokért élő öncélú nemzet élhessen tovább. Mi nem tudunk eszközként kezelt nemzet lenni, nem tudunk magasabb nemzeti célok nélkül a történelem nagy országútján vándorolni ide-oda, ahová a történelmi események bennünket a mi akaratunk ellenére löknek, mert mi öncélú, független, nemzeti állam vagyunk, leszünk és akarunk maradni, és nem tudjuk ezt a nagy évezredes kincsünket 289. ülése 1938 március, 29-én, kedden. semmi egyéb szempontnak sem alárendelni. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől és balközéven.) Ez a nemzet az őt ért nagy megpróblátatásokban megtanult borotvaélesen látni, óvatosan mérlegelni és megtanulta az életfennmaradásnak azt a nagy törvényét, hogy az életi önmagában véve nem más, niint a változott viszonyokhoz való okos és_ céltudatos alkalmazkodás. (Mojzes János: Sajnos, visszafelé látni könnyebb, mint előre!) De megtanulta ez a nemzet azt is, hogy van valami, ami sokkal rosszabb a megsemmisülésnél, megsemmisítőbb magánál a halálnál is, ez pedig cél nélkül, idegen istenek imádatában hitványul és becstelenül élni. Minthogy ez a javaslat a sok közül a leghelyesebb utat, az egyetlen helyes utat: az alkotmányosság útját választotta, azért azt, a kormány iránti bizalmamnál fogva is, tisztelettel elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Soltész János képviselő urat illeti a szó. Soltész János: T. Ház! Az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaislat tárgyalása során az eddigi felszólalók rendkívül nagy figyelmet szenteltek a történelmi előzményeknek, a;történelmi adottságoknak és ezt a törvényjavaslatot igyekeztek beszédükbe úgy beilleszteni, mint amely egy egészséges fejlődési folyamatnak lenne a szülöttje s történelmi idők hatásának volna a következménye. Ez a javaslat, amelyet mi most a bizottsági jelentés során tárgyalunk, nagymértékben különbözik attól a törvényjavaslattól, (Mojzes János: Amit vártunk!), amelyet annakidején a kormány a 'képviselőház elé terjesztett, mert a közjogi bizottság a közel három héten keresztül tartó nehéz viták és csaták után úgyszólván minden egyes szempontot mérlegre tett, minden egyes jelenséget megvizsgált e kérdés körül és úgy igyekezett megalkotni jelentésiét. A bizottság munkájában pártunk, a független kisgazdapárt is tevékeny részt vett, mert érezte és tudta azt, hogy ez a törvényjavaslat olyan instrumentum, olyan eszköz, amelyen egy új világot lehet, felépíteni, de el is lehet egy országot veszteni. Az a rendszer, amely eddig Magyarországon a parlamentarizmusnak a fundamentuma, alapépítménye volt: a nyilt választójogi rendszer már oly mértékben megfertőzte a magyar közéletet, hogy azt továbbra fenntartani már nem lehet. (Mojzes János: Sikerült állapotain lejiánatni!) Kellett tehát alkotni olyan, új Itlörvényt, laanelyen a magyar parlamentarizmus továbbra is ellhet,. A tárgyalások során azt láttuk, hogy igen sokan különféle külföldi országokban divatos rendszerekből akartak következtetést levonni arra, hogy milyen legyen a magyar választójogi rendszer. Különös figyelmet szenteltek az angol parlamentarizmusnak, amely a legnagyobb mértékben hasonlatos a magyar parlamentarizmushoz, beszéltek a francia demokráciáról, annak rendszeréről, azonban megvallom őszintén, egyetlen egy államnak választójogi rendszerét sem tudnám a magyar talajba beiktatni, mert egy nemzetnek választójogi rendszerét sohasem lehet egy idegen állam rendszere szerint megalkotni. Egy választójogi rendszernek mindig abból a talajból kell kisarjadnia és kinőnie, amelyben az illető ország él. Habár a választójogo-
