Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-289

Az országgyűlés képviselőházának 289. ülése 1938 március, 29-én, kedden. 353 módosításokat hozott a régi rendszerrel szem­ben, amelyben a yálasztójogosultság az angol földhöz kötött elválaszthatatlan jogként jelent­kezett. Kiterjesztette a válaszójogot helyes és arányos érzékkel az időhöz kötött szabad bir­tokosokra, a parasztbirtokosokra és a háztulaj­donosokra, amennyiben azok tíz font sterling tiszta jövedelmet tudtak felmutatni. A változott viszonyoknak azonban ez a vá­lasztójog sem felelt meg. A gazdasági haladás következtében t előállott változásokkal szemben ez a választójog többé nem volt kielégítő és jött az Ballott Act, amely a titkosságot az egész vonalon megvalósította. Ez a titkos vá­lasztójogi rendszer azonban Angliában egy magas gazdasági kultúra eredményeként je­lentkezett. T. Ház! Ha magyar szempontból nézzük a választói jog és a követküldés egymáshoz való viszonyát, akkor megállapíthatjuk, hogy al­kotmányjogunk szerint a nemzetnek mindig jo­gában állott a kormányzat ellenőrzése még ak­kor is, ha ezt a jogot de faktó nem gyakorolta. Minél erősebb volt a központi hatalom, annál erősebben ragaszkodott a nemzet közjogi ki­váltságaihoz. Az una eademque nobil'itas elvé­nél fogva a nemesség személyenkénti és fejen­kénti megjelenési és szavazati joggal vett részt az ország kormányzásában és az egész világon csak két ország, Magyarország és Anglia volt az, ahol nem kormányzati fikciók, nem jogel­méleti szempontok váltották k'ï a követküldési rendszert, hanem mindkét államban a törté­nelmi szükségszerűség, a történeti kényszerű­ség, fejlesztette ki ezt a nagy intézményt. Ná­lunk a török hódoltság, Angliában pedig egyéb fejlődések következtében a grófságokkal kap­csolatban fejlődött ki a grófságok követbehí­vási joga. és követküldési rendszere. Nálunk az 1608. évi, koronázás utáni I. te. az ország három­felé darabolása következtében bevezeti a kÖvet­küldési rendszert, majd pedig 1625-ben II. Fer­dinánd gondosan körülírja azokat a módokat, eszközöket és feltételeket, hogy a követek a megyegyűléseken csakis a megye területén lakó nemesek közül választandók. A nagy átalakulás, amelyet az 1848-as feb­ruári forradalom indít meg egész Európában, az egész vonalon hozza a titkos, általános, egyenlő választói jogot, a szabadság, egyenlő­ség és testvériség egymásnak ellentmondó nagy illúzióira való hivatkozással. A magyar tör­vényhozás a magyar viszonyok helyes mérlege­lésével, helyes mértéktartással nem ragadtatta el magát a forradalmi dogmáktól, nem ragad­tatta el magát Rousseau nagy, hamis illúziójá­tól, amely a francia nemzetnek annyi vérbe, csalódásába és megpróbáltatásába került (Far­kas István: És nagyságához vezetett!), hanem számolt az elérendő célok és a rendelkezésre álló eszközök lehetőségeivel és viszonylatával és a választójog tekintetében hármas cenzust állított fel, a vagyoni, az értelmi és a foglal­kozási 1 cenzust. Annyira helytálló volt a dol­goknak ez a történelmi kiérzékelése, hogy a magyar választójog konstrukciójától, amiként azt az 1848:V. te. megállapította a szabadság­harc bukása után sem kellett eltérni, nem lígy. mint a külföldi törvényhozásokban, ahol a for­radalmak befejezése és bukása után megtagad­ták, megváltoztatták ezeket a törvényeket és vissza ieliett térni a forradalmi állapotok előtti jogalkotások rendszereire. Igen t. Ház! A választójoghoz, annak álta­lánosságban a közéletre való kihatása tekinte­tében, egyesek túlontúl sok, mások túlkevés várakozást fűznek. A tárgyilagos vizsgáló azonban, aki tisztában van ennek a rendszer­nek, ennek a közjogi intézménynek kialakulá­sával^ történetével, az tudja azt is, hogy a vá­lasztójog önmagában nem az a csodaszer, amely megold minden gazdasági, politikai, kulturális függő kérdést, hanem, csak egy eszköz a meg­oldás felé vezető úton. '' Ha már most azt nézem, hogy a mai nehéz időkben a nemzet minden rétege érett-e, ké­pes-e és személyileg is garancia-e a nagy köz­jogok betöltésére, akkor foglalkoznom kell az­zal a kérdéssel is, hogy a nemzet szabad aka­ratának megnyilatkozása tekintetében a vá­lasztójogon kívül vannak-e biztosítékok, intéz­kedések, feltételek,, amelyek a nemzeti szabad­akarat megnyilatkozásával szemben megnyilvá­nuló demagógia és szélsőségek leállítására al­kalmasak és képesek. A választójog önmagá­ban sehol sem volt az egész vonalon gyógyítási módszer^ ahhoz mindig hozzájárult Angliában is és más alkotmányos országokban is a gaz­dasági kérdések széleskörű, mélyreható rende­zése és a szociális kérdések megoldása. Ha a győri beszédet beállítjuk ebbe a nagy konstruk­cióba, akkor megnyugvással állapíthatjuk meg, hogy a kormányzat e tekintetben is helyes és célirányos úton jár,, s halad azon az úton, amelyen ta nagy gazdasági függő kérdésiek leg­fontosabb jajt, a telepítés, a hitbizományi ja­vaslat, a védett birtokok intézményének beve­zetésével máris megindította, majd pedig a szoba-konyhás lakások tehermentesítése által a széles 'néprétegekre kiható keresztény, nem­zeti szociálpolitikát inaugurált. T. Ház! A háború utáni Csonka-Magyar­ország legnagyobb függő kérdései között sze­repelt és a további fejlődés útjában állott első­sorban a választójog,, továbbá a gazdasági kér­dések rendezése, majd pedig a legitimizmus, a revízió és a zsidókérdés. A legitimizmust a körülöttünk történő világesemények szinte automatikusan kikapcsolták a magyar élet ak­tuális kérdései közül. A gazdasági kérdések megoldása az előbb hivatkozott törvényhozási intézkedések által helyes irányban van meg­alapozva és útnak indítva. Ha ezek után néz­zük a revizió tekintetében előállott változáso­kat, örömmel állapíthatjuk meg, hogy ez a kérdés mindaddig a nemzetközi politika függő­kérdései között fog maradni, amíg a magyar­ság történelmi, kulturális, gazdasági értékével arányosan a mi nagy igazságunk értelmében megoldást nem nyer. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezekután eljutunk egy kérdéshez, amely mint irritáló lázgóc szerepel a keresztény és nemzeti közvélemény előtt és ez a zsidókérdés. Lássunk ebben a kérdésben tisztán és világo­san. Sulyok Dezső igen t. képviselőtársam nagy értékű fejtegetései során, nem tudom, akarva-e vagy akaratlanul, de a lambrechti történelemszemléletbe állította be a maga be­szédét, amelyben felfogása szerint — igen he­lyesen — nincsenek befejezett történelmi kor­szakok ; minden kornak megvan a maga domi­nánsba maga intenzitásával irányító vezér­eszméje, írja Lambrecht, a »Modern történelem módszereiről« írott nagy tanulmányában, amely körül, amely mellett és amely felett különböző intenzitású eszmék, gondolatok áramlanak, amelyek intenzitásukkal hol erősítik, hol gyen­gítik a domináns gondolatot. Amikor azután az erőknek e kooperációja következtében a do­51*

Next

/
Oldalképek
Tartalom