Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-276
24 Az országgyűlés képviselőházának 276. ülése 1938 március 3-án, csütörtökön. kell terhet viselni, 30 filléreket befizetni, nem Kell a könyveket megőrizni, nem kell lajstromozni, nem kell nyilvántartani, nem kell instanciázni: koldusnak kell lennie, öregnek kell lennie, szegénynek kell lennie, hogy a fővarosban megkapja az a szegény ember a maga 20 pengőjét, szemben ezzel a brillions javaslattal, amely átlagban 7—8 pengőt fog juttatni a 65 éves kort megért mezőgazdaság-i munkasoknak. T- Képviselőház! A részleteknél lesz még nöhany megjegyzésem. Még csak arra mutatok ra röviden, hogy nem nagy áldozattal a 65 Korhatárt nyugodtan meg lehetett volna állapítani 60 esztendőben. (Farkas István: Nyugodtan! Nem éri meg, aki 18 éves korától ebben a munkában él!) Aki tudja, hogy mi ez a munka, az tudja, hogy mit jelent ilyen munkában eltöltött élet után a 65 éves kor megérése. Itt a tűzharcosnak adott kétéves engedmény nem sokat számít sem időben, sem mennyiségben. A korhatár általában a világ szociálpolitikai alakulásában csökkenő tendenciát mutat és kb. 55—60 év az, ahol ma áll. Az ipari aggkori biztosítás korhatárát is le kellene szállítani 60 évre, mert hiszen igazságtalanság,, hogy a Martin-kemencék mellett óriási hőségben dolgozó munkások kénytelenek legyenek 60 éves korukig robotolni. A törvényhozók arra is gondoltak, hogy 65 éves korukig úgysem dolgoznak a munkások, mert 65 éves munkást a munkaadók amúgy sem alkalmaznak. Ëpp a napokban megdöbbenéssel értesültem arról, hogy van Budapesten egy üzem, egyike a legelső és legkiválóbb ipari üzemeknek, ahol a 30 évet betöltött munkás előtt lezárják a sorompókat és mivel ez az üzem Bedeaux-rendszer szerint dolgozik, a 30 éves koron túl lévő emberben már nem feltételezi azt az erőkifejtést, mely a Bedeaux-rendszerhez kell, a kapuktól már elsöprűzi a 30 éven felüli munkást, ezeket már nem alkalmazza, ha el is tűri pár esztendeig azokat, akik az üzemben már bent dolgoznak ebben a korhatárban, vagy ezen felül. Méltóztassék elképzelni, a termelés ilyen alakulása mellett és a termelés urainak ilyen válogatós kedve mellett hogyan lehetséges 65 éves korhatárt megállapítani? Az V. táblázat azt mondja, hogy 60—64 éves gazdasági munkás és cseléd Magyarországon 24.873 van, viszont a 65—r69 éves 'korban levők száma 20.027. Ha elfogadnék tehát a 60 éves korhatárt, akkor nem volna nagy a differencia, mert mindössze három és félezer emberről volna szó, akikre a korhatár leszállítása kiterjedne. Ez nem volna nagy lépés és nem volna nagy erőszaktétel a minisztérium lelkiismeretén, ha a részletes tárgyalás során a korhatárt leszállítanák a 65 évről a 60. életévre. Ez mindenesetre jelentékeny változást idézne elő az érdekeltek sorsában, de egyébként jelentéktelen változtatást jelentene ezen a törvényjavaslaton. T. Ház! Nagyjából ezek voltak azok a szempontok, amelyeket a javaslattal kapcsolatban ismertetni kívántam a t. Ház előtt. Lesz még mondanivalóm, de ezt majd a részletes tárgyalás során fogom előadni:. Mint szociálpolitikus, aki ezekkel a kérdésekkel nagyon sokat foglalkoztam, nem engedhetek el egyetlen egy alkalmat sem, hogy észrevételeimet meg ne tegyem. Tudom, nem sok értelme, nem sok haszna van gyakorlatilag annak, hogy az észrevételeimet ezúttal is_ megtettem, hiszen tudom, hogy nem fogják javaslataimat elfogadni. Viszont azonban én a nyilvánosság előtt eleget tettem kötelességemnek, a lelkiismeretem parancsának és most az urakon a sor, hogy eldöntsék, vájjon az általam felhozott tárgyilagos és mértéktartó szempontokat figyelembe veszik-e vagy sem. (Ilaám Artúr: Azt mondja meg, hol vagyok én takarékpénztári igazgató 1 ?) Valami érdi, vagy diósdi takarékpénztárnál. (Haám Artúr: Soha életemben!) Akkor legyen szíves képviselőtársam kijavíttatni az almanachot, mert abban benne van. De vonjuk le az ön által kifogásolt takarékpénztárt, hagyjuk meg az ön birtokát... (Haám Artúr: A 30 holdas birtokomat meg akaria hagyni!) Elnök: Kérem Propper képviselő urat, méltóztassék a személyeskedést abbahagyni és méltóztassék a törvényjavaslathoz szólni. Propper Sándor: Nem én kezdtem, én sohasem szoktam személyes térre vinni a dolgokat, (Farkas István: Majd hozok példát a gazdatiszti életből a képviselő úrnak!) ha azonban bennünket táncra hívnak, szívesen állunk rendelkezésre a jövőben is. Én a megjegyzésemmel csak arra akartam rámutatni, hogy egy viszonylag jólétben élő ember ne legyen elragadtatva attól, ha egy 65 éves mezőgazdasági munkásnak öt pengőt nyomnak a markába ee-y hosszú hónapra. (Esztergályos János: Kíméletlenség!) Én a törvényjavaslatot ezek miatt az általam felhozott aggályok miatt nem fogadom el és úgy érzem, belső lelkiismeretem azt sugallja, hogy ezért én támadásokat és szemrehányásokat nem érdemlek meg. (Helyeslés a szélsőbáloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Huszár Mihály jegyző: Patacsi Dénes! Patacsi Dénes: T. Ház! Az előttem szólt Propper Sándor t. képviselőtársammal nem kívánok vitába szállni, mert hiszen erről az oldalról is elhangzott, hogy mi is többet szeretnénk. Nem vonom kétségbe az ő jószándékát akkor, amikor szociális érzéktől vezetve többet szeretne juttatni a képviselő úr a megöregedett mezőgazdasági munkásoknak. Ebben a tekintetben együtt vagyunk, de abban már nem, amire a miniszterelnök úr Matolcsy képviselőtársammal szemben, aki Dániát idézte, nagyon helyesen rámutatott, hogy nem eshetik minden ország egy és ugyanazon elbírálás alá. így t. képviselőtársamnak is csak azt mondom, hogy az általa felemlített államok között egyetlen egy sincs, ahol Trianon úgy pusztított volna, amelyet Trianon úgy megcsonkított volna, mint Magyarországot, ezt a mi szegény hazánkat. (Esztergályos János: Ausztria!) Nekünk csak földünk van, t. képviselőtársam és Ausztriának ipara van. (Propper Sándor: Nekünk is van iparunk!) Tőlünk elvették a földünk legnagyobb részét, az erdeinket, az érchegyeinket és elvettek még sok más nagy értéket. Ezért én éppen csak arra akarok rámutatni, hogy ha nem lehet megfelelő fedezetet találni, annak bizony érthető okai vannak a trianoni rablásból kifolyólag. (Esztergályos János: Trianon nem akadályozza meg a rádió és a bányák államosítását, azoknak a jövedelméből, meg a cukor- és más kartellek jövedel; méből kell a költségeket fedezni! Csak akarni kell! — Zaj. — Elnök Csenget.) Én teljes figyelemmel hallgattam az önök szónokát, közbeszólás nélkül, tehát engedjék meg, hogy a rendelkezésemre álló csekély időt én is a saját gondolataim elmondására használhassam fel.
