Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-288

Az országgyűlés képviselőházának 288. T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, ha reámutatok arra, hogy ez nem csupán ennek a választójogi reformnak, ennek a tervezetnek az érdeme. Ha megi méltóztatnak nézni a nagy nyugateurópai demokratikus államok választójogi kodifikációit, elsősorban azokét az államokét, amelyekről a túloldalról annyi hivatkozás esik, akkor ezekben az országokban ugyanezeket a megállapításokat méltóztathatnak konstatálni. Az angol választói jog az én felfogásom, de mértékadó angol politikusok felfogása szerint is, nem felel meg százszázalékig az ideális demokratikus követelményeknek és azoknak az elvi szempontoknak, amelyeket a közjogi egyenlőség^ és a tiszta parlamentáris gondolat a választói joggal szemben felállíthatott volna. Hatalmas társadalmi és politikai mozgalmak is vannak e miatt folyamatban Angliában a népképviseleti demokrácia szószólóinak táborából a fennálló angol válaszitási rendszer megváltoztatására. Társadalmi egyesületek, politikai testületek és szövetségek alakultak a proporcionális választói jog bevezetésére, amelyek hatalmas propagandával, óriási anyagi áldozatokkal, a közvélemény megmozdításával igyekeznek a jelenlegi, ismétlem, a közjogi egyenlőség és a parlamenti demokrácia ideális követelményeinek nem száz százalékig 'megfelelő angol választójogi szisztémát eliminálni és helyébe a demokratikus követelményeknek teoretice jobban megfelelő proporcionális választójogi rendszert tenni. És méltóztassék megengedni, hogy ezzel kapcsolatban egy olyan demokratikus és olyan modern angol politikus véleményét idézzem, mint Austin Chamberlain, az angol politika nemrég elhunyt kiváló államférfiának és volt külügyminiszteréneik véleményét, — amelyet az elmúlt hetekben az, egyik napilapunkban megjelent kitűnő választójogi tanulmányban olvastam — aki ellenállt minden proporcionális választójogi reformtörekvésnek, azt mondván egy beszédében, hogy lehet, hogy ez a ma fennálló választói jog nem felel meg a közjogi egyenlőség teoretikus követelményeinek, lehet, hogy száz százalékig nem is egyezik a demokratikus szempontokkal és a modern népképviseleti rendszer ideális követelményeivel, mivel azonban azt kénytelen konstatálni, hogy e választói jog uralma alatt a

1 brit impérium fejlődött, a farit demokrácia gyarapodott,. *az angol hatalom gazdagságban és erkölcsi javakban kiépült és az angol impérium hatalma úgyszólván teljessé vált a világnak mind az öt részében, ő a maga részéről kénytelen ellenállni minden olyan politikai törekvésnek, amely a jelenlegi választójogi szisztémát meg akarja változtatni, mert azt kénytelen konstatálni, hogy Európa igen sok államában- a legideálisabb, legdemokratikusabb választójogi szisztéma mellett, az egész parlamentáris kormányzat és demokratikus politikai rendszer összeomlott. De hasonló álláspontot foglalt el ezekben a kérdésekben gyakorlatilag Mac Donald, az elhunyt nagy angol munkásvezér is, aki a liberálisok által törvényerőre emelt választójogi reiform segítségével többséget szerezvén, ellenállt minden olyan igyekezetnek és kísérletnek, amely meg akarta volna változtatni a jelenlegi választójogi szisztémát azzal, hogy a relatív többségi rendszert kiküszöböli és a vá; lasztókerületek beosztásában mutatkozó kiáltó egyenetlenségeket megszünteti. Akarnak t. képviselőtársaim francia példákat? Közismert dolog, hogy Franciaországülése 1938 március 2^-én, csütörtökön. 327 ban a nők nem rendelkeznek választójoggal a nagy demokratikus és parlamentáris elvek legnagyobb dicsőségére. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Hivatkozhatom arra, hogy itt is nagyjelentőségű és rendkívüli súlyú politikusok állanak a jelenlegi francia választójogi szisztéma megváltoztatását célzó politikai mozgalmak élén. André Tardieu volt miniszterelnök például egy háromkötetes munkát írt: »La révolution à refaire« címmel a jelenlegi francia választójogi és parlamentáris rendszer ellen, amelynek első részében kimutatja, hogy a jelenlegi francia választójogi szisztéma sem nem demokratikus, sem pedig nem egyenlő; ennek következtében a nemzet kisebbsége dirigálja a többség politikáját. »La Chambre ne représenté pas la majorité de la nation, et moins la majorité des électeurs«. A francia kamara nem reprezentálja a nemzet többségét — mondja könyvének egyik helyén — és' még kevésbbé reprezentálja a választók többségét .s kimutatja, hogy a 40 milliós francia nemzet sorsát voltaképpen három-, illetőleg 3 és félmillió választó állásfoglalása dönti el jobbra vagy balra. (Kertész Miklós: 7—8 millió! _ Egy-egy pártra kétmillió szokott ott jutni!) T. képviselőtársam, méltóztassék elolvasni André Tardieunek ezt a munkáját: ebben kimutatja, hogy Franciaország 40 millió lakosa közül van 11 millió választó, e 11 millió választó közül rendszerint nem szavaz 3'5 millió és ennélfogva a parlamenti többség az ilyképpen maradó 7 és félmilliós választói létszámnak a feléből, tehát körülbelül 3 millióból alakul ki. Egyébként nem akartam ennek a kérdésnek ilyen részletes taglalásába bocsátkozni. (Kertész Miklós: Nyolcmillió ember szavaz!) J Mindezekből a külföldi példákból egyetlenegy szempont lehet, amely számunkra praktikus irányítást és útmutatást adhat választójogi kodifikációnk mikéntje tekintetében. És pedig az, hogy választójogi szisztémánk kiépítésénél^ és választójogi konstrukciónk megalkotásánál nem lehetünk —- ismétlem — semmiféle dogmatikus, apriorisztikus és teoretikus tételre figyelemmel, hanem csak egy szempontra, hogy tudniillik olyan közjogi struktúrát, olyan államgogi szerkezetet és választójogi szisztémát adjunk ennek a nemzetnek, aminek következtébena nemzeti és népi erőknek kiépülése, meghatványozódása és nem ezeknek az elsorvadása következik he. (Elénk helyeslés és taps jobbfelől) T. Ház! Már most melyik az az elvi princípium, amely ennek a szempontnak megfelel? Ez szerintem nem lehet más, mint az, — s ezt a szempontot nem én hangsúlyozom először^ —

r hogy a . nemzet fennmaradásának, fejlődésének, problémái megoldásának, az öszszes magyar életkérdések elintézésének és megvalósításának érdekében kifejtett munkába be kell vonni a nemzeti társadalom minden értékes és minden konstruktív erejét, illetőleg minden társadalmi réteg minden konstruktív részét, mert a mai válságos helyzetben, a mai külpolitikai események közepette a reánk zúduló belpolitikai, főként szociális kérdéseket nem vagyunk képesek megoldani másképpen, mint csak t olyan közjogi konstrukció, olyan választójogi szisztéma, s olyan állam jogi intézmények felépítésével, amelyek nem differenciálják, hanem integrálják a nemzet belső kohézív erejét és neutralizálják ama társadalmi^ erőtényezők hatását, - amelyek dekompozíciót és dezorganizációt idéznének elő a nemzet életében. (Taps a jobboldalon.)