Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-288
328 Az országgyűlés képviselőházának 288. ülése 1938 március, 2-í-én, csütörtökön. Továbbvive ezt a gondolatmenetet — de most már gyakorlati szempontból fogva meg a kérdést — kérdem, mik azok a gyakorlati princípiumok, amelyek a kifejtett alapvető felfogásnak megfelelően egy viszonylag helyes, viszonylag tökéletes választójogi rendszer kiépítése szempontjából számot tevő módon irányadóul szolgálhatnak 1 ? Felfogásom szerint ezt a princípiumot # két nagy gondolatkörbe lehet Összefoglalni és pedig először abba, hogy olyan választójogi szisztémát adjunk ennek az országnak, amely a törvényhozás csarnokában valóban megszólalásra tudja juttatni a nemzeti társadalom minden osztályának értékes és konstruktív elemeit. Itt jut eszembe az a mondás, amelyet erről a nagy problémáról az első francia nemzetgyűlésnek nagy államférfia és szónoka, Mirabeau mondott SLYYSL cl kérdésre, hogy mik azok az elméleti és dogmatikus követelmények, amelyek egy modern népképviseleti rendszerrel szemben támaszthatók? Erre a kérdésre Mirabeau azt felelte: a népképviselet legyen olyan, mint a földabrosz. Amint a földabrosz megmutatja a földkéreg- geológiai és geográfiai kialakulását, a hegyeket, a völgyeket, a folyókat, az erdőket, a magaslatokat és a síkságokat, éppúgy a helyes népképviseleti szisztémának is vissza kell tükröztetnie az összlakosság minden rétege szellemi életének, érdekeinek, szociális és gazdasági követelésének a képét. A másik követelmény, amely gyakorlati szempontból a helyes választójog konstrukciójával szemben támasztható, az, hogy alkossunk olyan választójogot, amely egy alkotóképes, munkaképes, • hivatása ' magaslatán álló és a nemzet problémáinak lényegét felismerni tudó törvényhozást tud adni az országnak; olyan törvényhozást, amely minden pillanatban képes felemelkedni a nemzet reális szükségleteihez, viszont ellen is tudi állani olyan tömegnyomásoknak, tömegszenvedélyeknek és tömegvonzásoknak, amelyek nem a _ nemzet reális szükségleteiből, hanem múló politikai divatokból, felszínes tömeghangulatokból fakadnak és táplálkoznak. (Ügy van! Úgy van! — Taps « jobboldalon és a középen.) Mindezek felett pedig ez az általunk bevezetni kívánt választójogi szisztéma adjon az országnak olyan törvényhozást, amely lehetővé teszi egy stabil és hivatása magaslatán álló kormányzat létesülését, amely bár a nemzeti akarat és közvélemény szabad megnyilvánulása alapján végzi munkáját és teljesíti kötelességét, mégse legyen gyenge és törékeny játékszere a törne ä's-zen vedély éknek és a tömegszeszélyeknek, de ha kell, erélyesen szembe is tudjon fordulni azokkal, amely ne vezettesse toagá-t a tömeghangulatok túlzó befolyása által, de vezetője és irányítója legyen ő maga a nemzeti közvéleménynek. (Ügy van! Ügy van! — Élénk helyeslés a jobboldalon.) T. Ház! Felfogásom szerint e két nagy szempont szűrőjén és retortáján kellene átvezetni és vizsgálat tárgyává tenni ezt a törvényjavaslatot is, amely most előttünk fekszik. Rendkívül hálás feladat is volna e törvényjavaslat tárgyalásával kapcsolatban felvetni mindazokat a nagy szempontokat, elvi ós határkérdéseket amelyek t a helyes választójog kérdésének elbírálásánál szerepet játszanak. Belebocsátkozni a ^törvényjavaslat konstrukciójának részletezésébe, a titkosság bevezetésébe, az aktív választójog megszorításába, a kettős választási szisztéma beépítésébe, a paszssív választójog kérdésének újabb szabályozásába, a kettős választási szisztémának általunk proponált megfordulásába,, a pótképviselőség, a képviselői curriculum vitae intézményébe és a többi procedurális^ jelentőségű részletkérdésbe, amelyek a választójogi törvénynek lényegét és célját tekintve sokszor nagyobb fontossággal bírnak, mint imaguk az anyagi jogi rendelkezések. Hogy ezt nem teszem és ilyen részletekbe nem bocsátkozom, annak az az oka, hogy ezeket a problémákat úgyszólván két hónapon keresztül az össaes pártok, a politikusok, a magyar közélet leglllusztrisabb tényezőinek jóakaratú együttműködésével a legnagyobb tüzetességgel megtárgyaltuk és úgyszólván az összes elvi, gyakorlati és részletkérdéseket közös egyetértéssel tisztáztuk. De nem teszem ezt azért sem, mert az előadó úr olyan nagyszabású, valóságos politikai és közjogi értekezésszámba menő, beszédet mondott itt tegnap, hogy ez megkönnyíti feladatomat és lehetővé teszi e részletezés kikapcsolását. Mégis, méltóztassanak megengedni annyit, illetve annak a nézetemnek rövid és határozott konstatálását, hogy ezt a választójogi tervezetet, amelyet tárgyalunk, nagyjában alkalmasnak tartom igazi rendeltetésének megvalósítás ELI* ci • ci nemzet belső kohéziv társadalmi erőinek meghatványozására és az ebből a választójogból születendő törvényhozásokat pedig képesnek a nemzet elkövetkezendő nagy^ külső és belső életproblémáinak felismerésére és megoldására. Mert bár ez a választójogi konstrukció lehetővé teszi, sőt közjogi garanciákkal veszi körül a nemzeti közvélemény szabad megnyilvánulását, azzal, hogy megfelelő szelektív közjogi szűrőket épít be a maga rendszerébe és szerkezetébe, amelyek az első pillantásra talán komplikáltak, áttekinthetetlenek, de mégis hasznosak abból a szempontból, hogy bár egyetlen társadalmi réteget sem zárnak ki a jogokból, mégis minden társadalmi rétegből ki tudják választani az értékes és konstruktív elemeket és ezek akaratára, állásfoglalására építik fel a jövő magyar törvényhozásokat. Még egy szempontból tartom a törvényjavaslatot rendkívül értékesnek és szerencsésnek a magyar politikai fejlődés szempontjából. ez pedig a törvényjavaslat fejlődőképes és rugalmas volta. Tegnapi ülésünkön az igen t. előadó úr nagyszabású előadásában rámutatott a régebbi magyar választójogi kodifikációfls alapvető hibáira. Rámutatott a többek között arra, hogy az 1874:XXXIII. tc.-nek rendkívüli hiányossága volt az, hogy nemcsak megmerevítette a fennálló választójogi rendszert, helyesebben az anyagi választójoggal bírók létszámának kereteit, de nem rendelkezvén semmiféle rugalmassággal és fejlődőképességgel, azt a hatást idézte elő, hogy évtizedek folyamán nem hogy növekedett volna a választójoggal rendelkezők száma, — holott a lakosság száma emelkedett — hanem ellenkezőleg, csökkent. Hiszen közismert tényt idézek, amikor azt mondom, hogy^ 1870-től 1890-ig a magyar nép száma 13 millióról 15 millióra - emelkedett és ugyanezen, idő alatt a. választók száma 44.000-rel csökkent. A törvénynek e degresszív hatásából álltak be azok a súlyos politikai komplikációk a magyar közéletben, amelyekről beszédem kezdetén említést tettem- Ezzel szemben a jelenlegi törvényjavaslatban határozott előnyt látok abból a szempontból, hogv az lehetővé teszi a gazdasági és szociális fejlődés kiépülésével a törvényjavaslat kereteinek automatikus kibővítését, lehetővé teszi azt, hogy amint gazdasági és szociális viszo-
