Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-288
-26 Az országgyűlés képviselőházának 288, megoldásával az igazi népi és faji erők átszervezéséhez, a nemzet népi ós faji alapzatának és gyökérzetének a megerősítéséhez. (Ügy van! ügy van! jobb felől.) Ezekre a princípiumokra való tekintette! azonban a közvéleménynek egy vonalon, egy ponton mégis igaza van. Igaza van, amikor azt kívánja tőlünk, hogy minél előbb fejezzük be választójogi vitatkozásainkat, (Ügy van! Úgy van! jobbfelöl,) azt kívánja tőlünk, hogy a legszükségesebb mértéken túl ne feszítsük ezt a problémát, ne bíbelődjünk időtlen-időkig másodrendű választójogi formulákkal és részletkérdésekkel, hanem igyekezzünk minél gyorsabb tempóban tető alá hozni közjogi építményünk beteljesítésének ezt az utolsó alkotását. Pia már elkövettük azt a hibát, hogy évtizedeken keresztül nem foglalkoztunk ezzel a kérdéssel, nem gondoskodtunk a választójog fokozatos kiépítéséről és rugalmas kifejlesztéséről, legalább most, amikor rohannak körülöttünk az események és a nemzet exisztenciális nagy problémái minden pillanatban felmerülhetnek, amikor a politikai atmoszféra olyan kedvező, hogy szinte tálcán hozza számunkra e kérdés közmsgnyugvást keltő megoldását, igyekezzünk azt végleges nyugvópontra juttatva a magyar közélet időszerű problémái közül kikapcsolni. (Mezey Lajos: Nagyon helyes álláspont! — Ügy van! Úgy van! jobb felől.) Remélem, hogy ezekkel a kijelentéseimmel. nem adtam okot és alkalmat semmiféle félreértésre abban a tekintetben, mintha én lebecsülném a közjogi legiszláció jelentőségét a gazdiasági és szociális problémák megoldása szempontjából, mintha az volna a nézetem, hogy a választójogi reformnak, általában a közjogi törvényhozásnak nincs semmi konkrét összefüggése a nemzet felmerülő és időszerű gazdasági és szociális problémáival. Ez rendkívül helytelen állásfoglalás volna mind gyakorlati, mind elméleti szempontokból. Egy nemzet közjogi struktúrája és alkotmányjogi felépítése a, legszorosabb kölcsönhatásban áll az illető nemzet .gazdasági és szociális szeríkezetével és amint a közjogi struktúra fejlődése logikusan vonja maga után a gazdasági és a szociális szerkezeit átépítését, ngy a, gazdasági és szociális viszonyok fejlődésének logikus konzekvenciája az alkotmányjogi keretnek a fejlődés követelményeihez való hozzáidoniítása. A nemzet közjogi berendezkedése és alkotmányjogi struktúrája! — hogy annak a szociológiai teóriának az álláspontját fogadjam el, amely a nemzetek életét és szerkezetét az emberi organizmushoz hasonlítja — a csontrendszerhez hasonlít, amely csontrendszerhez vannak hozzárögzítve a gazdasági, társadalmi és szociális működést végző társadalmi szervek. Ha ez a oson trendszer hibás vagy gyenge, ha nem áll elég szilárd alapokon, ha nem rendelkezik elegendő ellenálló erővel, akkor funkcionális zavaróik állnak, be a gazdasági és társadalmi tevékenységet végző szervek életműködésében iS ( és az egész nemzeti organizmus súlyos belső komplikációk elé kerül. Egy nemzet közjogi berendezkedése — ismétlem — a legszorosabb, legbensőbb összeköttetésben áll a mindenkori gazdasági és szociális helyzettel, emeltyűje vagy fékje lehet az időszerű gazdasági és szociális problémák megoldásának, mert a gazdasági és szociális ellentétek, amelyek természetes velejárói a gazdasági és szociális problémák rendezésére _ irányuló törekvéseknek, rendszerint a politikai hatalom síkján fejlődnek ki és közjogi eszközökkel igyekeznek az államban érvényre jutni. ülése 1938 március 2k-én, csütörtökön. S itt van súlyos, sőt egyenesen sorsdöntő szerepe a választójog problémájának, t. Képviselőház. Felfogásom szerint ugyanis a választójog az a része az alkotmánynak, amelylyel az életképes társadalmi erők belekapcsolódnak az állam életfolyamatába. A választójog az a közjogi szűrőszerkezet, amely a nemzeti társadalom mélyéből a gazdasági és szociális fejlődés következtében kibontakozó új érdekekéig szelektálja és alkotmányos érvényesüléshez juttatja. A választójog az a közjogi transzformátor, amely a nemzet értékes és konstruktív társadalmi erőit közjogi erőkké alakítja át, az a közjogi véredényrendszer, amely a társadalom erőit közvetíti az állami életfolyamatok, számára, az állami és a nemzeti célok megvalósítására. (Taps.) Már most, ha ezen az alapon felvetjük azt a nagy kérdést, hogy melyik az a helyes választójogi rendszer, amely viszonylag, emberi számítás szerint leginkább megközelíti a tökéletesség követelményét, erre a válaszom nem lehet más: az a helyes választójog,, amely a nemzet minden egyes társadalmi rétegéből felszínre tudja hozni az értékes és konstruktív elemeket (Helyeslés és taps a jobboldalon.) s ezeket a maga meglévő anyagi és alak jogi apparátusával az állam érdekében, az állam javára, hatalmas közjogi alkotó erőkiké tudja átalakítani. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Ennek alapján egyetlen gyakorlati követelmény támasztható azzal a választójogi szisztémával szemiben, amelyet a kifejtett szempontokra való figyelemmel helyesnek tartunk s amelynek egy értékes tervezetéről ma itt tárgyalunk: az a választójogi rendszer helyes, amely minden társadalmi réteget a maga nemzetpolitikai súlyához mérten hanghoz, érvényesüléshez juttat a törvényhozás termében, hogy ilyenképpen a magyar törvényhozásnak . (minden ténye az egységes nemzeti társadalom és az ezen felépülő egységes nemzeti állam _ akaratnyilvánuíásának legyen a hű kifejezője. (Ügy van! jobbfelől.) Felfogásom szerint a mai körülmények között csak ez lehet az egyetlen helyes és irányadó gyakorlati szempont, ame'ly bennünket a választói jog kodifikálásánál vezethet és semmiféle teoretikus felfogás, semmiféle apriorisztikus tétel, semmiféle dogmatikus, követelmény, vagy akadémikus megállapítás nem játszhatik szerepet e gyakorlati cél elérésénél, mert ha van a nemzetéletnek, a nemzet fennmaradásának, a nemzet exisztenciájának olyan problémája, ahol semmiféle^ elmélet, jogi vagy politikai fikció s apriorisztikus tétel nem juthat szóhoz a nemzeti élet gyakorlati . követelményeivel szemben, akkor a választójog problémája bizonyára ilyen. (Ügy van! Ügy van! Taps jobbfelől.) Ez a javaslat felfogásom szerint azért érdemel elismerést, mert elvonatkoztatva magát minden dogmatikus megállapítástól^ minden teoretikus ízű, spekulativ eszmétől, minden apriorisztikus tételtől, a választójogi szisztéma kiépítésénél csak arra az egyetlen szempontra volt figyelemmel, hogy az ország mai helyzetében, a ránk zúduló külső események rohanásában és a nemzet súlyos belső problémái közepette, melyik az a választójogi szisztéma, amely ilyen viszonyok közt a nemzetnek legtöbb ellenálló erőt ad kifelé és legtöbb rugalmasságot a belső problémák megoldása tekintetében. (Ügy van! — Taps jobbfelől)
