Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-288
Az országgyűlés képviselőházának 288. Mindez azt bizonyítja, t. Képviselőház, hogy a választójog problémája a magyar nemzetnek, a (magyar közéletnek és a magyar politikának évtizedeken keresztül mindig jelentős, mindig központi és (időszerű problémája volt, de (méltóztassék megengedni, hogy rámutassak arra is, hogy egyben bizonyos szempontból mindig tragikus problémája is. Tragikus, mert felfogásom szerint a választójog kérdésének hosszú évtizedeken át való megoldatlan és smergmerevedett volta miatt beláthatatlan koimplikációk keletkeztek a magyar közéletben és a nemzeti problémák fejlődésében. E kérdés megoldatlansága miatt a nemzet pontosan azokban az időkben mutatta a legnagyobb gyengeséget, amikor a történelmi krízis kialakulásával és a. történelmi végzet rohanásával szemben a legerőteljesebb kiállást kellett volna tanúsítania. (Ügy van! Ügy van!) Az a tiszteletteljes 'felfogásom, hogy ha politikai elődeink több megértést és több figyelmet tanúsítanak ezzel a kérdéssel szemben,; akkor nekünk ma igen kedvezőtlen gazdasági, külpolitikai és szociális viszonyok között, nem kellene olyan primer jelentőségű nemzeti, népi és szociális problémák megoldásával bíbelődnünk, amelyek Nyugat-Európában már mindenütt a megoldott kérdéseik közé tartoznak. És ezen túlmenően tragikus ez <a probléma, t. Ház, mert felfogásom szerint az 1918-as összeomlás nem lett volna olyan elementáris hatású a nemzetre nézve, ha a választójog fokozatos, rugalmas kiterjesztésével, egy modern európai színvonalon álló választási szisztéma hevezetéséyel beépítettük volna a, magyar alkotmány sáncaiba azoknak a dolgozó néprétegeknek közjogi erejét amelyek hat vagy hét évtizedes gazdasági és szociális fejlődés során hasznos és értékes elemeivé fejlődtek ki a magyar nemzeti társadalomnak. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobb- és a baloldalon.) De 'más szempontból is tragikus, felfogásom szerint, ez a probléma, mégpedig azért, mert felvetődése és forszirozása a legtöbbször mindig olyan időkben, mindig olyan körülmények között történt, amikor az a legkedvezőtlenebb volt a nemzet és a még megoldandó problémáik számára, amikor ennek a problémának felvetése és forszirozása funkcionális zavarokat idézett elő a nemzet normális életműködéséiben és esetleg hátráltatóan hatha,tott azoknak a nagy kérdéseiknek megoldására, amelyek sokkal -közvetlenebb kapcsolatban állottak a nemzet igazi létérdekeivel. Minden félreértés elkerülése végett hangsúlyozni kívánom, hogy ez a megállapításom nem a jelen esetre, a 'mostani javaslatra vonatkozik, hanem elsősorban cirr^i £iz 1918-as választójogi kodifikációra, amelynek sötét képe,, sötét árnya még ma is itt lebeg lelkem fölött, mert hiszen végigéltem ezeknek a tragikus és izgalma« napoknak eseményeit itt az újságírói karzaton. amikor egy Európa, omlott össze köröttünk s határainkon a nemzet életére és exisztenciájára törő hordáik már itt gyülekeztek a kárpáti szorosok előtt, -akkor a magyar parlament heteken, sőt talán hónapokon keresztül nem a nemzeti önvédelem megszervezés-ének, nem a nemzet még megmenthető javai megmentésének életbevágó, exisztenciális ügyeivel foglalkozott,, hanem a magyar törvényhozás hétszámra^ annak a vitatásával töltötte idejét, hogy négy vagy hat elemihez köttessék-e a, választójog, hogy a bánya városok titkos választójogot kapjanak-e, vagy hogy legyen-e bírói személy a központi választmánybain'? Keserves árat fizettünk ezért a választóülése 1938 március 2J i ,-én, csütörtökön. 325 jogi fényűzésért, hogy, a nemzet legkritikusabb idejében választójogi ellentétekkel és választójogi problémákkal osztottuk meg a nemzet életerejét. És hogy itt ezekre a keserű reminiszcenciákra most rámutatok, ez elsősorban azért van, mert — méltóztassék megbocsátani őszinteségemet — most is megvan a magyar közvélemény egy részében az a szorongó érzés, hogy vájjon helyesen járunk-e el és jót cselekszik-e a magyar törvényhozás Európa mai válságos időpontjában,^ a körülöttünk rohanó események forgatagában, hogy megint csak nem a nemzet elsőrendű - életproblémáival : a nemzeti védelem kiépítésének, s a nemzet gazdasági és szociális megerősítésének nagy problémáival, hanem közjogi legislatióval, közjogi problémák megoldásával, a választójogi reform kérdésével foglalkozunk. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon.) Talán ez a körülmény a magyarázata annak, hogy a közvélemény ma a minden előbbi választójogi kodifilkációt kísérő állásfoglalásától függetlenül és azzal ellentétben r- meglehetős közömbösséggel, sőt ezen túlmenően határozott érdektelenséggel követi a mi választójogi tárgyalásainkat, (Ügy van! Ügy van! jobbfeISI.) és e tárgyalások során szinte el vagyunk rekesztve a közvéleménytől, minthogyha valami ismeretlen, áthatolhatatlan szigetelő anyag terpeszkednék e falak és a közvélemény között, élénk bizonyságául annak, hogy eltekintve a napirenden lévő külpolitikai eseményektől, ma a megélhetésnek, az otthonnak, a kenyérnek, egyszóval a gazdasági és a szociális problémák megoldásának az ügye és a mikéntje, nem pedig a közjogi törvényhozás problémái állanak a közvélemény érdeklődésének középpontjában. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Én mindezekből a tényekből nem azt a konzekvenciát akarom levonni, hogy nem helyes, nem jó és nem okos politikai cselekedet az, hogy mi most a választójogi reform tető alá hozásával be akarjuk fejezni Magyarországon a közjogi kibontakozás művét. Felfogásom szerint a választójog reformja, illetve a választójogi méreganyagnak a magyar közvélemény testéből való eltávolítása, a mai körülmények között nem, csupán a politikai célszerűségnek, hanem a nemzeti szükségszerűségeknek is a birodalmába tartozik és a kormány igen helyesen járt el és nem csupán a politikai stratégia követelményeire, hanem a nagy nemzeti közérdekre is tekintettel volt akkor, amikor e törvényjavaslat idehozásával teljessé akarja tenni Magyarországon a közjogi átalakulás, a közjogi reformallkotások processzusát. A politika tudományának és a Politika elméletének régi ismert tétele, hogy egy-egy olyan országban, ahol az alkotmányos intézmények fejlődése még nem nyert végleges befejezést, ahol nyitott problémák vannak a közjog és az alkotmány legfontosabb problémái tekintetében, ahol még viták fordulhatnak elő az állami főhatalom kezelésének mikéntje körül, mondom, egy ilyen országban, egy ilyen államban és ilyen viszonyok között a nemzet belső népi és gazdasági megerősödését szolgáló gazdasági és szociálpolitikai törvényhozás is súlyos nehézségekbe ütközik. Ezért nagyon helyes volt az a kormányzat] állásfoglalás, amely abból a szempontból indult ki, hogy építsük fel és tegyük befejezetté a magyar közjognak, a magyar állam alkotmányos^ épületének fundamentumát és tartó oszlopait s ezt az építményt szilárd alapokra helyezve, haladéktalanul fogjunk hozzá a nemzet belső gazdasági és szociális problémáinak 47*
