Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-288
324 Az országgyűlés képviselőházának 288. hogy csendben maradjanak. — Buchinger Manó: Mit ajánl? Ne ajánljon nekünk semmit! Ajánlja önmagát!) Csendet kérek, képviselő urak! (Esztergályos János: A képviselő úr talán azt hiszi, hogy megijed valaki a fenyegetésétől 1 ? Elmúlt az az idő-) Esztergályos képviselő urat rendreutasítom. (Esztergályos. János: Mit fenyeget az az úr ott? — Buehmger Manó: Mit ajánlgat 1 ? — Br. Vay Miklós: A maguk érdekében ajánlom, hogy csendben maradjanak! — Esztergályos János: Védje meg a saját érdekét, mi majd megvédjük a mienket, nincs önre bízva. — Buchinger Manó: A gondviselés küldötte ön is?) Antal István: T. Képviselőház! A tegnapi ülésen Sulyok Dezső igen t. képviselőtársam a maga rendkívül értékes és mély en járó fejtegetései során rámutartott arra, hogy a nyugati határainkon kialakuló események megítélésénél az egyetlen józan és egyetlen reális alapra lehet és kell helyezkednünk, s ez: a nemzet történelmi élethivatásának szemlélete, ós minden elhatározásunknál, minden tettünknél erre a nagy princípiumra kell figyelemmel lennünk. Én a magam részéről nemcsak hogy magamévá teszem Sulyok Dezső igen t. képviselőtársamnak ezeket a helyes meglátásait és találó megállapításait, de azokat imég kiszélesbítve a belpolitika síkj belpolitika vonalára is, azt hangsúlyozom,, hogy minden (belpolitikai akciónál, ^ minden ^ belpolitikai koncepció megkonstruálásánál és minden belpolitikai program kidolgozásánál, vagy konkrét politikai Programm felvetésénél is a mai válságos viszonyok között a legszigorúbb tekintettel kell lennünk a történelmi élethivatásunkból következő nemzeti és népi feladatok kategorikus z imperatívuszaira. Felfogásom szerint ez az a természetes és logikus 'minimum,, amely a mai viszonyaink közepette minden politikai probléma felvetésénél, minden politikai mozgalom elindításánál az elhatározások természetes demarkációs vonalául kell hogy szolgáljon, s bár ezen túlmenőleg repülhet a magyar politikai géniusz a fantázia, az invenció szárnyain, és kell is, hegy repüljön, mert e nélkül elvesztenők magasabb nemzeti és történelmi élethivatásunk küldetés érzését, de csak addig a határig, amíg ez a minimum, a nemzet történelmi élethivatásának kereteibe való belehelyezkedés princípiuma, biztosítva van, illetőleg veszélyeztetve, nincs számunkra. T. Képviselőház! Felfogásom szerint ez a princípium, a nemzet történelmi élethivatásába való belehelyezkedés princípiuma, egy élő és állandóan ható tilalomfa kell hogy legyen minden magyar politikus és minden magyar politikai mozgalom számára, amely a legmélyebb lelkiismeretvizsgálatra kell hogy kényszerítsen bennünket abban a tekintetben, hogy minden politikai elhatározásunknál, minden politikai gesztiónknál, minden politikai célktűzésünknél, amellyel meg akarjuk változtatni, újjá akarjuk építeni, ki akarjuk cserélni a magyar alkotmány valamely meglévő intézményét, meg akarjuk reformálni a magyar kulturális vagy szociális intézményeink valamely szervét, ezt a nagy szempontot szem előtt tartva azt a kérdést kell felvetnünk, hogy ez az elhatározásunk» ez a lépésünk, ez a gesz ti ónk előnyére vagy hátrányára fog-e szolgálni azon népi és történelmi bázis megerősítésének, amelyen a nemzet ezer esztendőn át nyugodott és további ezer esztendőn át nyugodni akar. ülése 1938 március 2k-en, Csütörtökön. T. Képviselőház! A népi és a faji erők megerősítése és méghatványozása, ez az a történelmi parancs, amelyet a mai válságos idők számunkra, a magyar politika és a magyar törvényhozás minden tényezője számára előírnak. Nemzeti jövőnk biztos, avagy bizonytalan kialakulása azon fog múlni, képesek vagyunk-e e történelmi parancs, illetve történelmi szemlélet mélyén rejlő, gondviselésszerű értelmet felismerni, és készek vagyunk-e annak konzekvenciáját a nemzeti élet minden vonalán levonva, az azokból származó kötelességeket a nemzeti problémáknak ajtónkon dörömbölő münden gazdasági és szociális vonatkozása tekintetében is teljesíteni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) Felszólalásom további folyamán, ha meg méltóztatnak engedni, ennek a magasabb történelmi parancsnak, illetve történelmi szemléletnek szemszögéből kívánom kritika tárgyává tenni a napirenden lévő törvényjavaslatot, annak elvi felépítését, szerkezeti konstrukcióját, alapvető princípiumait, sőt részletintézkedéseif. Arra a kérdésre igyekszem beszédem során elsősorban választ adni, hogy a választójognak ebben a javaslatban tervezett reformja — és azok a konzekvenciák, amelyeket ez a reform a magyar politikai élet jövő kialakulásánál, parlamentáris életünk struktúrájának összetételénél és működésének meghatározásánál, egyáltalában az egész magyar közélet jövő hangszerelésénél és gondolatkialakításánál érvényesíteni fog — alkalmasak lesznek-e arra, hogy megoldják a nagy népi, nemzeti, gazdasági és szociális problémákat? Hangsúlyoznom kell, hogy nincs hálásabb téma Qgy magyar politikus, ;eigy magyar törvényhozó és egy parlamenti szónok számára, 'mint a választójog problémája. Nincs u. i. olyan problémáj cl ci közjognak és a politikának, amelynek bőségesebb, nagyobb arányú irodalma volna, mint amiilyen van a választójog problémájának külföldön és belföldön. A választójog kérdésének történelmi kialakulása, a választójognak a demokrácia fejlődésével való összefüggése, a választójog és a parlamentarizmus,, a titkos választójog problémáj választójog szerepe a modern parlamenti krízisek előidézésénél, a választójog és a szociális kérdés megoldása s mindenekfelett a helyes választójog problémája olyan hatalmas és olyan átfogó témái a belföldi és külföldi politikai és közjogi irodalomnak, amilyenekhez fogható más politikai vagy közjogi témát talán nem is ismerünk. Ami pedig a magyar választójogi irodalmat illeti, itt legyen elegendő csupán a Piarlamienti naplónak azokra a szinte megszámlálhatatlan köteteire utalnom, amelyek 1848, illetve 1867 óta a legváltozatosabb és a leggazdagabb bőségben tartalmazzák a legkiválóbb, a legértékesebb magyar államférfiak ajkáról és gondolataiból a legmélyebben dáró és a legmaradandóbb választójogi fejtegetéseket. Nincs még egy témája a imagyar politikának és a magyar közjognak, amelyhez a magyar politikai géniusz; olyan ragyogó alakjai, mint Kossuth Lajos, imint Andrássy Gyula, mint Ügron Gábor, mint Apponyi Albert gróf, mint Deák Ferenc — hogy az élő illusztris közéleti férfiainkat ne is említsem — szóltak^ volna hozzá és ennek a problémának beállítására, megoldására, történelmi szemléletére oly hatalmas perspektívákiat adtak volna az utókor számára.
