Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-287

Az országgyűlés képviselőházának 287. ülése 1938 március 23-án, szerdán. 309 egészen más erőtényezőktől fog kifejlődni, nem pedig a ma meglévő erőtényezőktől. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Ha tehát most pontot teszünk egy legitimista propaganda végére és ezt a legitimista propagandát őszintén szüneteltetjük, amíg az idők fordulata ezt esetleg újra aktuálissá teszi, vagy esetleg többé soha nem teszi aktuálissá, ezzel a nemzet egységessé válásának jó szolgálatot teszünk. (vit*z Csicsery-Rónay István: Ez már igaz!) A tmásik a zsidókérdés. Lehet, hogy a mélyen t. túloldalnak talán más a felfogása» mint az enyém, de ha megajándékoznak türelmükkel és megvárják fejtegetéseim végét, akkor remélem, hogy végeredményben és a végső következtetésben igazat adnak nekem. Az én felfogásom ugyanis az, hogy az a helyzet, amelyet a zsidók Magyarországon ma elfoglalnak, különösen három irányban prédominai: a t gazdasági életben, a sajtóban és a színházi kultúra terén, de ezeket a pozíciókat a zsidóság nem vette el senkitől. Amikor a zsidóság ezeket a pozíciókat r magának megteremtette, akkor nem a másét vette el, hanem ezeket a pozíciókat ő maga csinálta. Ha a Kohnerek nem lettek volna, ha a Kornfeldek nem lettek volna, akkor esetleg a nagy magyar bankok, vagy a nagy magyar iparvállalatok nem jöhettek volna létre, mert most retrospektív szemlélettel nyugodtan állíthatjuk, hogy mások ezeket nem csinálták volna meg helyettük. Véleményem tehát az, hogy a zsidóság nem a másét vette el, hanem munkájával alkotott itt bizonyos értékeket, amelyek ma a nemzet közkincsei és amelyek ma ennek a nemzetnek általános gazdasági és kulturális javait képezik. (Rupert Rezső: Többletértéket jelentettek!) Az én felfogásom szerint a zsidóság többletértéket produkált és valószínű, hogy a magyar gazdasági fejlődés nélkülük is kialakult volna, de nem így és nem ilyen mértékben, mint ahogyan kialakult. Ez az én alapvető felfogésom. (Petrovácz Gyula: A mór megtette köte. ősségét, a mór mehet! — Rupert Rezső: Ez a keresztény igazság, a férfiasság? — Malasils | Géza: Ez vonatkozik a római pápára is, nem- j csak a zsidóságra! — Zaj.) Én nem tudok arra | a cinikus álláspontra helyezkedni, mint Petro- ; váezjfépviselő társam, hogy a mór megtetííTkoteléssegét, a mór mehet! — mert ez az én vi lágfelfog'ásomtól idegen álláspont. A legautentikusabb ajkakról vetődött fel azonban itt az a megállapítás, t. Ház, hogy I van zsidókérdés. Ha ezt Magyarország miniszterelnöke így kimondta, akkor én rámondom a Logikus második mondatot, hogy ezt a kérdést meg kell oldani. (Gr. Festetics Domonkos: Azt ő is mondta!) mert az a felemás, hazug mai állapot, amely ezen a téren fennáll, veszedelmes a magyar nemzeti létre. T. i. ez lesz az a kapu, amelyen keresztül, ha azt be nem falazzuk, a trójai falovat behozzák hozzánk,. Ha van zsidókérdésünk, ám oldjuk meg azt intézményesen. Zárjuk le ennek az ügynek az aktáit, tegyünk pontot rá, hiszen a kormány ma nagyon hatalmas és erős nálunk, számbeli és homogén többség áll a háta mögött és ezzel a homogén többséggel a maga akaratát a zsidókérdésben kétségtelenül keresztül tudja vinni. Hogv én az iniciatívát a kezembe vegyem és az első lépést erne megtegyem, határozati javaslatot nyújtok be, amely a következőképpen hangzik (Petrovácz Gyula: Kormánybiztost!) — (Olvassa): »Utasítsa a Ház a kormányt, hogy a zsidó vallású magyar állampolgárok jogviszonyainak rendezése tárgyában legkésőbben 1938. évi június 30-ig nyújtson be törvényjavaslatot.« (Rupert Rezső: Rendezve van! Jogászember és nem tudja, hogy rendezve van! — Derültség. — Egy hang a balközépen: Miért haragszik? — Gr. Festetics Domonkos: Rupert ismét fajvédő lesz! Most zsidófajvédő lesz! — Rupert Rezső: Igazságtalanság, férfiatlanság és kereszténytelenség! Jogegyenlőség van mindenki számára! — Egy hang bal felől: Ki a szónok? «rZaj.) Elnök: Rupert képviselő urat kérem, maradjon csendben! Sulyok Dezső: önmagamat ismétlem, amikor azt mondom, hogy ha ennél a kérdésnél a szenvedély hályoga borítja szemünket, akkor soha nem fogunk előbbre menni. Én abból indultam ki, t. képviselőtársam, hogy véleményem szerint nincs zsidókérdés. (Farkas István: Úgyis van!) A miniszterelnök úr véleménye szerint van zsidókérdés. Azt hiszem, senki sem tudja megtámadni a logikámat, hogy ha van zsidókérdés, akkor rendezni kelL mert nem lehet egy ilyen kérdést rendezetlenül hagyni és èzzel a magyar közélet agitációs anyagába mérgezéseket belevinni. Méltóztassék ezt a kérdési; rendezni, megvan rá a törvényes mód és lehetőség. Ha azután ez a kérdés idekerül a törvényhozás elé, ahová — létezése esetében — tartozik, akkor majd szemébe nézhetünk az egész dolognak és nyíltan tárgyalhatjuk. (Zaj. — Gr. Festetics Domonkos közbeszól.) Amikor ezt a határozati javaslatot benyújtom, ezzel különféle szempontokat szolgálok. Először tisztázni akarom a közéleti levegőt és záros határidőn belül ki akarom kapcsolni belőle ezt az agitációs anyagot. Ha van ilyen kérdésünk, oldjuk meg radikálisan, tegyünk rá pontot és ne beszéljünk erről többet. (Bárezay János: Ez a nézetünk nekünk is, képviselő úr, tökéletesen egyetértünk!) Tökéletesen egyetértünk. Ez az egyik szempontom. A másik az, hogy véget akarok vetni annak a felelőtlen rágalmazásnak, amely a független kisgazdapártot erről az oldalról állandóan éri. Mi nem vagyunk zsidóbérencek, mi nem vagyunk senkinek a lekötelezettjei. A mi választásunkra sem kartel, sem zsidó, sem semmiféle ebbe a bransba tartozó pénzt nem adott. (Soltész János: Egy fillért se!) Mi szabadon nyilvánítjuk véleményünket minden irányban (Gr. Festetics Domonkos: A liberális sajtó agyontámogatja!) és követeljük, hogy bennünket ilyen módon megtámadni, rágalmazni ne lehessen. Nyíltan kimondjuk véleményünket, elhatározásunk szabad, nem vagyunk elkötelezve semerre, a jobboldaliságot nem adtuk fel, csak mi egyenesen, nyiltan és a kérdés szemébe nézve akarjuk ezt a magyar problémát rendezni. (Gr. Festetics Domonkos: A liberális sajtó támogatásával!) De, t. Ház, magának a zsidóságnak is érdeke a megoldás, (Egy hang a középen: Igaza van!), mert bizonytalanságban élni, a fantáziát szabadon engedni abban a tekintetben, hogy miféle dolgok következnek el még itt, ez a zsidóságnak sem érdeke. De nem érdeke az egész magyar nemzetnek sem. (Farkas Elemér; Ez így van!) A felelőtlen pletykának, a fantáziának, ahogyan Teleki Pál mondja, a hisztériának melegágya az, ha egy ilyen fontos kérdést megoldatlanul hagyunk. Tessék ezt a dolgot elintézni. Ha van egy ilyen fekély. — szerintem nincs, ezt ismét aláhúzom —• akkor 45*