Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-287

310 Az országgyűlés képviselőházának 287. ülése 1938 március 23-án, szerdán. tessék kivágni és tessék rendezni a kérdést, hogy a szervezet rendbejöjjön és a maga funkcióit nyugodtan folytathassa tovább. Szerintem — és itt van a dolog nyitja — itt megint nem vagyunk olyan őszinték, mint amilyeneknek lennünk kellene. Van nálunk egy ilyen szélső kapitalista kérdés, (Ügy van! a balodálon.) van itt egy túltengő kapital] zmus, amely ráfekszik a magyar társadalomra és nem engedi megfelelően érvényesülni, ebben azonban fordított numerus clausussal ugyan, de keresztények is vannak. (Bárczay János: Nagyon kevesen! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Elég élősdiek!) Ha tehát egy ilyen operációt hajtunk végre, akkor ki kell onnan vágni imindenkit, tekintet nélkül a keresztlevelére és származására, (Ügy van! a baloldalon, — Egy hang a szélsőbaloldalon: Van ott díszgój elég!) mindenkit ki kell onnan takarítani. (Gr. Festetics Domonkos: Benne vagyunk!) Ez a megakadályozó ja annak, hogy ez a kérdés idekerüljön, mert azok a kezek, akik abban a bizonyos 15, vagy 20%-ban mint beati possidentes elhelyezkedtek a zsidó pozíciókban, de e mellett árják,, turániak, vagy mit tudom én még milyen nemes származásúak, megfogják a kormánynak és a képviselőháznak a kezét, ha ehhez a kérdéshez hozzá akar nyúlni. Ki kell söpörni mindenkit! Ha van szemét, azt a szemetet, eredetére való tekintet nélkül, ki kell takarítani. (Elénk éljenzés és taps a baloldalon. — Helyeslés jobbfelöl. — vitéz Mikolay József: Nagyon helyes! — Bárczay János: Semmi kifogásunk 'sincs ellene! — Esztergályos János: Csinálják meg! — Malasits Géza: Dehogy merik megcsinálni! — Ellenmondások jobbfelől.) T. Ház! Ami a választójogi javaslatot illeti, ennek a javaslatnak tárgyalása mód felett hasonlít az 1848-as törvények létrejöttének körülményeire. Van egy szép vonás, amely rpkonná teszi az 1848-as törvényalkotást és ezt a választójogi javaslatot és ez a szép vonás az, hogy bizonyos előjogos magyar osztályok,, bizonyos előjogos magyar rétegek 48-ban is külső kényszer nélkül mondottak le előjogaikról és ugyanez fennáll r

— akárhogyan ítéljük is meg részleteiben a választójogi javaslatot — lényegében ennél a javaslatnál is. Amikor a hatalom mai birtokosai a nyilt választás eszközét elejtik, akkor egy olyan hataloonbiztosítékról mondanak le, amely helyett egy nagy kérdőjelet, nagy bizonytalanságot kapnak. Most, amikor ezt a választójogi javaslatot tárgyaljuk, ne mulasszuk el, hogy rá ne mutassunk arra,, hogy bár bizonyos . 'mértékig az idők kényszere hozta ide ezt a javaslatot, de van egy nagylelkűségi vonás is a többségben, amikor a maga előjogait hajlandó feláldozni, hogy a nép régen vajúdó és régen megvalósulásra váró kívánságai végre megvalósulhassanak. Ez azonban nem érdem. Amint 1848-ban nem volt érdem az, hogy a nemesség, az idők szavát megértve, a maga előjogairól lemond.ott, ez ma sem érdem. Ma ez a nemzeti közbecsület kérdése. T. Ház! A választójog titkos, vagy nyilt volta szerintem a politika síkjáról nálunk már régen áttolódott a közéleti erkölcs síkjára. Ma már nem politikum ebben a vonatkozásban a választójog, hanem a moralitás,' a közéleti erkölcs problémája. Nálunk ezt a rendszert, amely nyíltan választott és amelyet a Közigazgatási Bíróság sorozatos ítéletei megbélyegeztek, a közéleti erkölcs színvonalának komoly veszélyeztetése nélkül nem lehet fenntartani. Itt kell megjegyeznem azt, hogy nem tudom megérteni azoknak gondolkozását, akik Eckhardtnak és pártjának szemére vetiK hogy a titkosság kivívása érdekében saját érdekei ellenére áldozatokat hozott és hogy másfél évei« keresztül az úgynevezett Treuga Deit szolgálta a magyar közéletben. T. Képviselőház! Akik ezt az elhamarkodott ítéletet kimondották, azok bizonyára nem gondolták meg a titkosság bevezetésének óriási történelmi fontosságát. Ezért érdemes volt másfél évig a középre szorítottság veszedelmét vállalni. Ezért érdemes volt olyan jó fiúnak lenni, aki csak kint az előszobában jó fiú, de bent a fogadószobában már nem a jó fiú, és ezért

f érdemes volt lent kitenni magunkat a szélső irányzatok izgatásainak, amelyek, "azt fogták reánk, hogy paktálunk, állásokat szerzünk magunknak és el akarunk a hatalom mellett helyezkedni. (Derültség a baloldalon.) Ezért mindent érdemes volt megcsinálni, mert ha ez a becsületes választójog — mert a javaslatot eljárási részében őszintén becsületesnek tartom — megvalósul, akkor, ha mi fel is őrlődünk ezen, ha mi leszünk az a magyar középpárt, amelyet ez a történelmi óra áldozatul követel, akkor sem lesz kár értünk, mert az eredmény minket igazol. Hiszen ezzel a türelemmel, ezzel a középre szorítottsággal végül is kiharcoltuk a titkos választójogot. (Helyeslés és taps a bal- és a jobboldalon s a középen. — Farkas Elemér: Nagyon korrekt, egyenes, őszinte beszed!) T. Ház! Egy másik szempontból is hasonlít a titkos választójogi javaslat tárgyalása a 48-as törvényhozáshoz és talán ez a legkomolyabb motívum, amelyet ennél a tárgyalásnál egyáltalában megemlíthetünk. A magyarság különös tragédiája az, hogy amikor sorsdöntő lépésekre szánja el magát és amikor intézményeink gyökeres átalakítását tervezi, nagyon sokszor, mire megvalósítja ' a gondolatát, az idők áradása már túlhaladja e gondolatot. Ne feledjük el, hogy a magyarságnak 1918 előtt legnagyobb problémája a nemzetiségi kérdés volt. Gondoljunk csak arra, hog*y 1849 nyarán a nemzeti forradalmi kormány utolsó idejében próbált az országgyűlés Szegeden a nemzetiségi kérdés tekintetében olyan megoldást találni, amely kielégítette volna a nemzetiségeket. Hiábavaló volt, mert az idők túlhaladták ezt az álláspontot Gondoljunk arra,, hogy egész .1848-as törvényhozásunk olyan volt, hogy a külső és a belső események ezen törvények tekintetében felfordították az egész helyzetet. Gondoljunk arra, hogy az 1918-as átalakítást sem tudták az arra hivatottak megvalósítani, mert az utolsó pillanatban már elkéstek. Ha meg is lett volna bennük a jószándék, a történelem nem volt kegyes hozzájuk és nem adott nekik időt arra, hogy gondolataikat meg is valósíthassák. En azt tartanám helyesnek, ha e javaslatnál felszólaló és bármely oldalon ülő képviselőtársaim elsősorban nyomatékosan egész maguktartásával, beszédüknek szellemével és hangjával arra utalnának rá, hogy mennyire kérjük az Istent: óvjon meg bennünket attól, hogy újra ez a veszedelem fenyegessen bennünket. Hogy ne a Corpus Juris számára hozzunk törvényeket, mint ahogyan annyi túlhaladott magyar törvényünk ott penészedik, mint örök kriptában a Corpus Jurisban, hanem hogy az élet számára hozhassunk törvényt, hogy ennek a törvénynek áldásait — mert kétségtelenül lesznek ilyenek — valóra is tudjuk