Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-276
18 Àz országgyűlés képviselőházának 276. ülése 1938 március 3-án, csütörtökön. Aikikor az Oti. miért az? — Gr. Festetics Domonkos: Ahogy az Oti.-nál van, úgy kellenél — Farkas István: Az, Oti.-bürokrácia tízszeranynyiba kerül! — Buchinger Manó: Az OU. a Nep. fellegvára! — Elnök csenget. — Farkas István: A strébereiket tették az Oti.-ba! A politikai strébereket ! — Zaj.) Elnök: Farkas képviselő urat kérem, maradjon csendben. Darányi Kálmán miniszterelnök: T. képviselőtársaim közül töibben rámutattak, hogy az öregségi biztosítást valami kapcsolatba kellene hozni a telepítéssel. Rámutatok arra, hogy ez a javaslat nem zárja ki a felgyülemlett tőkéknek mezőgazdasági záloglevelekbe való elhelyezését, amelyre Schandl Károly képviselőtársam rámutatott. Képviselőtársam egyúttal arra is rámutatott, hogy minő nagy jelentősége van a törvényjavaslat vonatkozó rendelkezéseinek, illetőleg annak a lehetőségnek, amelyet nyújtani kíván. Mint ő mondotta, tulajdonképpen egy párhuzamos szociálpolitika kiépítésére alkalmas, (Ügy van! jobbfelől.) amikor a falusi hitelszövetkezetek útján újabb hitelforrásokat nyújt a falusi lakosságnak. T. Ház! Szándékom volt még az is, hogy röviden összefoglaljam a törvényjavaslat öszszes rendelkezéseit, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon és a középen.) ettől azonban eltekintek, mert hiszen a vita folyamán úgyis igen sok képviselőtársam foglalkozott a törvényjavaslat összes rendelkezéseivel és ezek ma már a közvélemény előtt is elég ismeretesek. Matolcsy Mátyás képviselőtársam felszólalására még egy pillanatig vissza kívánok térni, mert ő felszólalásában ezúttal sem volt nagyon szerencsés, (Derültség a jobboldalon.) amenynyiben Dánia példáját festette meg előttünk és összehasonlította két olyan ország helyzetét, amelyek valójában össze nem hasonlíthatók(Ügy van! jobbfelől.) Itt van a statisztikus egyoldalúsága. (Egy hang jobbfelől: Műkedvelő!) Képviselőtársam, amikor nézetem szerint egy kissé elvetette a sulykot, (Mozgás és derültség a jobboldalon.) nem vette tekintetbe, hogy Dániának egészen mások a viszonyai, (Propper Sándor: Vannak más sulyokvetők is ebben a Házban, ott a túlsó oldalon! — Zaj a jobboldalom. — Elnök csenget.) egészen mások az elhelyezési lehetőségei, más földjének a minősége. A mi elhelyezési nehézségeinkkel szemben Dániának van óriási felvevőképességű piaca, (Ügy van! jobbfelől.) Anglia, ahova tengeri úton, tehát olcsón lehet elszállítani a cikkeket. Azt a csekélységet se vette figyelembe t. képviselőtársam, hogy Dánia nem vett részt a világháborúban és semmi iháborús területvesztesége nincs. (Ügy van! jobbfelől.) Nem akarok erre az összehasonlításra a maga részleteiben kiterjeszkedni, (Farkas István: Ott szociáldemokrata a földmívelésügyi miniszter! — Propper Sándor: Ott szocialista kormány van! Ezt a keveset se vették figyelembe, nem érdekli őket! — Gr. Festetics Domonkos: Ott a szocialisták is mások! Nem múzeumi darabok!) ezeket is csak azért mondottam el, mert nem szeretném, ha az itt elhangzott felszólalások tápot adhatnának némely útszéli demagógiának, azon az alapon, mert az ilyen megállapítások a Házban a tudományosság köntösében vagy látszatában jelentkeznek. {Derültség és taps a jobboldalon. — Rakovszky Tibor: Jószándékú volt,, azt meg kell állapítani!) t ^ T- Ház! Felszólalásom végére értem. Köszönetet mondok munkatársaimnak, elsősorban Marschall államtitkár úrnak, (Elénk éljenzés és r taps.) akik segítségemre voltak ennek a törvényjavaslatnak összeállításánál és köszönetet mondok az előadó úrnak, aki igazán pregnánsan ismertette ennek a törvényjavaslatnak a rendelkezéseit. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) T. Ház! A klasszikus korban Seneca írt egy munkát az öregségről és ia mi nagy öregemberünk, Apponyi Albert gróf is írt erről. Mindkét munkában vannak olyan szempontok, amelyek az öregséget bizonyos tekintetben még kívánatossá is teszik előttünk. Az öregkornak vannak bizonyos örömei is. Sajnos, ezek az örömök eddig nem igen juthattak osztályrészül azoknak a kérgeskezű, megöregedett magyaroknak, akik a magyar földet, ennek a nemzetnek létalapját túrták és munkájukkal termékennyé tették. (Ügy van! jobbfelől.) Igaza volt Antal István és Szeder János t. képviselőtársamnak, amikor annak a magyar írónak munkáját idézték, aki leírta azt, hogy milyen sors vár az öreg szülére, abban a ki« magyar házban, aíhol öregkorát kénytelen eltölteni. Én azt hiszem, hogy ez a javaslat, amely a magyar mezőgazdasági munkásság egyik szektorát érdekli, — minden ellenkező állítással szemben, — a falusi viszonyok ismerete alapján merem ezt állítani, — jelentős segítséget nyújt. (Úgy van! Úgy van! — Taps a jobboldalon és a középen.) s ezeknek az öregségét elviselhetőbbé fogja tenni. De egyúttal nemcsak példaadással fog az ifjúság számára szolgálni, hanem az öregeknek, a tehetetleneknek eltartásával járó terhek csökkentése által az ifjúságnak, a gyermekeknek, a magyar jövendőnek sorsát is bizonyos mértékig alkalmas lesz javítani. (Úgy van! a jobboldalon és a középen.) Kérem, méltóztassék a törvényjavaslatot azzal a szeretettel, amellyel tárgyalták a Ház minden oldalán, az általános tárgyalás befejezése után általánosságban elfogadni és a részletes tárgyalás során is ugyanazzal a megértéssel kísérni. (Hosszan tartó élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Huszár Mihály jegyző: Propper Sándor! (Zaj és mozgás a Ház minden oldalán. — Farkas István! Kérünk öt perc szünetet! — Gr. Festetics Domonkos: Szünetet kérünk! — Br. Urbán Gáspár előadó: A szónoknak van joga szünetet kérni!) Propper Sándor: T. Képviselőház! Bizonyos várakozással tekintettem a földmívelésügyi tárcát is betöltő miniszterelnök úr beszéde elé, abban a feltevésben és abban a reményben, hogy a vitában elhangzott érvek hatása alatt elő fogja terjeszteni azokat a módosításokat; amelyeket a vitában résztvevők szükségesnek tartottak és tartanak. Vártam ezeknek a módosításoknak elfogadását, a módosítások azonban elmaradtak. (Hertelendy Miklós: A lehetőség szerint történtek!) A miniszterelnök úr patetikus befejezése egyáltalán nincs arányban magával a javaslattal és azzal, amit a javaslat a jövőben nyújtani fog. Meg kell mondanom egészen őszintén, hogy a miniszterelnök úr beszédében itt-ott egy kis demagógia csillámlott meg a helyett, hogy a javaslaton igyekezett volna változtatni, másrészről kicsendült igen hallhatóan és igen acélos hangon az a régi álláspont, hogy a magyar nagybirtok noli me tangere, ahhoz nem lehet hozzányúlni, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) azt meg
