Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-276
A z országgyűlés képviselőházának 278. felelő megterheléssel jobb szociálpolitikai belátásra bírni nem lehet. Különböző kifogásod hangzottak el e tekintetben a miniszterelnök úr részéről, amelyeknek azonban, a.zt hiszem, indítóoka csak az, hogy a nagybirtokhoz nem akar, vagy nem mer hozzányúlni. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Propper Sándor: T. Képviselőház! A miniszterelnök úr többek között azt is mondotta, hogy az ipari államokban a nálunk tapasztalt fejlődéssel ellenkező irányban először a mezőgazdasági szociálpolitika fejlődött ki. Ez téves, (Farkas István: XJgy van!) ennek a megfordított ja az igaz. Mindenhol, az ipari országoikban is, elsősorban és elsőnek mindig az ipari és kereskedelmi munkások szociális biztosítását építették ki, mert a különböző országok szociálpolitikai programmját és életét nem a termelési jelleg határozta meg, hanem az, hogy abban az országban a törvényhozás mennyiben demokratikus. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) A demokratilkus országokban szaporán mentek ezek a dolgok, kiadósan alkották meg a szociálpolitikai törvényeket, az antidemokratikus országokban lassabban, vagy egyáltalában nem nyúltak hozzá. Én már esztendőddel ezelőtt tanulmányt írtam a szociálpolitika nemzetközi fejlődéséről, így tehát abban a helyzetben vagyok, hogy szakértelemmel szólhatok hozzá. A háború előtti német törvényhozás megalkotta a Reichsversicherungsordnungot a szociális biztosításnak ezt a Tripartitumát, amelyben az ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági munkások biztosítása betegségi, öregségi, rokkantsági, özvegyi- és árva-biztosítása csekély eltéréssel majdnem azonos, elvek alapján van felépítve. Angliában, ahol a háború előtt a kötelező szociális biztosítás majdnem ismeretlen volt, először az ipari szociális biztosítást hozták be és Anglia volt az, amely már 1912-ben bevezette egyes ^ iparágakban a munkanélküliség esetére való kötelező biztosítást. A latin államok fakultatív alapon próbálkoztak a szociális biztosítás kiépítésével, minthogy azonban a szociális biztosítás ezen az alapon nem tudott kifejlődni, később kénytelenek voltak áttérni a kötelező biztosításra. Azt mondja a miniszterelnök úr, hogy a betegségi biztosítás el van intézve. Én pedig azt mondom, hogy a mezőgazdasági munkások számára' a betegségi biztosítás nincs elintézve. Amikor Farkas (képviselőtársam közbeszólt. hogy nincs* orvos, a túloldalról nagy kórus zúgta: de igen, van. En egyetlen esetet fogok itt említeni. Egy könyvben olvastam a nagylaki esetiről. Megírják, hogy az ifjú munkások tömegesen vannak foglalkoztatva e helyen, fejletlen lányok dolgoznak napi 39*5 fillérért 10 órát a pusztító kenderiparban; nyári táplálékuk leves, kenyér, dinnye; orvos egyszer jön egy héten; van olyan eszmei község, amelynek nincs orvosa — ha időm volna, százával tudnék ilyen eseteket idehozni, (Farkas István: Van nagyibirtok, amelynek a területén nincs egy orvos isem!) szoba-konyhás Lakásokban tizenketten laknak, két házaspár, 8 gyerek, úgy, hogy ezen a vidéken, de másutt is a nagyipar és a feud; 1 . 1 izmus násza tökéletes. (Esztergályos János: Ázsiában sem tűrnék az ilyen állapotokat!) A betegségi biztosítás tehát nincs elintézve a szó korszerű értelmében. Ezt csak a családtagokra is kiterjedő, kötelező biztosítás bevezetésével lehet elintézni. Később majd számokkal ülése 1938 március 3-án, csütörtökön. 19 igazolom a magyar nép pusztulását, amire vonatkozólag a miniszterelnök úr azzal vigasztalja magát, hogy ez tulajdonképpen világjelenség és nem hazai tünet. Ez azonban senkit sem ment fel az alól, hogy ezen a bajon lehetőleg segítsen. Az, amit a miniszterelnök úr a nyugdíjbiztosításról, erről a fakultatív korcsról mondott, ellentétben áll magával a miniszteri indokolással, amely a 14. oldalán azt mondja, hogy (olvassa): »...így vain ez általában mindenütt és az 1912: VIII. tc.-kel létesített önkéntes nyugdíjbiztosításhoz fűzött remények nálunk sem váltak be.« Ezt mondja az indokolás szószerintÉppen ezért végtelenül csodálkozom azon, hogy a miniszterelnök úr azzal nyugtatta meg saját lelkiismeretét és akarja megnyugtatni^ a képviselőházat, hogy a betegségi biztosítás és nyugdíjbiztosítás fakultatív alapon el van inÉn mint szociálpolitikus, aki ebben a szakmában nőttem fel és igen sokat dolgoztam benne elméleti és gyakorlati téren, ezeket a megoldásokat nem fogadhatom el, ezek a megoldások nem megoldások, még csak nem is tel megoldások. Itt nincs másról szó, mint a lelkiismeret megnyugtatásáról. (Farkas István: Ügy van! Látszatintézkedésről!) Azt mondja a miniszterelnök úr: elmentünk a legmesszebbmenő határig, ameddig elmehettünk az ország gazdasági és termelési viszonyait tekintetbe véve. Én ezt a tézist sem fogadom el. Nem tudok hozzájárulni ahhoz, hogy a mi egészségügyi viszonyaink mellett a magyar állam költségvetésének több mint egy milliárdos összegéből mezőgazdasági szociálpolitikára ne jusson több, mint 4,425.000 pengő. Ebbe nem lehet beltörődni és ezt nem lehet elfogadni (Úgy vam! a szélsőbaloldalon.) és ne méltóztassék bennünket támadni vagy átkozni — amint ezt a túlsó oldalról teszik — azért, mert mi bátorkodunk tisztábban látni és bátorkodunk ezt a tisztánlátásunkat a közvéleménnyel közölni. Rá kell mutatnunk e javaslat tárgyalásával kapcsolatban azokra a hiányokra, amelyek észlelhetők. Sajnos, ezek még mindig igen-igen nagy hiányok és ezeken ez a vérszegény javaslat bizony nem igen sokat változtat. Beszédem későbbi folyamán majd el fogom ismerni azt is, ami ebben a javaslatban jó. Sajnos, sokat nem mondhatok majd, mert nem sok jó van benne, de ami benne jó és maradandó, azt mi is elismerjük. Ez azonban a javaslatot nem teszi általában elfogadhatóvá. A nőkről azt mondotta a miniszterelnök úr: nem gondoskodhatunk róluk, mert ez 3 millión felüli összeget igényelne. De ismét megnyugtatja lelkiismeretét, hogy hiszen a rendkívüli segélyalap terhére esetleg azok is juthatnak valami kis támogatáshoz. Tisztelettel megemlítem erre nézve, hogy ez viszont nemi szociálpolitika, ez alamizsnálkodás, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ez megint kiugrik a szociálpolitika biztonságos keretéből és átlendül a karitász bizonytalan jótékonykodó területére, ami hiba és amit mi szociálpolitikának nem vagyunk hajlandók elfogadni. Tehát sem özvegyre, sem árvára, sem rokkantra vonatkozó segélyezés ebben a javaslatban nincsen, csak számítások vannak. A földmívelésügyi minisztérium illetékes szervei valószínűleg a legalaposabban és a legminuciózusabban végezték el ennek a javaslatnak matematikai alapjainak kiszámítását — ez egészen bizonyos —*és a maguk szempontjából erre 3*
