Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-276

Az országgyűlés képviselőházának 276. ülése 1938 március 3-án, csütörtökön, 17 tán és Ernszt Sándor képviselőtársaim, valamint a képviselő urak egész sora hangoztatta, hogy az özvegyi járadékot meg kellene valósítani. Az időközben, sajnos, elhunyt Griger Miklós t. képviselőtársam is az őt mindig jellemző nemes, szociális érzéssel szólt hozzá e tárgyhoz. Nem tartom azonban a mai viszonyok közt lehetségesnek, hogy a nőkről és az özvegyekről a törvényjavaslat úgy gondoskodjék, mint ahogy azt t. képviselőtársaim kívánták. (Propper Sándor: Sehogyan sem gondoskodik!) A járadékosok segélyre szoruló özvegyei, akik 60. életévüket már betöltötték, elhalálozott férjük járadékigényének feléig terjedhető segélyben fognak részesülni a rendkívüli segélyalapból. Méltányolva azonban t. képviselőtársaim közül, különösen az Antal István képviselőtársam által formulázott kérést, készséggel hozzájárulok ahhoz, hogy a javaslatba olyan értelmű felhatalmazás vétessék be, amely szerint abban az esetben, ha átmeneti rendelkezések alapján a biztosító intézetet terhelő szolgáltatások összege nem éri el az előirányzott mértéket és így állandó feleslegek jelentkeznek: a járadékosok özvegyeinek ügye intézményesen rendeztessék és az ^özvegyek részére a korábban Juttatott segélyből intézményes jog váljék. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Antal István igen t. képviselőtársam egy, talán a javaslattal nem is szorosan összefüggő, de rendkívül nagyfontosságú kérdésre hívta fel a t. Ház figyelmét és ez az, hogy a javaslat indokolásához csatolt statisztikai adatok nem vigasztalóak, sőt inkább bizonyos fokig szomorú képet nyújtanak a magyar faj jövőjéről. Ez azonban általános és nem speciális magyar jelenség. Erre nézve legyen szabad rámutatnom arra, hogy -az ezelőtt haroon évvel Berlinben tartott eugenetikái kongresszus alkalmával megvizsgálták ezt a kérdést és akkor az volt a nézet, hogy abban az esetben, ha a születések száma a jövőben is úgy alakul, mint az elmúlt években, — ez vonatkozik a magyar viszonyokra is — 1950-től kezdve már Németország lakossága is állandóan csökkenni fog. Ez többé-kevésbbé minden civilizált államra vonatkozik. 2000 körül már a viszonyok változatlansága esetén, 30%-kal lenne kevesebb ,a lakosság száma. Ez a számítás bizonyára nem megnyugtató, de remélnünk kell azt, hogy azok a premisszák és feltételezések, amelyekből a statisztikusok kiindultak, bizonyos tekintetben talán egyoldalúak és mindenesetre meg van a változás lehetősége. Ez a megfontolás azonban semmiesetre sem menthet fel egy kormányt sem attól a kötelezettségétől, hogy mindent elkövessen arra nézve, hogy a rábízott és az általa kormányzott nemzet vagy faj erősítését szolgálja. A magyar kormány sem kivétel ez alól, ellenkezőleg: a magyar kormánynak még sokkal fokozottabb kötelessége, hogy minden akadályt elhárítson a magyar faj és a magyar nemzet fejlődésének az útjából. (Élénk taps a jobboldalon.) Ha mégis felvetjük ezt a kérdést, ennek oka az, hogy sokkal helyesebb, ha komolyan és felelős helyről foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel, mintha statisztikai műkedvelők alkalmi kirándulásaik alapján teszik ezt- (Úgy van! Úgy van! Taps a jobboldalon.) T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy Déhány szóval az eddig nem érintett, de felvetett kérdésekről is beszéljek. Ami a nők biztosítását illeti, rámutatok KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVII. arra, hogy ez évi 3,580.000 pengőbe (kerülne. Ezt a kérdést főleg Takács Ferenc, Ernszt Sándor, gróf Apponyi György, Farkas István és Béldi riéla képviselőtársaim tették szóvá. Erre más választ nem is kívánok adni. A biztosítottak körének 30 aranykorona kataszteri tiszta jövedelemig, illetőleg három holdig való felemelése 1,130.000 pengő újabb terhet jelentene, viszont a jelenlegi kétholdas, illetőleg 20 aranykoronás határ, amint mondottam, a gyakorlatban úgyis egészen négy holdig, illetőleg 40 aranykoronáig emelkedik fel a házastársak közös tulajdona folytán. A rokkantsági járadék, amelyet Tüdy Zoltán, Matolcsy Mátyás, Takács Ferenc és Farkas István képviselőtársaim, a mi padjainkból pedig Hertelendy Miklós képviselőtársam tett szóvá, évi 4 millió pengőbe kerülne. A járadéktörzsnek kétszeresére való emelése 4,920.000 pengő újabb terhet jelentene, míg a korhatárnak öt évvel való leszállítása 5 és félmillió pengőbe kerülne. Matolcsy képviselőtársam azt kívánta, hogy a munkavállaló jövedelmével legyen arányos az öregségi járadék. Ebben az esetben azonban számolni kellene az egységes járulék okozta adminisztrációs előnyök megszűnésével, ami az ügyviteli költségeket tetemesen növelné, továbbá lehetetlenné tenné a bélyegrendszer bevezetését is, amire előbb voltam bátor rámutatni. Ugyancsak nem fogadhatunk el olvan javaslatokat sem, amelyek arra vonatkoznak, hogy a biztosítási szolgáltatások valorizációs alapon rögzíttessenek, hiszen aki pénzügyi kérdésekkel foglalkozik, tudja azt, hogy ennek milyen káros kihatásai lehetnek. Dulin képviselőtársam a halálozási segélylyel kapcsolatban a hozzátartozók fogalmának pontos megállapítását kérte. Ez a végrehajtási utasításban meg fog történni. Igen sok olyan javaslat van még, amelyeknek felsorolásával a t. Ház idejét és türelmét túlságosan igénybevenném, a részletes vita során pedig valószínűleg úgyis sor kerül még arra. hogy ezekről a kérdésekről nyilatkozzam. Legyen szabad még csak arra a. több oldalról felmerült kívánságra rámutatnom, hogy a földbirtokra progresszív megterhelést kell kiróni. (Helyeslés half elől.) Erre nézve legven szabad kijelentenem Pzt, amit ifz előbb mondottam, hogy 10%-TÓI 5%-Ta szállítjuk le az alacsonyabb kategóriáik hozzájárulását, viszont a teljes progresszivitás keresztülvitele a megterhelés szempontjából nem ennek ia törvényjavaslatnak a feladata, hanem a, jövedelem- és vagyonadó keretébe tartozik, aminthogy a progresszió mind ia jövedelemadónál, mind a vagyonadónál elég tekintélyes mértékben érvényesül is. (Ügy van!) Képviselőtársaim, s különösen szociáldemokrata képviselőtársaim közül néhányan szóvátették azt is, hogy miért nincs önkormánvzai. {Mozgás a jobboldalon.) Az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézet igazgatóságát a vonatkozó törvények önkormányzati alapon szervezték meg. Az igazgatóságban az Országos Mezőgazdasági Kamara munlkavállalói érdekeltségének négy kiküldöttje is helyetfoglal, tehát nem egészen alapos PZ ÍI kifogás. (Pmnper Sándor: De nem választják őket, csaikkiküldik! Nines hatáskörük!) Semmi esetre sem fogunk odáig elmenni, hogv ez a Mezőgazdasági Biztosító Intézet fePegvára lehessen bármelyik párt politikai aspirációinak. (Élénk helveslés és taps a jobboldalon és a középem,. — Buchinger Manó : 3