Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-276

14" Az' országgyűlés képviselőházának 276. ülése 1938 március 3-án

} csütörtökön. sával, a Faluszövetség' sikeres akciója folytán mindössze 2700 mezőgazdasági munkás ment ki külföldi munkára a magyar anyanyelvű, vidékekről, ahol. nagy számiban voltak munkanélküli munkások, akik nem jutottak aratáshoz. Es én örülök annak is, hogy ezek a mezőgazdasági munkások — ahogyan a számok mutatják — a hitelszövetkezeteken keresztül 1,200.000 pengő megtakarított pénzt juttattak haza családjaiknak, (Elénk tetszés a jobboldalon.) szóval fejenként közel 500 pengőt, mert ez nemcsak arra vall, hogy ott — amint meggyőződtünk róla — teljesen higiénikus ellátásiban, szociálpolitikaialg kifogástalan elbánásban részesültek, sőt ;a német hatóságok vallásgyakorlatuknak az ápolásában is segítségükre voltak, hanem arra is mutat, hogy a mi mezőgazdasági munkásaink valóban gyarapodtak is ezzel a keresettel. Ne méltóztassék azt az egyik oldalon sem sajnálni, hogy amikor ez a^ 2700^munkás hazahozta azt a 400—500 pengőjét,, még arra is jutott neki, hogy ezen egy kis hitelszövetkezeti kölcsönnel egy vagy két katasztrális hóid földet is vegyen, mert ezzel csak emelekedik a mezőgazdasági munkásság életszínvonala. Kétségtelen az, hogy miután ott kint sokat tapasztaltak, idehaza is emelkedni fognak az"• igényeik, azonban meg kell állapítanom, hogy mi nem tartunk ott, ahol Németország, amely mezőgazdasági tekintetben importország, ahol a klimatikus viszonyok is kedvezőbbek, ahol az ipari városokba tódul a munkásság és a mezőgazdaságban munkáshiány van; Magyarország sokkal nehezebb körülmények között gazdálkodik, a magyar mezőgazdaságnak sokkal nehezebb a megélhetése, de még egyszer hangsúlyozni akarom, hogy amikor én a magyar mezőgazdasági munkásság életszínvonalának az emelését hangoztatom, akkor előfeltételként aláhúzom és nem tudom eléggé nyomatékosan hangoztatni azt. hogy a mi mezőgazdaságunkat és gazdaságainkat kell abba a helyzetbe hozni, hogy több jövedelemből többet juttassanak a magyar mezőgazdasági munkásságnak. (Gr. Festetics Domonkos: Nagyon helyes!) -Azzal tisztában kell lennünk, hogy egyetlen szociálpolitikai törvényjavaslattal nem lehet elintézni a mezőgazdasági munkásság sorsát. A magyar mezőgazdasági munkásság, a földmívelőnép sorsát nemcsak szociálpolitikai alkotásokkal kell javítani, hanem a gazdaságpolitikai, birtokpolitikai és hitelpolitikai intézkedések egész sorozatával is. Én azért fogadom örömmel a földmívelésügyi miniszter úrnak ezt a kezdeményezését is, mert egész gesztiójában azt látom, hogy mind a birtokpolitikával, mind a szövetkezeti politikával, mind a gazdaságpolitikával arra törekszik, hogy a falun-a kiegyenlítődés megtörténjék, hogy a magyar falu felemeltessék. Rámutatok arra, hogy a földmívelésügyi miniszter úr ennek a gyümölcsöző agrárpolitikának az útját követi ezzel a torvényjavaslattal is, mert hiszen nemcsak- >a járadékokkal iparkodik szolgálni a magyar agrárszociálpolitikát, hanem más oldalról a járulékokból befolyó tőkék kihelyezésénél is nagy súlyt helyez arra, hogy azok mind a magyar mezőgazdaságnak használjanak. A miniszterelnök úr egyrészt az öregségi biztosítási pénzek, másrészt az átmenetileg kezelhető pénzek felhasználásával egy újabb szociálpolitikai kezdeményezésre törekszik. Amint a bizottsági tárgyaláson örömmel hallottam, — és szeretném' ezt (aláhúzni — a miniszterelnök úr nemcsak az agrár öregségi biztosítás intézményét iparkodik megkezdeni, hanem a másik oldalon egy másik nagyvonalú szociálpolitikába kezd bele, amikor az öregségi alapok kihelyezésével a mezőgazdasági munkásházak, cselédlakások építésére nyújt segítséget a gazdáknak. (Helyeslés jobbfelől.) A mezőgazdasági biztosításból befolyó tőkék a faluból erednek, ezek minden fillérjének a faluba is kell visszajutniuk. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Amikor az Országos Társadalombiztosító Intézet tőkéjéről volt szó, akkor azzal az indokolással, hogy az ipart a nagyobb bankok, a nagyobb pénzintézetek finanszírozzák, az^ Öszszegyűlt tőkéknek betéti gyümölcsözitetését a bankokra bízták. A magyar falu népe, ia magyar földülívelő nép az egyenlő elbánás elve alapján áll, amikor arra kéri a kormányt, hogy eme indokolás iá-lapján viszont a magyar mezőgazdasági biztosításból befolyó pénzeket elsősorban a falusi hitelszövetikezieték útján hozza forgalomba, (Elénk éljenzés és taps jobbfelől.) amint erre már Teleki Mihály gróf, Hertelendy Miklós, Flandorffer Ignác és több képviselőtársaink nagyon helyesen rámutattak., Ez nem a.falusi hitelszövetkezetek, hanem a falu kérdése. A falu sorsán, a falu népén tükröződik vissza a bétszűkesztendő minden nyomorúsága. Aki a faluban jár, látja, hogy annak kultúrája, gazdasági élete, szociális helyzete elmaradott. (Ügy van! Ügy van!) Ne méltóztassanak megállani annál az intézkedésnél, hogy a főváros most már nem fogja ialkalmazni a faluról feljövő fiatalságot, — aminek indokát részben magam is elismerem — de mielőtt ezt tenné az ország fővárosa, gondoskodnunk kell arról, hogy a falu élete, a faluban a gazdasági élet fokozatosan emelkedjék addig a szintig, amelyen a városokban van. A falu fiatalsága a városokba törekszik s ez az exode rural, amely már Károlyi Sándor gróf megindulása idején a magyar közélet nagy veszedelme volt, még ma is tart, a faluból menekül a fiatalság, mert kenyeret akar keresni; -menekül a falu lakossága, mert szebb életet akar látni, mivel azt hiszi, hogy a városokban, ahol villanyfény és kultúra van, — de ahol a gyárkéményekből kijövő füst nemcsak a falakat, hanem sokszor a lelkeket is bekurmozza — sokkal szebb életet talál. Nekünk tehát a falusi életet szebbé és jobbá kell tennünk. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban elsősorban arra kérem a földmívelésügyi^ miniszter urat, méltóztassék lehetőséget nyújtani arra, hogy a falu épülhessen, szépülhessen és kultúrájának, gazdasági és szociális életének színvonala emelkedjék. Lehetőséget kell nyújtani arra., hogy a falun a módosabb polgárok, de a legkisebbek is f— az utóbbinak bizonyos állami segítséggel a falusi kislakásépítő aikció folytatása révén, a többiek pedig állami segítség nélkül, minden állami akció nélkül — mó: dot nyerjenek arra, hogy házaikat tatarozzák, az új fiatal családok pedig új gazdaportákat emelhessenek, továbbá, hogy a birtokpolitika terén megállás ne legyen. Most, amikor a nagybirtokok egész sora kerül piacra, vigyázni kell arra, nehogy apró vidéki bankok, megbízhatatlan ügynökök kis váltók ölcsönökkel menjenek