Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-276

Az országgyűlés képviselőházának 276. tendőn belül, és arra gondolok, hogy közel egymillió földmívesember érdekében indul meg a magyar nemzeti összetartás szociális gépezete, akkor nem tudóik szabadulni emlékeimtől, amelyek az elmúlt hónapokban keletkeztek, amikor falun járva, láttam az öröm könnyeket száz és száz falusi öregember szemében, hogy most már a magyar haza rájuk is gondol és róluk is gondoskodik. És én azért helyezek nagy súlyt ennek az intézménynek megkezdésénél, megszervezésénél és igazgató sáná 1 arra, hogy a lehető legegyszerűbb, legközvetlenebb és az élettel számoló intézkedé sek történjenek, hogy ezek az örömkönnyek véletlenül át ne változzanak panaszkönnyekkó, mert ezeket az örömkönnyeket meg kell tar tani a bizalommal, reménnyel és hittel együtt, liogy mások is részesülni fognak ebben a segítségben. A nemzet létérdeke, hogy a földmívesnéppel és elsősorban .természetesen a segítségre szoruló legkisebb földmívesemberekkel minél behatóbban foglalkozzék nemcsak a társadalom és az illetékes hatóság, hanem & magyar parlament és a magyar kormány is, és én nem hiszem, nem szeretném hinni, hogy ezzel a törvényjavaslattal lezárul az ország; gyűlés munkája, amelyet a mezőgazdasági munkások felemelése érdekében előirányzott. Én szeretném ezt • a törvényjavaslatot egy trilógia első részének tekinteni, és meg vagyok róla győződve, hogy a földmívelésügyi miniszter úr ezt vállalja is, mert hiszen az ő terveiből hallottam kicsendülni, hogy ezután fog követikezni ennek a trilógiának másik két része: a mezőgazdasági munkásság betegség esetére való biztosítása, továbbá a rokkantság esetére való biztosítás. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Nagyon természetes, hogy amikor ezeknek a kérdéseknek megoldása szőnyegre kerül, akkor számolni kell a fedezettel, a magyar mezőgazdaságnak, az államkincstárnak és az adózó közönségnek teherbírásával. De amint a bizottsági tárgyaláson is nyomatékosan hangsúlyoztam, a legtökéletesebb szociálpolitika a jó gazdaságpolitika, és ha mi az előfeltételeket meg akarjuk teremteni, hogy ez után a 10—12 milliós segítség után jöhessen több, hogy több terhet vállalhassunk, akkor minél erősebb, minél tökéletesebb agrárpolitikát, gazdaságpolitikát kell inaugurálni, .amely a magyar mezőgazdaságot abba a helyzetbe hozza, hogy terheket vállalhasson- A magyar mezőgazdaság, a gazdaságok rentabilitásának fokozására, , a mezőgazdaság jövedelmezőségének emelésére kell töre'kedni minden vonalon. Jól tudom, hogy ez nemcsak tőlünk függ, hanem a jó Istentől kezdve a külföldi államok magatartása, az egész gazdasági rendszer, az r egész vámpolitikai rendszer, amely ma Európát és a világot behálózza, mind befolyással van arra, hogy a mezőgazdaság rentabilitása fejlődbe; tik-e, azonban mindez nem ok arra, hogy mi mindent el ne kövessünk a kormánnyal együtt, hogy a magyar mezőgazdaság jövedelmezősége fokozódjék. És amikor aláhúzom és hangsúlyozom, hogy én a gazdák jövedelmének emelkedésében, a mezőgazdaság- rentabilitásában látom a magyar agrárszociálpolitikának a fundamentumát, akkor méltóztassanak megengedni, t. Ház, hogy ez után azt mondjam, hogy. nemcsak hogy nem baj, hanem szükséges is az, hogy a magyar mezőgazdasági munkások életstandardja, igényei emelkedjenek, meri szükséges az, hogy egyrészt a földmíves kisülése 1938 március 3-án, csütörtökön. 13 gazdatársadalmat felemeljük a magyar középosztályba, kultúráját fokozva, gazdasági lehetőségeit emelve, és másrészt, amikor ez megtörténik, vele együtt a magyar mezőgazdasági munkásságot, a magyar földmíves kisembereket közelebb hozzuk a kisbirtokos osztályhoz, hogy a kettő a faluban egy legyen és megszűnjék a válaszfal a különböző társadalmi osztályok között. (Helyeslés a jobboldalon.) A magyar mezőgazdasági munkás életstandardjának emelése úgyszólván a legfontosabb gazdasági és politikai problémája ma ennek az országnak, és örömmel látom a földmívelésügyi miniszter úr politikájában ezt a törekvést. T. Ház! Elismerés illeti a magyar parlamentet és azt a kormányt, amely már másfél évtizeddel előbb idehozta a legkisebb munkabérek megállapításáról szóló törvényjavaslatot a magyar mezőgazdaság számára. Elismerés illeti azokat, akik a magyar ugaron szeretettel, önzetlenül közelednek a magyar mezőgazdasági nép, a magyar munkásság felé, hogy a bajáin segítsenek; még nagyobb elismerés illeti azokat a gazdákat, azokat a földbirtokosokat, akik nem másokat biztatnak, hanem a mgukéból iparkodnak segíteni a mezőgazdasági kisembereken. De ugyanakkor megállapítom azt, hogy ha volt elítélendő vámszedés, amely a kisembereknek árt, akkor elsősorban a gazdasági válság és a gazdasági csapások idején az egyes vidékeken a szenvedő, nyomorgó magyar földmíves népnek a sorsából húzott politikai vámszedés volt az, amely leginkább elítélendő, amely nem segítséget akart nyújtani, hanem lázítani és elválasztani. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon és a középen,) T. Ház! Darányi miniszterelnök úr belpolitikai taktikájában azt tartom a leghelyesebbnök, — és ezért hajtom meg előtte a zászlót a belpolitikai taktika tekintetében is —• hogy a falu kútmérgezői alól úgy húzza ki a gyékényt, hogy cselekedetekkel áll a földmíves kisemberek mellé. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon.) Méltóztassék megengedni, hogy amikor a magyar mezőgazdasági munkásság életszínvonaláról van szó, akkor itt bátran mondjam azt, hogy a miniszter úr nagyon jól teszi, hogy mindaddig, amíg a magyar mezőgazdasági anunkaspiaeon felesleg (mutatkozik, megengedi a cmagyar 'mezőgazdasági iinunkásexpc<rt lehetőségét. Nagyon sok szó hangzott el különösen a sajtóban az utóbbi időben, hogy a földmívelésügyi kormány Németországba néhány ezer mezőgazdasági munkást kiengedett, és sok kritika kísérte ezt az akciót. Meg kell említenem, t. Ház, hogy nemcsak a háború előtt mentek ki sokkal nagyobb arányban magyar munkások, mezőgazdasági és földmunkások is a külföldre munkát keresni, nemcsak a boldog ezeréves országban volt ez a helyzet, amikor a gazdasági lehetőségek ' itt sokkal nagyobbak voltak és amikor a Bánátba rajával mentek az alföldi iniunkások aratásra és cséplésre, hanem a' háború után is sokkal nagyobb mértékben mentek ki mezőgazdasági munkások, nemcsak Németországba, hanem Franciaországba is, és pedig — ha jól tudom — egy ízben a Franciaországba kivándorolt és ott átmenetileg tartózkodó .munkások száma 50.000-re emelkedett, akik nem is. mezőgazdasági munkával, hanem bányamunkával foglalkoztak Franciaország északi részén és ki voltak' téve a legsúlyosabb kommunista propagandának. Ezzel szemben a múlt esztendőben a földmívelésügyi kormány hozájárulá-