Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-276

12 Az országgyűlés képviselőházának 276. ülése 1938 március 3-án, csütörtökön. tásoknál sokkal fontosabb a kezdet megalapozása, sokkal lényegesebb az, hogy a fedezet meglegyen mindjárt a kezdő lépéseknél, és lényegesebb a kezdő lépéseknél a kevesebbet nyújtás, a kezdetnek a biztonsága, a fokozatos haladás, a fokozatos kiépítés, mint a sokat í

gérés mindjárt kezdetben, amely nem számol az érdekeltek teherbírásával, nem számol a gazdasági helyzet esetleges rosszabbodásával és így könnyen válságba sodorhatja azt az intézményt, amelynél a kezdet elindult. A gazdasági válságnak utána vagyunk már, és elérkezett az ideje a törvényjavaslat napirendre tűzésének, de még mindig számolni (kell azzal, hogy egy-két éven belül esetleg a ' magyar mezőgazdaság nehezebb helyzetbe jut. Méltóztatnak jól tudni, különösen az agrárpoHtikusok tisztában vannak vele, hogy a (magyar mezőgazdaságnak egyre súlyosabb és élesebb világversennyel kell megküzdenie és a világverseny következtében a visszaesés lehetőségével kell számolnia. Minden szociálpolitikai alkotásnál a legfontosabb az, hogy a fundamentum erős legyen. A földmívelésügyi miniszter úr törvényjavaslatát én fundamentumnak tekintem, amelynél az a lényeges, hogy erős legyen, hogy a fedezet biztonsága meglegyen, hogy minél többet lehessen később ráépíteni. Amennyiben kezdetben a fedezet biztonsága nem lenne m&g

t amennyiben nem számolna a reform azzal, 'hogy visszaesés is következhetik be a gazdasági életben, akkor nem lehetne olyan megnyugvással fogadni, mert később jönnének a zökkené'sek, amelyeik válságnak, krízisnek tennék ki magát az intézményt. Ne méltóztassék elfelejteni, hogy mindenegyes kívánság, amely ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban a vitában elhangzott, milliókkal szaporítaná a terheket, de azt se méltóztassék elfelejteni, hogy az érdekeltek megterhelésén kívül a gazdáknak és a törvényhatóságoknak majdnem tízmillióra rúgó megterhelése máris súlyos erőpróbát jelent, amelynek fokozását csak akkor lehet keresztülvinni, ha látjuk előre azt, hogy a gazdasági élet fejlődése stabilitásnak örvend. No méltóztassanak azt sem elfelejteni, hogy ezeknek a terheknek fokozására is igénybe keilett venni a 15—20 holdas gazdák önzetlen hozzájárulását is. amit-magam is szerettem volna eliminálni. A magam részéről reflektálnom kell azokra a felmerült javaslatokra is, hogy a nagyobb földbirtokot, a közép- és a nagybirtokot kellene erősebben megterhelni. Itt tárgyilagosan, igazságosan meg kell állapítanom, hogy — amint a régi magyar földbirtok és a magyar földbirtokosok jobbik része eddig is gondoskodott a maga elöregedett cselédjeiről — aminthogy a történelem is azt mutatja a patriarchális kortól kezdve mostanáig, hogy az igazi régi magyar földbirtokokon, a keresztény magyar birtokokon, sohasem volt panasz ebben a tekintetben, — úgy az ebből a törvényjavaslatból kifolyó terheknek nemcsak azt a részét vállalja a magyar földbirtokososztály, amelynek kivetése direkt feléje irányul, az ő számlájára történik, hanem bizonyára cselédeinek, sommásainak a járulékait is ő maga fogja fizetni, és így voltaképpen a teher túlnyomó, jelentékeny része mégis a mezőgazdasági birtokosságra hárul, amit a magam részéről a magyar földmívelőosztály, a magyar mezőgazdasági népesség hagyományos szolidaritása következményének tekintek. JÉn inkább arra szeretnék súlyt helyezni, — abban a hiszemben, hogy a földmívelésügyi miniszter úrnak ez a javaslata az évek során jelentékeny fejlődést mutat — hogy ez a kezdet a legjobb benyomást keltse az érdekelt földmíves-kisembereknél, hogy ne tegyük ki az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézetet olyan hangulatoknak, amelyekkel találkozott az Országos Társadalombiztosító Intézet, amikor annak megszervezésére és azután kezelésére került a sor. Ebben a tekintetben ki kell emelnem — mert a vitában nem láttam eléggé kiemelni — azt a körülményt, hogy nagyon szerencsés a földmívelésügyi miniszter úrnak az az ötlete, hogy rögtön az intézmény életbeléptetésével megkezdi a 65. életévet eléri öregemberek segítését, ( Éljenzés ^ a jobboldalon.) úgyhogy amennyiben 1939 január 1-ével életbelép az öregségi biztosítás, a földmívelésügyi miniszter úr már juttat az öregembereknek bizonyos segítéséget. Méltóztattak azt mondani, hogy ez kevés. Elhiszem. Eddig azonban még ennyit sem kaptak, és ha a kezdet kevés is, reméljük, hogy később több is jut. A földmívelőnép fogja látni ebből a kezdetből, amely tudtommal az egész világ hasonló szociálpolitikai törvényhozásában egyedülálló, hogy ahová járulékot fizet, onnan járandóságot is kap, mert íme már nem kevesebb, mint 75.000-en vannak, akik ezt a járandóságot kapják. De e mellett nem tudom eléggé aláhúzni azt, hogy az intézmény megszervezésénél és igazgatásánál minden felesleges bürokráciát ki kell kapcsolni, hogy annak a kezelése a lehető legegyszerűbb legyen, hogy ne járjon semmi olyan módszerrel, amely szekatúrának látszik és amely azután az Öti. népszerűtlenségével veszélyeztethetné magát az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézetet. A biztosítottak száma sokkal nagyobb itt, mint az Oti.-nál, közel egymillió. Igen nagy feladat ez, iigyhogy nem kis nehézség elé állítja a földmívelésügyi kormányt abban a tekintetben, hogy a kérdést helyesen oldja meg. Hallottam gondolatokat, amelyek azt javasolják a miniszter úrnak, hogy az Otí. kulsn szerveivel kapcsolják össze a végrehajtást. Nem tehetek róla, én a magam részéről ]obb szeretem a földmívelésügyi kormány kezében látni az egész országban nemcsak ennek az intézménynek megszervezését, de — elnézést kérek — a mezőgazdaság minden részletének, a mezőgazdasági politika és szociálpolitika minden részének intézését. Azért látom ezt szívesen a földmívelésügyi minszitériumban. kezdve a. mezőgazdasági kultúrától, a mezőgazdasági termelési birtokpolitikán keresztül a szociálpolitika legkisebb részletéig, mert a magyar mezőgazdaságnak, a magyar falunak annyira speciálisak a körülményei és a magyar mezőgazdaság minden egyes kihatása annyira szoros összefüggésben van a mezőgazdasági népesség sorsával, hogy amennyiben bármelyik más — akármilyen kitűnő— organizáció, bármely más szervek nyúlnának hozzá akár a mezőgazdasági munkáskérdéshez, akár a mezőgazdasági kultúrához, szociálpolitikádhoz, már történnének kisiklások, történnének hibák, amelyeket csak úgy lehet elkerülni, lia a magyar mezőgazdasággal szoros összefüggésben lévő kérdéseket a földmívelésügyi kormány tartja kezében. Amikor arra gondolok, hogy 75.000 falusi öregember jut most segítséghez már egy es/-