Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-276

Äz országgyűlés-'képviselőházának 276. ülése 1938 március 3-án, csütörtökön. U néprétegének, a magyar polgárság legdolgosabb és legszorgalmasabb embereinek megélhetési gondjait iparkodik csökkenteni, s az öregséggel járó ^kegyelemikenyér keserű érzetét kívánja felváltani az önérzetes jus« megnyugtató járandóságával. Lehetnek a magyar politikai életnek nagyobb, ^izgatóbb ikérdései, lehetnek a közélet gyökeréig ható fontos kérdések a napilapokban és a közönség előtt, kétségtelen azonban, hogy a keresztény politikának nem voltlO év óta hatalmasabb, alapvetőbb kezdeményezése, mint ez a fundamentális javaslat, amely a földmíves kisembereket iparkodik felemelni és Darányi Kálmánnak kétségtelenül nagy érdeme, hogy ezt a törvényjavaslatot a parlament elé hozta. (Müller Antal: Mindnyájan elismerjük!) Én még hallottam gróf Károlyi Sándor apostoli szavait, láttam Darányi Ignác úttörő munkáját a falu népéuek felemelésére és tanuja voltam Nagyatádi Szabó István és Ku'binek Gyula munkájának, a jobbágyfelszabadítás után kétségtelenül legnagyobb jelentőségű földreformnak, amely 400 ezer föld míves családot juttatott földhöz és negyedmillió kisembernek iuttatott házhelyet, hogy építkezhessenek. Mindezeknek tudatában és mindezeknek szemléletében vagyok bátor leszögezni azt, hogy Darányi Kálmánnak ez a törvényjavaslata méltán sorakozik a magyar agrárpolitika legutóbbi évtizedeinek hatalmas alkotásaihoz, mert korszakos kezdeményezést jelent a falu életében és kezdő lépést abban az irányban, hogy a faluban egy új korszak nyíljék meg. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Valóban kijár a miniszterelnök úrnak a tárgyilagos elismerés és üdvözlés, amiért ezt a javaslatot idehozta. Igazi Darányi-törvény lesz ez. amely a falu legszegényebb, nádf edeles házikóinak, százezreknek a gondterhes levegőjébe reményt, békét és áldást hoz. T. Ház! Felmerült a kifogás, hogy miért késett a javaslat idáig és miért nem jött sokkal előbb, amikor a magyar országgyűlés már tizenkét esztendővel ezelőtt hozott egy határozatot, hogy a kormány készítse el a mezőgazdasági öregségi bizosítási törvényjavaslatot. (Müller Antal: Örüljünk, hogy most itt van!) Erre válaszom a következő: A földmívelésügyi minisztériumban több mint tíz esztendeje elkészült már az öregségi agrárbiztosításnak a nyers tervezete és benyújtásra készen volt, azonban amennyire időszerű most, ta gazdasági válság után, hogy a kormány ezzel a javaslattal a parlament elé jött, annyira: elhibázott lett volna egy kísérlet, amely tíz esztendővel előbb történik, egyszerűen azért, mert ez a kísérlet közben feltétlenül csődbe jutott volna. Ne méltóztassék elfelejteni azt, hogy tíz esztendőn belül egy hatalmas agrár világválság tört ki, és a magyar mezőgazdaság is olyan súlyos válsággal küzdött hét álló esztendeig, hogy semmi körülmények között nem bírta volna, ki a szociális terheket, amelyekkel ennek a reformnak végrehajtása járt volna. Emlékeztetem a t. Házat arra, hogy az Országos Társadalombiztosító Intézet is többszörösen szanálásra került ezekben az időkben, holott az Oti.-nak sokkal kevesebb vonatkozása van a mezőgazdasághoz, mint a mezőgazdasági biztosítási intézménynek az Oti.-hoz. Ha a mezőgazdasági biztosító intézetet ezekben a súlyos, az agrárválság által terhelt időkben kellett volna a csődből kirántani, a szianálása aligha sikerült volna, s így ez rencsétlen kezdet elodázta volna az egész problémának életrekeltését, úgyhogy tárgyilagosan meg kell állapítani, hogy sokkal helyesebb, hogy ma, az agrárválság lezajlása után kerül a probléma megoldásra, sokkal helyesebb, hogy a kérdést a kormány most hozta ide, amikor már az agrárválság után vagyunk és amikor kedvezőbb körülmények mutatkoznak a tekintetben, hogy a fedezetet a szociális intézményre megtaláljuk. T. Ház! Előre lehetett látni, hogy kifogások hangzanak el két irányban: hogy keveset nyújt és kevés embernek nyújt segítséget a törvényjavaslat. Kétségtelen, hogy ez a törvényjavaslat csak a férfiaknak és csak a földnélkülieknek és az egy holddal bíró földmíveseknek nyújt segítséget, az özvegyeknek azonban még nem nyújt segítséget, s több tekintetben kevesebbet nyújt, mint azt talán sokan szeretnék, vagy mindnyájan szeretnénk, mert hiszen méltóztattak mondani, — és úgy is van — hogy itt csak 60 pengős minimális törzsjárandóságról van szó, amely maximálisan 240 jpengőig emelkedhetik. Magam is elismerem, hogy mindebben a bírálóknak igazuk van, sőt azt hiszem, nincs a Háznak egyetlen tagja sem, aki ezt a járandóságot elegendőnek találja, de — elsősorban a mi pártunk bizottságában lefolyt szeretetteljes vitát figyelve — megállapíthatom, hogy éppen ezen az oldalon voltak a legtöbben, akik szorgalmazták és hangsúlyozták azt, hogy minél előbb oda kell jutnia ennek a reformnak, hogy necsak a földnélküli és egyholdas földmívesek és necsak a férfiak, hanem a két-háromholdas kisbirtokosok és az özvegyek, általában a kereső nők is abba a helyzetbe jussanak, hogy kapjanak segítségét, és hogy amennyire csak lehetséges, minél előbb emeltessék fel a 60 pengős minimális törzsjárandóság, úgyhogy valóban jelentékeny segítséget nyújthassunk a földmívesnépességnek. (Farkas István: Szállítsák le a korhatárt is!) Mindezt magam is elismerem, és a magam részéről odaállok azok mellé, akik szorgalmazzák ennek a segítségnek növelését, de meg vagyok róla győződve, hogy maga a miniszterelnök úr az, akit legkevésbbé kell ebben a tekintetben sarkalni, mert annak a magyar földmívelésügyi miniszternek, aki ilyen korszakos jelentőségű kezdeményezéssel jön a parlament elé, a lelkében elme kell és él is a szeretet a föld népe iránt és a törekvés, hogy minél előbb, minél többet nyújtson a föld kisembereinek. (Ügy van! a jobboldalon.) T. Ház! Amikor maga a törvényjavaslat indokolása is erősen leszögezi azt, hogy ez a törvényjavaslat a maga kereteivel, a maga járandóságmegállapításaival csak egy kezdőlépés, s amennyiben a (mezőgazdaság helyzete fejlődik és a gazdasági lehetőségek azt megengedik, további lépések fognak következni, akkor én megnyugvással fogadom a földmívelésügyi miniszter úr törvényjavaslatát abban a reményben és erős meggyőződésben, hogy nem hosszú időn belül elsősorban az özvegyek, azután a dolgozó, kereső nők, majd a két-háromholdas kisbirtokosok is bejutnak az ellátásba, és az ellátás is emelkedik a mezőgazdaság helyzetének a javulásával. T. Ház! Nincs könnyebb dolog, mint szociális alkotásoknál többet követelni, nincs könynyebb dolog, mint szociálpolitikai alkotásoknál és intézményeknél licitálni, azonban éppen a szociális alkotás híveit óvom attól, hogy a -ára térjünk, mert á szociális aliko-