Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-276
8 Az országgyűlés képviselőházának 2 r é azt az angol parlamenti gyakorlatot, amely az olyan problémák megvilágítására és megoldására, amelyektől a nemzeti élet valamely nagy érdekének alakulása függ, ad hoc, úgynevezett »királyi bizottságokat« szokott kiküldeni, amelyeknek az a feladatuk, hogy a parlament legkiválóbb szakértőinek és a parlamenten kívül álló szakértőknek bevonásával is vizsgálat tárgyává tegyenek egy-egy nagyfontosságú nemzeti, társadalmi vagy közgazdasági problémát és annak megoldása tárgyában terjesszenek konkrét javaslatot az angol törvényhozás elé. Ha ismerik igen tisztelt képviselőtársaim ezt az angol parlamenti gyakorlatot, akkor koncedálni fogják, hogy ezek az ad hoc királyi bizottságok — meg kell jegyeznem, hogy az angol parlamentarizmus nem ismeri azt a bizottsági munkát, amelyet mi végzünk és az angol parlamentben nincsenek állandó bizottságok — rendkívül nagyjelentőségű közgazdasági, társadalmi, szociális és politikai problémákat oldottak meg a brit birodalom életében. Felhívom a figyelmüket az 1920-as évek derekán delegált Simon-féle bizottságra, amely az indiai probléma megoldására vonatkozóan tett konkrét javaslatokat, amelyek segítségévei ez a probléma nagyrészt megoldást is nyert, az 1927-ben kiküldött Mac Millan-ibizottságra, amely az angol közszolgálat átszervezésének nagy problémáit vitte előre vagy a Sir Herbert Samuel elnöklése alatt működiött királyi bizottságra, mely az egyenesadó problémáival, vagy végül a Colville^ vezetése alatt működött ad hoc királyi 'bizottságra, amely egy hozzánk közelebb álló problémával, a bányamunkasság helyzetével foglalkozott és az angol bányamunkásság helyzetének javítására vonatkozólag tett a parlamentnek és a kormányzatnak igen fontos s nagyrészt már meg is valósított javaslatokat. Ha ez az angol parlamenti életben jól bevált szokás ma Magyarországon ismeretes volna, akkor én egy pillanatig sem késlekednék oly tiszteletteljes javaslattal eiőállani, hogy mi is, magyar parlament, küldjünk ki most egy ad hoc »királyi bizottságot«, amelynek feladata lenne megvizsgálni a magyár nemzet faji és társadalmi életének fundamentumát tevő magyar agrár 'munkásság időszerű problémáit, egészségügyi, szociális, gazdasági és erkölcsi helyzetét, lakásviszonyait, táplálkozásának kérdését, kultúrproblémáit, melynek feladata lenne továbbá, hogy kutassa fel e problémák mai kedvezőtlen állásának indító okait és azucán tegyen megfelelő javaslatokat a törvényhozásnak. (Mózes Sándor: Nagyon helyes az idea! — Farkas István: Csináljuk meg! — Propper Sándor: Többször javasoltuk már, mindig leszavazták!) En azonban eltekintek e javaslat megtételétől, nemcsak azért, mert ezt a gyakorlatot a magyar ipariamén tarizmus, sajnos, nem ismeri, de azért is, mert az a három hét óta folyó széleskörű s nagyszabású vita, mely e problémák körül itt kialakult voltaképpen, jórészt teljesítette is már az ilyen ad hoc bizottságok által elvégzendő feladatot. A háromhetes vita során ugyanis ennek a parlamentnek minden pártja és minden oldala annyi szeretettel, annyi megértéssel, annyi segíteni szándékozással nyúlt a magyar agrármunkásság szociális problémáiba, hogy én ezt nemcsak örvendetesnek, de egyenesen korszakalkotónak mondhatom a magyar parlamentarizmus történetében. Az itt lefolyt magas színvonalú vitának legnagyobb érdeme . ülé&e 1938 március 3-án, csütörtökön. szerintem abban állott, hogy a javaslat által felvetett problémák megvilágításánál és megvizsgálásánál úgyszólván teljesen kikapcsolta a politikai, különösen a pártpolitikai szempontokat. A vitában résztvett szónokok valamenynyien arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a nemzeti élet e nagy problémái nem pártok, nem politikai szemléletek kérdései, hanem a magyar nemzet egyetemének életbevágó nagy problémái, melyekhez csak politikától és elfogultságtól mentes kézzel szabad hozzányúlni. il-'gy van! Ugy van! a jobboldalon.) Főként mi, akik magunkat jobboldali (politikusoknak tartjuk, foglalkoztunk ezzel a problémával ilyen politikamentes szempontból. Nekünk, jobboldali politikusoknak ugyanis az a meggyőződésünk, hogy a jobboldali politika a szociális gondolat ébrentartásával és érvényesülésével áll vagy bukik jobboldali politika, apnfly Programmjának, szemléletének s célkitűzésének keretei közül kiküszöböli a dolgozó népréteg gazdasági, szociális és erkölcsi felemelésre irányuló törekvéseket, nem nevezheti magát jobboldali politikának és nem szerzett magának létjogosultságot a nemzet sorsának irányítására. {Ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) T. Képviselőház! Ezért vagyunk mi — jobboldali politikusok — a közgazdasági élet. a közgazdaság gesztiójának irányítása tekintetében is az abszolút állami beavatkozás hívei. Nem l'art pour l'art, nem magáért az állami beavatkozásért, nem azért, mintha szerelmesek volnánk ebbe a, közgazdasági (koncepcióba, hanem azért, mert csak ilyen módon, csak az államhatalom kényszerítő erejével tudnók helyreütni azt a szembetűnő és egészségtelen diszparitást, mely 'a liberális közgazdasági politika gesztiója következtében az egyes néprétegek életviszony aihan, gazdasági és szociális helyzetében azáltal állott elő, hogy ez a liberális gazdasági politika egyes, számiszerint _ igen kicsiny gazdasági rétegek kezébe óriási gazdasági és pénzügyi hatalmat koncentrált, viszont ezzel szemben a százezres dolgozó néprétegek szociális problémáiról végzetesen megfeledkezett. (Ügy van! jobbfelől.) Mi? jobboldali politikusok, a szociálpolitikát ma a legfontosabb nemzeti reálpolitikának tekintjük és ha ezt a törvényjavaslatot megszavazzuk, ennek indoka nemcsak a javaslat tartalmában és szellemében rejlik, de abban is, hogy mi a szociálpolitikában, a szociális agrárpolitikában a magyar állam biztonsága kiépítésének egyik legfontosabb tényezőjét és leghatékonyabb eszközét látjuk. A mi felfogásunk szerint ugyanis agyaglábakon nyugszik az olyan ország, amely eltűri a szociális igazságtalanságot és amelynek nincs ereje vagy akarata a dolgozó néprétegek szociális jogainak honorálására,szociális igényei kielégítésére. (Helyeslés a jobboldalon. — Farkas István: Ezer évnek a bűne!) T. Képviselőház! Ez az előttünk fekvő törvényjavaslat megteszi az agrár szociálpolitika vonalán — tehát a legfontosabb, legveszélyeztetettebb területén — az első elhatározó lépést. Amidőn tehát ezt a törvényjavaslatot elfogadjuk, ez az elhatározásunk nem csupán a javaslat konkrét rendelkezéseiből, tiszteletreméltó intenciójából, nemes szelleméből, a magyar földmívesrétegek iránt érzett, . mégpedig reálisan érzett, s intézményes szociális alkotásokban megnyilvánuló szeretetéből fakad, hanem elfogadjuk ezt a javaslatot azért is, mert az egyik alkalmas eszköze lesz a minden ál-
