Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-282

Az országgyűlés képviselőházának 282. (Propper Sándor közbeszól.) Propper képviselőurat is kérem, maradjon csendben. Szeder János: . . . mert pediaigógiiai szempontból a legcélravezetőbbnek, a legeredményesebbnek, a túlterhelt magyar adózok szempontjaiból a legolcsóbbnak, s nemzetnevelési szempontból a legbaiszinosábibnak ezt a nevelési rendszert telrtom. T. Ház! Kéthly Anna t. képviselőtársam a világnézeti és az együttes kényszernevelés rendszerének ^és elvének tudta be az értelmiségi munkanélküliséget. Én vele ebben ta tekintetben homlokegyenest ellenkező álláspontom vagyok és miután éppen az értelmiségi munkanéiküliséig kérdésével kívánok a két törvényjaivasliaittal kapcsolatiban behatóan fogLalkozni, tehát neon kívánok neki reflektálni. Ami azt a refrénszerűen vjsszatérő beállítást illeti, hogy ez a két törvény jav>aslat osztály érdiekeket szolgál, arravonatkozólag az iái szerény elgondolásom, hogy a mélyen t. kultuszminiszter úr nem szorul az én védelmeimre. Mégis meg kell mondanám, hogy nagyon téved előttem szóló t. képviselőtársiam, amitksor ilyen beállításban és ilyen imiegjegyzés ékben részesíti ezt a törvényjavaslatot és azon keresztül részben, a 'kultuszminiszter úr személyét is, hiszen éppen a kultuszminiszter úr voit az, aki tisztán a tanulmányi egységektől tette függővé a tandíjmentességet és az egyéb kedvezményeket, teljesen függetlenül attól, hogy melyik népréteg, melyik foglalkozási ág köréből származik is a tanuló. (Peyer Károly: Láttuk a fővárosnál! — Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nem vagyunk a fővárosban! — Peyer Károly: Meg tetszett semmisíteni a határozatot! A főváros tandíjmentességet akart, a miniszter úr megsemmisítette! — Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nem igaz! — Peyer Károly: De igaz! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Peyer Károly: Vannak itt mások is, akik igazolhatják, A többi pártok is igazolhatják, tessék megkérdezni!) Peyer Károly képviselő urat kérem, maradjon csendben! (Kölcsey István: Tanulhatnának Sehuschnigg esetéből! — Zaj.) Kölcsey képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni! (Propper Sándor: Tavaly még csókolództak Schuschniggal! Sehuschnigg nem az én barátom volt, hanem a maguké!) Propper képviselő urat kérem, nyugodtan hallgassa a vitát! (Peyer Károly: Ne kabarétémákat hozzanak ide!) Peyer képviselő urat rendreutasítom. (Propper Sándor: Legalább maguk ne rúgjanak bele!) Propper képviselő urat is rendreutasítom ! Szeder János: T. Ház! Amikor 108 évvel ezelőtt (Peyer Károly: Politikai zöldségek!) Széchenyi, látván a tudományos és kiművelt emberfő hiányát, Hitel című munkájában megírta azt, hogy a tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma, aligha gondolhatta azt, hogy eljön az idő és pedig éppen a jelenkor az, amikor a valóban tudományos emberfő mint amilyen a mélyen t. kultuszminiszter úr, azon fog töprengeni, hogyan osztályozza és hogyan indítsa el a kiművelt emberfők túlbő mennyiségét olyan pályák felé, amelyeken nincs túlzsúfoltság, amelyeken valóiban dolgozhatnak és amelyeken dolgozva valóban a nemzet igazi hatalmának szolgálatára lehetnek. (Farkas István: A miniszter úr osztálypolitikát csinál! — Mocsáry Dániel: Zöldeket beszél!) Amennyire sajnálatos, hogy egykor így volt, éppen annyira sajnálatos, hogy KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVII. ülése 1938 március 16-án, szerdán. 177 ma ellentétesen kell ezekkel a problémákkal foglalkozni. Igaza volt ugyanis Toperczer Ákosné t. képviselőtársunknak igazán figyelemreméltó beszédében, hogy valóban egészségtelen tünet az, hogy bár főiskolai hallgatóink száma az összlakosságnak csupán egy ezreléke, — ami sajnálatosan kevés — mégis van értelmiségi munkanélküli válság. Maga ez a körülmény indokolja, hogy néhány gondolatot szenteljek az értelmiségi munkanélküliség válságának és hogy ezt a két törvényjavaslatot is, amelyek egymást szerencsés megoldásként egészítik ki, de különösen a népiskolai tanítóképzés reformjára vonatkozó javaslattal, az értelmiségi munkanélküliség szempontjából tegyem bírálat tárgyává. En azok közül az okok közül, amelyek miatt nálunk értelmiségi munkanélküliség van, különösen kettőt tartok figyelemreméltónak. Az egyik ok az a súlyos gazdasági válság, amely kiragadta a kenyeret a kezekből, s amely magával sodorta az állást, az íróasztalt és a munkalehetőséget. Ez azonban szerintem csak átmeneti ok. Nem ez az igazi ok és nem ennek kell figyelmünkre igazán méltónak lennie, hanem azzal a másik válsággal, azzal a súlyos lelki válsággal kell törődnünk, amely mindjobban eharapódzik és mind veszedelmesebbé lesz. Ez a lelki válság részben egyéni, részben az egyéneken át kivetődve — nemzeti. Az egyéni lelki válság szerintem abban nyilvánul, hogy mind több és több magyarban kezd megroppanni az önbizalom és ezzel kapcsolatban a kezdeményezés készsége és képessége. Nemzeti szempontból pedig ott van a lelki válság, hogy sokakban hiányzik a nemzetig öntudat és hiányzik a hősi kiállás készsége és képessége. Mit gondolnak mélyen t. képviselőtársaim, vájjon ez a nemzet el tudott volna-e jutni ide, ha, amikor egykor az Ural mentén, a Káma-folyó partján nyergelt, nem lett volna meg benne a nemzeti öntudat, nem lett volna meg benne a hősi kiállás készsége és képessége, ha azon gondolkozott volna, hogy milyen kockázatoknak, milyen veszélyeknek megy elébe, ha azon spekulált volna, hogy milyen vad embercsordákon _ kell magát keresztülverekednie'? Kérdem, eljutott volna-e ez a nép ide a Kárpátok medencéjébe és ha eljutott volna, megállt volna-e itt, Európa viharsarkán, a népek országútján, Európa legkitettebb pontján s nem tette volna-e ugyanazt, amit tettek más népek, amelyek a menekülést és támaszt nyújtó tengerek partjához lapultak, vagy elbújtak erdőrengetegek sötét sűrűjébe, vagy felmásztak megközelíthetetlen, égig érő bércek tetejére. T. Ház! Az egyénben az önbizalom és kezdeményező erő, a nemzetben a nemzeti öntudat és hősi kiállás készsége és képessége: ezek azok a jellemalkotó tulajdonságok a magyar lélekben, amelyekre nekünk módfelett vigyáznunk kell és különösen vigyáznunk kell akkor, amikor hallhatjuk a bécsi császár városban egy egymásra f talált nép örömrivallgását és örömujjongását. Nekünk vigyáznunk kell a magyar lelki alkatnak ezekre a legfontosabb tulajdonságaira. A kultuszminiszter úrtól nem kérhetek mást, mint azt, hogy ha bevezette és nagyon helyesen vezette be a nemzetismeret tantárgyát az iskolákban, akkor ezeknek az oly fontos és a jövőben még nélkülözhetetlenebb jellemalkati készségeinknek, képességeinknek, nagyszerű erényeinknek fenntartását, fejlesztését és növelését tegye ennek a tantárgynak keretén belül 26