Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-282

Az országgyűlés képviselőházának 282. ; miniszter úr, aki elzárt büróból és egy kiváltsá| gos osztályból nézi az életet, egészen más konzekvenciákra jut (Farkas István: Tökéletesein úgy van! — Ellenmondás ok a jobboldalon. — I Hertelendy Miklós: Sajátmaga sem hiszi, atmit mond! — Zaj.) Az ellemérvelésnek rendkívül könnyű módjai az ellenfél állításait azzal gyengíteni, hogy az ellenfél nem "hiszi azt, amit mond, az ellenfél jóhiszeműségét ilyen nyersen ikétségbevonni. (Farkas István: A 'miniszter úr magáról ítél.) . Igen t. Ház! Amikor ez az új középiskola ' is jóváhagyja és elősegíti ennek a társadalmi magatartásnak a megmaradását, akkor ráadásul még megváltoztatta az eddig egységes felső kiképzést és a társadalmi elismerésre való egyforma jogot is. E szerint a törvényja! vaslat szerint most már lesznek elsőosztályú kiváltságosok, elsőosztályú érettségi bizony ít. vánnyal rendelkezők, akik elmehetnek az egyetemre is és lesznek másodosztályúak is, akiknek csak érettségi bizonyítványuk lesz a nélkül, hogy az egyetem nyitva lenne előttük. Nekem az a véleményem, és meggyőződésem — annak elleneié, hogy nem vagyok gyakorlati pedagógus és nem vagyok benne ebben a pedagógiai szervezetben, amely a maga fölényét ilyen közbeszólásokban kívánja a nyilvánosság elé hozni, — hogy ez az új módszer nem fog egyebet előidézni, mint hogy a gimnáziumi tagozat felé való tolongást fogja még jobban elősegíteni. Ha a gyakorlati pályáknak nem önmagukban van értéke, ha a gyakorlati pályákra vonatkozó szabályozások nem a munka hasznosságának, a munka nemességének értékelését jelentik, hanem ez a javaslat csak kényszermegoldás az egyetemi túlprodukció leesapolására, akkor ez a reform teljesen elvesztette a célját és teljesen elvesztette a jogát is arra, hogy megcsinálják. Ezen nem fog segíteni az a bizonyos bekövetkező szelekciós rendszer sem, amely majd a 10—14 éves korban állapítja meg a gyermekről, hogy ki való az egyetem felé, ki menjen a gyakorlati középiskola felé, olyan életkorban, amikor részben ez még teljes bizonyossággal meg nem állapítható, részben pedig abszolút mérőeszközeink ennek a képességnek vagy hivatottságnak elbírálására nincsenek. (Propper Sándor: Madách elgondolásában!) Természetesen még egyszer hangsúlyoznom kell, hogy mi nem a reform gondolata ellen szólunk, mert hiszen amióta itt egyáltalán közoktatásügyi javaslatok tárgyalásában résztveszünk, azóta mindig azt hajtogattuk, hogy a magyar közoktatás épülete gyökeres és döntő átalakulásra érett meg, csakhogy akkor is, ahányszor ebben a kérdésben felszólaltunk, mindig sorrendi kifogásaink voltak. Sorrendi kifogásaink abban az értelemben, hogy nem az egyetemi és nem a középiskolai oktatás az, amely elsősorban átalakítandó, hanem a népiskolai tanítóképzés és az elemi oktatás: Az átszervezésnek — lényegben és formában — ennél a kettőnél kellene megtörténnie, hogy erre azután valóban felépülhessen az a felső oktatás, amely^ almiról felengedi az országnak tényleg tehetséges elemeit a tudományos pályákra, a szellemi vezetésre, a gazdasági vezetésre, mindazokra a foglalkozásokra, hivatásokra, pályákra és egyebekre, amelyekről a középiskolai törvényjavaslat indokolása beszél. Üj módszerek és új megismerések születtek meg a pedagógia területén, a gyermeklélektannak egészen új útjait követelik iá gyakorlati ülése 1938 március 16-án, szerdán. . 171 megvalósítást. Az elemi oktatás gyökeres átszervezését kívánjuk tehát azért, hogy ez az alap, az általános műveltség, ennek az elemei olyanok legyenek, 'hogy azután arra később is felépíthesse a maga további műveltségét az, akinek gazdasági nyomorúsága nem engedte meg azt, hogy az eleminél tovább juthasson olyan korban, amikor még rendes iskolába mehetett volna. Emlékezem gróf Klebelsberg Kun ónak egy megállapítására, aki azt mondotta annakidején, hogy aki a művelődést a népiskolánál lezárja, az elbukik és emlékezem egy másikra is, amely úgy szól, hogy a itőszomszédságunkban a tömegek olyan egyedekből állanak, akik tartalmasabb népnevelésben részesültek, mint a mieink.. Ha én mondanám ezt és én állapítanám ezt meg, tőlem nagyon rossznéven vennék, ezért vagyok kénytelen ilyen klasszikus tanura hivatkozni, amikor a népnevelésnek, az elemi iskolának, a műveltség alapjának kiépítésénél új átalakítást, új rendszert, új átszervezést követelünk. Azt tartom, nem elég az; ha a főispán gondoskodik — természetesen a tanfelügyelővel együtt — megfelelő jóérzelmű tanítók kinevezéséről. Sokkal fontos abb az, hogy a tanítói anyag, a tanításra vállalkozó és a tanításra odaállított anyag olyan legyen, amely megfelel a népiskolai oktatás mai követelményeinek, részben pedig az a fontos, hogy a tanító olyan népiskolai szervezetbe kerüljön, amelyben nem kopik el az ő képessége, az ő tehetsége, nem morzsolódik fel, nem őrlődik fel a bajokkal való tehetetlen hajszában és kínlódásban, hanem olyan népiskolai szervezet fogadja be, amelyben ^feladatának, hivatásának a legmeszszebbmenően eleget tud tenni. T- Képviselőház A négy elemire épülő tagozatnak továbbá felfelé is kivezető utat kellene^ biztosítani, mert szerintem minden támogatás és elismerésre érdemes az a szegény ember, aki a négy-hat-nyolc elemin és a gazdasági népiskolán túl is tanulni akar, akit gyermekkorában munkára fogtak és négy-hat eleminél tovább nem juthatott, de később azután rendkívüli energiával pótolni akarja az elmulasztottakat. Nekem az a meggyőződésem, hogy éppen ez^az a nagyon értékes, az elvesztéstől és elkallódástól minden eszközzel megvédeni érdemes anyag, amelynek e szerint a mostani iskolai törvény szerint felfelé kitörésre való lehetősége nincs. Nekem az a meggyőződésem, hogy azt az anyagot — hiszen nem olyan sokról lehet sz'ó — segíteni kell akkor is, ha csak az indokolás szavaival szólva, a társadalmi értékelés fokozása céljából van szüksége magasabb bizonyítványokra, de azért is esetleg, hogy a megszerzett ismereteknek és tudásnak az öröme vagy haszna vezeti őt. Ha a 1(>—12 éves gyermek a mai körülmények között pályaválasztásra kényszerül, akkor legalább nyissuk fel a kapukat azok számára, akik később nem fásulnak bele a robot kínjaiba, akik később megőriznek annyi lelki energiát, hogy ezt a magy birkózást a tananyaggal el tudják későbbi korban is végezni. Ennél is fontosabb kérdés az, hogy ne ! szelektáljanak már a négy eleminél. A hizottságban beszéltem esetekről, hogy a négy elemi ; elvégzése előtt már a gyermeknek olyan rossz ; bizonyítványt adnak, amely a szülőt képtelenné teszi arra, hogy gyermekét akárcsak polgári* iskolába is járassa tovább, mert a polgári isI kólába a szegény ember csak tandíjmentesen 25*