Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-282

170 Az országgyűlés képviselőházának 282. ülése 19B8 március 16-án, szerdán. rülbástyáz'ásban részesülhetne-e, imint ebben a inai korban. Az átalakulás ellen és mellett küzdő erők egyik felvonulási területe az iskola. Egész bizonyos az, hogy a közoktatás régesrég túlhaladta azt az elvet, hogy iá gyermek a családé. Az állam már a XIX. század Yégén biztosította, hogy az állampolgár lelki képének kiformálása az állam kezében legyen. Nyugodt időkben, amikor a nézetek, felfogások, fogalmak és célkitűzések tisztázottak, vagy pedig ott, ahol az ellentétek a nevelés területein értelmes kompromisszumot tudnak kötni, hogy a fejlődő gyermek lelkét ne kergessék ellentmondásokba, j ott ez

1 a kollektív alattvalóképzés talán kéve- j S »ebb veszedelmet jelent, de ma, amikor a közös I nevelés legtöbbször nem jelent mást, mint közös öntőformát, amely a lelkeket is olyan hajszálpontos együttdobbanásra kényszeríti, mint a parádélépés a lábakat és amely a gondolkozásban is sémákat fogadtat el, mint az egyszeregynél, s határozott világnézletet közöl a gyermekkel, ahelyett, hogy a gyermek,^ szellemig fejlődésének végcéljaként, maga alakíthassa ki ezt önálló gondolkozás útján, ilyen időkben, ilyen körülmények között ez az együttes kényszernevelés felmérhetetlen károkkal jár. Ezeknek a károknak nem a legkisebbiké az, hogy ez a kény szer nevelés nem az egyenlőség elve alapján épül fel. Ez az osztályokra tagolt társadalom a társadalmi osztályok szerint méri ki a neveléshez szükséges r öntőformákat is és az alattvalók egyik részét, a nagyobbik részét, engedelmességre neveli, kisebbik részét pedig, a vezető szerepre hivatottakat — és itt a vezető szerepre való hivatott» ság alatt egészen jelentéktelen kivétellel a tár\ sadalom vezető osztályaiból való származást értik —, ezt a kisebb réteget megtartja az akadémikus elszigeteltség menedékében, megőrzi számára előjogait, megőrzi számára a kedvezményeket jelentő társadalmi intézményeket és szervezeteket, sőt ezek megtartására és védelmére még különleges instrukciókkal is ellátja őket. Elhiteti velük azt, hogy a mainál jobb, különb és alkalmasabb életformát nem lehet alkotni és hogy azok a zökkenők, amelyek milliók szenvedését jelentik, egy, ilyen üzemnek elkerülhetetlen zökkenői, olyan zökkenők, melyeket a legtökéletesebb szervezetből sem lehet kiküszöbölni. Csakhogy ennek a nevelési módszernek az az elkerülhetetlen velejárója, hogy ha a társadalom gazdasági teljesítőképessége annyira megromlik, hogy ezeket a kiváltságokra nevelteket nem tudják elhelyezni a szervezet keretén belül, akkor ezek az egy kaptafára gondolkozók elvesztik lábuk alól a talajt, s vagy szembefordulnak a náluk ( még jobban kínlódó osztályokkal és azoknak a feltörekvő erőivel, s a régi, bevált hideg parancsolási módszer helyett nyilt diktatúrát akarnak megteremteni, vagy pedig megértik I az alattuk élő osztályok sorsát, azoknak a ' módszerei felé hajlanak, de mivel keveslik azt a lassú és szívós munkát, amely az akadályokkal való állandó birkózásban kialakul ezekben . az osztályokban, keveslik annak a munkának az iramát és le is nézik, azért a kedvezményezett osztályoknak ez a rétege r az, amely bolsevizálódik és a társadalom képerői alko

: tott új és friss felfogása birtokában megveti azokat a rétegeket, azt a tábort, amely a demokratikus eszközökhöz ragaszkodik. Az utóbbi két évtizedben ez a harc az iskola területén is folyik, de sajnos, nem a társadalom megváltoztatásának és átalakításának irányában, hanem a meglévő rossznak, -.elégtelennek és túlhaladottnak konzerválása 'céljából. Reformot reform után kapunk az I utóbbi időkben, ami önmagában nem is volna jbaj, (Farkas István: Ha a haladást szolgálná!) 'hiszen a kereső és kutató ember még tévedéseiben is tiszteletreméltóbb és elismerésreméltóbb, mint az, aki makacsul megmarad a maga mozdulatlanságában, de ezeknek a reformoknak a sorozata nem jelenti az iskolának a korszerű viszonyokhoz, a korszerű változásokhoz való idomulását. Ezért mondottam f én a bizottságban, amikor ott ezeket a javasj latokat tárgyaltuk, hogy, ennek a két javaslatnak nem pedagógiai, hanem egészen más ; szülőoka van. (Ügy van! 'a szélsőbalon.) Ezek a javaslatok nem. pedagógiai jelentőí ségű változást jelentenek, csupán azt célozzák, hogy a társadalom talajt vesztett osztályainak gazdasági fölényük elvesztése ellenére is biztosítsa k a régi kiváltságokat, ami á la longue nem sikerülhet, hiszen a kapitalista társadalomnak éppen az a törvényszerűsége, hogy nem tűri ós előbb-utóbb társadalmi vonatkoizásiban is kiselejtezi a gazdaságilag elesetteket. Ezek a reformok^ érzik azt a nagy feszítő erőt, 'amellyel a kiváltságaik birtokából, gadasági előjogaikból, kieső osKtályok bomlasztják azt a házat, amely eddig nagyszerű fedelet adott nekik és a nevelésen és képesítésen keresztül, ezeken az új előjogokon keresztül is biztositaini sikárják a magtuik számára azt a kapcsolatot, amely őket isrnót ehhez a rendszerhez fűzi, biztosítani akarják azt a kalácsot, amely megmenti őket attól, hogy a kenyértelen ember sorsához és követeléseihez igazodjanak. Ez a javaslat is — amint az indokolásban szó szerint 'benne is van — 'bűvös kulcsot ad a kezükbe. Ujat és mást, mint •ami eddig volt, ezt elismerem, de ebben a javaslatiban sem más célból és más indokolással, mint a társadalmi emelkedésre való szigorú utasítással, elismert és értékelt társadalmi állásokra való hivatkozással, a művelt középosztályhoz való tartozásnak és az általános műveltség elismerésének . okleveleként adják neki a másfajtájú és más értékű érettségi bizonyítványt. ! Az indokolás az új iskolatípusokkal kap• osolatban a társadalmi r értékelési fokozásáról S beszél, tehát őszintén és nyíltan elismeri azt, hogy a társadalomban való érvényesülésinek, a társadalom értékelésének ténye nem a munka , jutalma, nem a munka eliserése. És ahelyett, hogy ezzel az egészségtelen és helytelen közfelfogással szemben az iskolán keresztül védekezni igyekeznének, ahelyett, hogy ezt ia helytelen közfelfogást már a nevelés eiső lépésénél támadni és kiirtani igyekeznék, ezzel az indokoi lássál jóváhagyja ezt a közfelfogást és elő! segíti ennek a téves és helytelen m agatartás\ nak megmaradását. (Hóman Bálint vallás- és ; közoktatásügyi miniszter: Maga sem hiszi ezt! Farkas István; Dehogy nem hiszi!) T. miniszter úr, kettőnk között az a szörnyű nagy különbség, hogy a miniszter úr fentről nézi a dolgokat, én pedig lentről, {Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon — Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Rossz szemüvege \van! — Farkas István: A miniszter úr elfogult!) azokból az osztályokból, amelyek ennek a nevelésig szellemnek egész súlyát és összes következményeit érzik. (Farkas István: A kettős rendek érvényesülnek az oktatás• területén is!) En nemhogy hiszem, hanein tudom is azt, hogy amit mondok, az teljesein és száz százalékig úgy van, amint mondóim. Természetesen a