Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-276
Az országgyűlés képviselőházának 276. lenálló ereje az' elkövetkező évtizedekben hatalmas arányokban növekedjék. Minden akadályt, származzék ez akár előítéletből, akár tudatlanságból, akár kevesek kiváltságából, vagy Önzéséből, akár a tömegek rövidlátásából vagy szenvedélyéből, el kell távolítani a magyar faj egészséges életerői kibontakozásának és megerősödésének útjából és minden állami, közületi és társadalmi erőt és^ eszközt koncentrálni e nagy probléma megoldására. Hogy melyek ezek az eszközök, mik ezek a módok, arról lehet vitatkozni. Felfogásom szerint nem esuipán a szociálpolitika terét ölelik át. hanem átölelik az állami életnek és a jogpolitikának minden egyéb terrénumát is és felfogásom szerint egy magánjogi törvény, amely a családi élet kereteit akarja megszilárdítani, épúgy közrehat a problémák megoldásában, mint azok a hiteljogi törvények, amelyek a nemzeti jövedelem egészségesebb megoszlását akarják elérni, (Ügy van! Úgy van! a jobb- és baloldalon.) azok a szociálpolitikai törvények, amelyek a dolgozó néposztályok erejét "karják alátámasztani, azok a földbirtokpoíitikai alkotások, amelyek földhöz és otthonhoz akarják juttatni a dolgozó néprétegeket, az a szövetkezeti mozgalom, amely meg akarja erősíteni e néprétegek szociális és gazdasági ellenálló erejét, ezek mind-mind eszközei lehetnek a probléma megoldásának. Mégis a helyzet az, hogy mindeme eszközök és módszerek élén az a szociálpolitika halad, amely közvetenül tör célja, a dolgozó néprétegek életviszonyainak ' stabilizálása felé és ezek között elsősorban az az agrár szociálpolitika, amelynek egy dicséretes, nagyjelentőségű, mondhatnám, történelmi kihatású alkotása a most előttünk fekvő törvényjavaslat. T. Képviselőház! Most méltóztassék megengedni, hogy az általános jellegű helyzetkép felvázolása és a problémák lényegének e tálán felületes ímegütése után, néhány odavetett vonással, néhány általános megjegyzéssel foglalkozzam magával a törvényjavaslattal, illetőleg főként — mivel a törvényjavaslat tekintetében, úgy hiszem, a tárgyilagos vita kimerítettnek tekinthető — azzal a vitával, amely a törvényjavaslat tartalma és rendelkezései tekintetében a Házban az eddigi tárgyalás során kialakultA törvényjavaslat képviselőházi bírálói, valamint a tudományos szakkörök, amelyek a törvényjavaslat problémáival foglalkoztak, öt nagy gondolatkörben foglalták össze azokat a bírálatokat és azokat a megjegyzéseket, amelyeket ehhez a törvényjavaslathoz és a törvényjavaslat rendelkezéseihez hozzáfűztek. Méltóztassék megengedni, hogy ezt az öt gondolatkört röviden ismertessem. Voltak olyanok, akik helyeselték a törvényjavaslat rendelkezéseit és csak a sorrend tekintetében voltak kifogásaik, nevezetesen azt mondották, hogy helyesebb lett volna elsősorban az agrárnépeség egészségügyi, illetve betegségi biztosítás problémáját megoldani és csak ennek megoldása után foglalkozni az öregségi biztosítás kérdésével, mert hiszen a nemzetnek sokkal nagyobb érdeke, hogy az egészséges, munkaképes, az alkotó készség birtokában levő rétegek egészségének és alkotó erejének megerősítésén és alátámasztásán dolgozzék, mint az, hogy a már improduktív rétegek öregségi ellátását biztosítsa. Ha viszsza méltóztatik pillantani azokra a statisztikai adatokra, melyekről a törvényjavaslattal ülése 1938 március 3*án, csütörtökön. 5 kapcsolatban az előbb szóltam, méltóztatik látni, hogy ennek a felfogásnak van is bizonyos létjogosultsága. Csak egy tiszteletteljes megjegyzést kell tennem, amely ennek a kifogásnak élét, sajnos, elhárítja és ez az, hogy az egészségi, illetve betegségi biztosítás megoldása ma pontosan háromszorosába kerülne évente annak a kiadásnak, amelyet ez a törvényjavaslat megkíván, olyan összeget igényelne tehát, amelyet a költségvetési egyensúly és pénzügyi stabilitásunk érintése vagy megrendítése nélkül ma előteremteni nem lehetne. A pénzügyi stabilitás, a költségvetési egyensúly fenntartása pedig ma minden kétséget kizáróan vitális érdeke ennek a nemzetnek. Voltak olyanok, akik bizonyos organizatórikus kérdéseket tettek szóvá és amikor egyrészt óvták az intéző köröket, hogy a. mezőgazdasági öregségi biztosítás megszervezésénél olyan adminisztratív hipertrofia ne álljon elő, mint amilyen az Oti.-nál tapasztalható, másrészt felhívták az intéző körök figyelmét a különböző létező biztosító intézmények között létesítendő organikus munkaközösség megteremtésére. Ezek a megjegyzések sok tekintetben jogosaik és indokoltak, miért is én is a kormányzat figyelmébe ajánlom azokat. Voltak olyan megjegyzések is, amelyeik kifogásolták, illetőleg kévéseitek a törvényjavaslat által nyújtott szolgáltatások mértékét. mind személyi, mind tárgyi tekintetben. A mi részünkről, tudniillik a kormánypárt oldaláról szintén támasztható volna ilyen igény és mi magunk is nagyon szívesen vennők, ha a törvényjavaslat akcióképességéiiek és hatáskörének vertikális és horizontális irányban való kiterjesztése, — hogy a divatos politikai műszót hasanáljam — lehetséges r volna. Sokkal kívánatosabb volna ez a mi számunkra is, ellenben ebben a kérdésben szintén szerepelnek azok a pénzügyi megfontolások, amelyekről az előbb már szóltam és amelyek elől, sajnos, a kormány nem tud elzárkózni, ha nem ingoványra, hanem biztos és szilárd talajra afkarja felépíteni ennek a törvényjavaslatnak és általában a mezőgazdasági szociális biztosításnak egész konstrukcióját. Méltóztassék azonban mégis megengedni, hogy az utóbbi probléma kapcsán felhívnám egy igen fontos kívánságra az igen t. földmívelésügyi kormány figyelmét. Ez az özvegyi ellátás, az özvegyi járadék kérdése. Olyan probléma ez, amelynek organikus rendezése által e törvényjavaslat a maga szociális kihatásában sokkal erőteljesebbé, sokkal hatóképesebbé volna tehető, olyan probléma, amelynek megoldása — felfogásom szerint — szin tén általános érdeke a mezőgazdasági szociális biztosítás^ ügyének. Nem követem Matolesy igen t. képviselőtársam példáját, aki a mi viszonyainkkal össze nem hasonlítható Dánia példájára hivatkozott. Hivatkozhatna«! ugyanis Belgiumra, Csehszlovákiára, Svédországra és több más boldogabb^ körülmények között élő államra, ahol ez a kérdés már megoldást nyert; de én csak arra vagyok bátor felhívni a figyelmet, hogy a magyar agráréletet, a magyar agrármnnkássíág életét a családi közösség szentségének tisztelete, az ahhoz való ragaszkodás érzése jellemzi, tehát nagyon helytelen volna, ha a családi közösségnek ezt a tényét nem respektálva, az élettársat, aki egy életen át együtt dolgozik a földmívelőmunkássaL a földmívelőmunkásnak, a biztosításra jogosult '
