Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-276

•6 Az országgyűlés képviselőházának 276 í-zeniélynek az elhalálozása után kizárnék a szociális ellátás minimális lehetőségéből is. Tudomásom szerint a miniszterelnök úr és a földmívelésügyi kormány ezt a kérdést igen pontos számítás és igen lelkiismeretes megfontolás tárgyává teszi és bizonyos biztosítástechnikai és matematikai számítások már most is folynak e kérdés intézményes megoldása tekintetében. Nekem az volna a tiszte^ 1ettéljes indítványom, hogy a törvényjavaslat részletes tárgyalása során adjunk általános felhatalmazást a földmívelésügyi kormánynak abban a tekintetben, hogy ha ezek a számítások eredményének a budgetáris kérdésekkel való egybevetése arra a megállapításra vezet, hogy az özvegyig ellátás kérdésének rendezése az államkincstár érdekének szoros figyelembevételével lehetővé válik, abban az esetben a földmívelésügyi kormány ne legyen kénytelen egy tíj törvényjavaslattal ideállni a t- Képviselőház elé, hanem rendeleti felhatalmazást kapjon e kérdés intézményes rendezésére. (Élénk helyeslés és éljenzés ct jobboldalon.) T. Képviselőház! Voltak olyan nézetek, — hogy tovább folytassam előbb elhagyott eszmemenetemet — amelyek helyeselték ennek a törvényjavaslatnak a rendelkezéseit és ^célkitűzéseit, de már most sürgették a további agrárszociálpolitikai lépések megtételét és azok kapcsán a többi biztosítási problémák megoldását. Hangsúlyozták az egészségügyi, — illetve betegségi biztosítás kérdését — amelyről szóltam — a táppénz, a rokkantsági biztosítás és a munkanélküliség esetére szóló biztosítás kérdését, amelyek mind rendkívül fontos problémák és megoldásuk igen kívánatos volna a köz és az érdekelt néprétegek szempontjából. Méltóztassék azonban megengedni, t. Képviselőház, hogy csak néhány számadattal illusztráljam, mibe kerülne évente a magyar államnak, ha mindezeket az agrárszociálpolitikai kérdéseket egycsapásra megoldanók. Az egészségügyi biztosítás kérdésének rendezése 30 vagy 35 millió pengőt, a táppénz intézményesítése 8 millió pengőt emésztene fel évente, a rokkantsági biztosítás kérdésének a megoldása 8 millió pengőbe és végül a munkanélküliségi biztosítás megvalósítása 30—35 millióba kerülne. Ha tehát mindezeket az agrárbiztosítási problémákat meg akarnók oldani, évente Összesen 100—110 millió pengővel kellene megterhelnünk költségvetésünket, aminek kersztülvitelét az ország mai közgazdasági és pénzügyi állapotában nagyobb nemzeti érdekek, a nemzet exisztenciális érdekeinek veszélyeztetése nélkül, sajnos, még csak követelnünk sem lehet. Mindezek ellenére mégis arra kellene felhívnom a kormány figyelmét, hogy talán érdemes és szükséges volna ezeknek az összes agrárbiztosítási problémáknak, a szociális agrárbiztosítás további kiépítésének a módszerét és útjait egy céltudatos és tervszerű pénzügyi stratégia előzetes kidolgozásával már most előkészíteni, e végből a költségvetésnek, különösen a bevételi oldalát erőteljesebb revízió alá vetni. Enneik kapcsán felteszem azt a kérdést: nincsenek-e magyar közgazdaságban olyan természetű hatalmas jövedelmek, amelyek a maguk monopolisztikus jellegénél fogva inkább az államot, mint azokat a magánkezeket illetnék meg, ahová ezek a monopolisztikus jövedelmek befolynak? Mert ha vannak, úgy ülése 1938 március 3-án, csütörtökön. azokra az államnak éppen az agrárszociális problémák kiadásainak fedezésére, feltétlenül reá kellene tenni a kezét. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) T. Képviselőház! Ez fontos szempontomért nem győzöm eléggé hangsúlyozni a beszédem bevezető részében előadottak alapján: az agrár népréteg szociális felemelésének problémája ma a legfontosabb, legéletbevágóbb kérdése ennek a nemzetnek. És nemcsak nemzetpolitikai és közjogi kérdés, egyben egyike a legfontosabb honvédelmi kérdéseknek is. (Úgy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Mert hiába van a hadsereg a legcsodálatosabban felfegyverezve, hiába vannak a legbámulatosabb és hatóképesebb hadieszközök, ha ezeket a hadieszközöket fizikailag visszafejlődő és erkölcsileg nem ellenállóképes emberek alkalmazzák. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) Egy francia tábornok mondotta volt az elmúlt hónapokban, hogy minden Maginot-vonalnál, amely Franciaország biztonságát és nemzeti exiszteneiáját a vas-, az acél- és cementfalaval és hatalmával védelmezi, több védelmet jelent Franciaország számára a 'gazdasági egyensúlynak és a szociális biztonságnak az az állapota, amely a front és stratégiai védelmi vonalak mögött a dolgozó tömegek gazdasági jólétéből és szociális kiegyensúlyozottságából fakad. Ezért ezeknek az agrárszociális célokra szükséges biztosítási összegeknek, illetve fedezetnek az előteremtésében rendkívül nagy erélyt, rendkívül nagy határozottságot kell tanúsítani, mert — ismétlem — ezek ma nein másod- vagy harmadrendű értékű és jelentőségű kiadásai a nemzet életének, hanem az állambiztonság ügyével összefüggő legfontosabb nemzeti problémák megoldásának az eszközei. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Megemlítem még, hogy voltak olyan megjegyzések is a törvényjavaslattal kapcsolatban, amelyek a szociális biztosítás pénzügyi, fedezete, illetve a költségek előteremtése tekintetében azt a nézetet juttatták kifejezésre, hogy nem összhangzatos a modern szociálpolitika alapelveivel a megoldásnak^ az a módja, amely a szociális biztosítás ügyét csupán az érdekelt néprétegek tehervállalásával akarja megoldani. Rámutattak arra, hogy a szociális biztosítás más^ ágazataiban sincs ez így, mert például a gyáripar szociális biztosítási terheit, amelyek az egyes gyáripari kimutatásokban oly sokszor szerepelnek, voltaképpen az adózók, a fogyasztók fizetik, hiszen a gyáriparnak a maga speciális vámvédelmi helyzeténél fogva lehetősége van e terhek áthárítására, míg a mezőgazdaság ezt nem teheti meg. T. Képviselőház! Ezek mind figyelemreméltó és vitatható, sőt talán koncedálható szempontok, csak egy dolog nem vitatható: nem építhető ki a mezőgazdasági szociális biztosításnak olyan rendszere, amely az érdekeltek szolgáltatásait, az érdekelteik járulékait teljesen ki akarná kapcsolni ennek a szociális biztosításnak a pénzügyi fedezetéből- A szociális biztosítás nem karitatív, hanem szociális és nemzetpolitikai intézmény, megkonstruálásánál és keresztülvitelénél tehát ezekre a nagy szempontokra kell figyelemmel lenni, amely nagy szempontokra egyébként a törvényjavaslat indokolása is — rendkívül helyesen ~ rámutat, nevezetesen rámutat arra, hogy milyen helyzet állna elő akkor, ha — amint egyes túloldali felszólalók kívánták — a biztosításnak ez a rendszere függetleníttetnék a mezőgazdasági munkásság, tehát az érdekelt népréteg