Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-280

128 Az országgyűlés képviselőházának 280. büntetőtörvénykönyv 172. §-ában meghatározott bűncselekményt. Én tehát kizárólag jogi szempontból tartom aggályosnak a mentelmi bizottság jelentését és ezért nent vagyok abban a helyzetben, hogy azt magamévá tegyem. Kérem a' mentelmi bizottság javaslatának elutasítását. Elnök: A vitát bezárom. Az előadó úr kíván szólani. Huszovszky Lajos előadó: T. Képviselőház! A mentelmi bizottság abban az esetben állapítja meg gyakorlata szerint .azt, hogy a mentelmi jogpt nem lehet felfüggeszteni, ha nyilvánvaló és az iratokból megállapítható, hogy szó sem lehet bűncselekményről, tehát sem bűntett, sem vétség jelenségei egyáltalán nem látszanak fennforogni, vagyis ha ez primo decreto, rögtön .asz irat átolvasása után nyilvánvaló, hogy .szó sem lehet bűncselekményről. Csalk erre az esetire aid ja meg a gyakorlat a lehetőséget a mentelmi bizottságnak arra, hogy azt mondja: ne adjuk ki a képviselőt, mert itt egyáltalában szó sem lehet .bűneseleikiményről. Ha vitás lehet ez, akkor már a bíróság dönti el, hogy van-e bűncselekmény. (Helyeslés jobbfelől.) Engedelmet kérek, itt ilyesmit olvasok, hogy (olvassa): »Ezeket a szegény embereket a fejlődő kapitalizmus felszabadította azért, hogy még táplálékot se kelljen nekik adni, mert »szabadságot« adott nekik. Nézem őket s keresem rajtuk a láthatatlan rabláncot s elgondolom, hogy ugyanígy dolgoztaik őseik az ókorban, mint rabszolgák és a^ rabszolgatartók kezükben korbáccsal hajtották őket, ha valamelyikük munkiaközben elfáradt. Pedig ezekhez viszonyítva azoknak jobb dolguk volt, mert a rabszolgatartó, ha szabadságukat el is vette, de ellátásukról gondoskodott.« (Zaj a szélsőbaloldfdom.) Engedelmet kérek, meg lehet itt állapítani azt, hogy ez a 172. §-bam meghatározott »csoportok és osztályok közötti ellentétet« nem alkarja szítani? (Horváth Zoltán: Nincs osztály!) A 172. § szóhasználatával élek. Hogy meg lehetne nyilvánvalóan állapítani, hogy itt egyáltalán sző sincs bűncselekmény lehetőségéről, azt senki sem fogja állítani. (Horváth Zoltán: Itt a nyomorúságot festi!) Ez az egyik dolo«. A másik dolog a következő. Propper igen t. képviselőtárs'am hivatkozott arra:, hogy a bíróság gyakorlata egészen határozottan oda tendál, hogy ilyen esetekben felmentik az illetőt. Ebben az esetben semmi sérelem sem fogja érni •• képviselő társunkat, mert fel fogják menteni. (Propper Sándor: De miért engedjük zaklatni képviselőtársunkat?) Az volna még a tiszteletteljes megjegyzésem, hogy a szociális kérdéseik szükségessége mindnyájunk előtt vitán felül áll, de ez nem tartozik a mentelmi bizottság hatáskörébe. Mély tisztelettel kérem, méltóztassék elfogadni a mentelmi bizottság javaslatát. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a mentelmi bizottság javaslatát magukévá tenni, Igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a mentelmi bizottság javaslatát elfogadják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) Többség. A mentelmi bizottság javaslatát elfogadottnak jelenteim ki, tehát a Ház Kéthly Anna képviselőtársunlk mentelmi jogát ebben az ügyben felfüggesztette. r Következik a mentelmi bizottság 568. számú jelentésének tárgyalása. Kérem az előadó urat, ismertesse a jelentést, ülése 1938 március 10-én, csütörtökön. Huszovszky Lajos előadó: T. Képviselőház! A budapesti kir. főügysézség Farkas István országgyűlési képviselő mentelmi jogának fel-függesztését kérte, mert a budapesti kir. bün-. tető törvényszék megkeresése szerint ellene a bíróság, mint felelős kiadó ellen büntető eljárást indított a »Pártszervezet« című nem időszaki lap 1937. évi szeptember havában kiadott 6. számában megjelent »Nem a mienk...« feliratú vers következő tartalma miatt: »Mi munkáljuk a földet: nem a mienk. Mi vetjük, aratjuk, mi gyütjük magtárakba a gabonát: kenyerünk nincsen. Mi tereljük, legeltetjük a nyájakat: húsa, gyapja, bőre nem a mienk. Mi ültetjük az erdőt, mi hozzuk föl mélyből a szenet: és mi fagyoskodunk. Szétszórt falvakban, tenyérnyi földeken küszkö

: dünk... Koldusnapszámért cselédkedünk. Kenyerünk, örömünk nincsen. Születésünk ós halálunk között gondokkal^ könnyel, verejtékkel öntözött út vezet. De erőnket védve, elszánt akaratban élünk. Látjuk a hajnal pirkadását... Halljuk dübörgő léptek közeledtét. Érezzük erőnk, hitünk, lázongó vérünk izzó, hömpölygő lávafolyamát. Ma még megalázottan robotolunk. Élet, kenyér, örömök; — fényes palotákból, ezerholdak partjáról fagyos közönnyel intenek felénk. Ma még nem a miénk; de érte megyünk, tisztább, örömteli életünkért. Földek és gyárak munkáspáriái! Egy szent testvériszövetségben, előre harci utakra!..- Kibontott zászlaink diadalra visznek. Csak előre! Csak előre!« A vers egész tartalma a Btk. 172. §-ának második bekezdésébe ütköző és az 1912:LXIII. te. 19. l-a szerint minősülő sajtó útján elkövetett osztály elleni izgatás bűntettének jelenségeit látszik feltüntetni. A szóbanforgó vers Mankó József névaláírással mint szerzői megjelöléssel jelent; meg, ' aki azonban az előzetesen lefolytatott nyomozás adatai szerint senkinek sem adott felhatalmazást arra, hogy versét sajtó útján közzétegyék. Ennélfogva a vád tárgyává tett hírlapi közleményért Farkas István országgyűlési képviselő felelős kiadót terheli a sajtójogi felelősség a SU. 34. §-.a értelmében. A bizottság megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, - az összefüggés nevezett képviselő személye és vélelmezett bűncselekmény között nem kétséges, zaklatás esete nem forog fenn, javasolja a t. Képviselőháznak, hogy Farkas ^István országgyűlési képviselő mentelmi jogát ebben az ügyben függessze fel. Elnök: Kertész Miklós képviselő úr kíván szólni. Kertész Miklós: T. Ház! Az előadó úr előbbi fejtegetéseinek kifejezésével élve a jelen esetben az első olvasásra megállapítható, hogy az a vers, amelyet inkriminálnak, tulajdonképpen a legtávolabbról sem tartalmaz olyasmit, amit itt belemagyarázni igyekeznek, ebben az osztály elleni izgatásnak nyoma sincs. Egy elégikus hangú, borongó tónusú vers ez, amely a munkásosztály, elsősorban a földmunkásosztály súlyos, tragikus helyzetével foglalkozik és tartalmának túlnyomó részében megállapításokat tesz. Megállapításokat tesz többek között ilyenképpen (olvassa): »Szétszórt falvakban, tenyérnyi földeken küszködünk ... Koldusnapszámért cselédkedünk. Kenyerünk, Örömünk nincsen. Születésünk és halálunk között gondokkal, könnyel, verejtékkel öntözött út vezet.« Ezek tények, vers formájában előadva, tények, amelyeket ebben az országban senki sem