Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-280
Az országgyűlés képviselőházának 280. tagad, tények, amelyeknek megszüntetése állítólag kormányprogramul, tények, amelyekről ismételten hallottunk szociális szellemű vagy legalább is szociális jelzőkkel megtűzdelt nyilatkozatokat, úgyhogy a jelen esetben, amikor egy költő — ismétlem — nem annyira valamilyen harsány vagy lázító hangú, hanem sokkal inkább borongós és lírai hangú versében mindezeket a tényeket megállapítja, akkor ebből bűnvádi tényálladéki elemet konstruálni rendkívül bajos. Bajos és jogosulatlan még akkor is, ha a vers befejező részében egy 'szerintem talán nem is eléggé erőteljes felhívást tartalmaz arra, hogy mindezeknek, az állapotoknak a megszüntetésére a falu és a város dolgozói testvéri közösségben induljanak el. Ebben nincs semmiféle lázadásra való szövetkezés vagy arra való felhívás, ez egyszerűen levonása a konzekvenciáknak. Elvégre talán nemcsak a kormánynak szabad a közismerten súlyos szociális állapotokon való segítést hirdetni, hanem, az érdekelt mezőgazdasági és ipari dolgozó tömegnek is szabad ennek a célnak az érdekében tömörülni, szervezkedni és ha ezt egy költő megírja a Népszava hasábjain, akkor abban semmi, de semmi inkriminálni való nincsA vers egész tartalma, vonalvezetése, szelleme tulajdonképpen olyan, hogy e mellett egyszerűen el kellett volna siklaniok az illetékes tényezőknek, mert állíthatom és aki elolvassa a verset, meggyőződhetik crola, hogy Katona József Tiborca mindezt sokkal keményebben, sokkal élesebben, sokkal harsányabb és lázadóbb hangon állapítja és fogalmazza meg (Takács Ferenc: Ki is adnák Katona Józsefet!) és ha az ország első színpadáról nap-nap után hallgatják ezt ezrek és ezrek, akkor a Népszava hasábjain egy ilyen kis vers megjelenése nem lehet olyan bűncselekmény, amely miatt egy derék és értékes képviselőtársunkat zaklatni lehet vagy zaklatni szabad. (Ügy van! tfgy van! a ssélsőbaloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az előadó urat illeti a szó. Huszovszky Lajos előadó: T. Képviselőház! Bátor vagyok utalni arra, amit az előbb mondottam: a mentelmi bizottság állásfoglalása nem jelenti azt, mintha a mentelmi bizottság a vers megjelenését bűncselekménynek deklarálta volna, hanem csak azt mondta, hogy bűntett jelenségei látszanak fennforogni. A bíróságnak módjában lesz dönteni és amennyiben nem lát fennforogni bűncselekményt, akkor olyan értelemben dönti el az ügyet. (Propper Sándor: Ezzel nem lehet zaklatni egy képviselőt!) Elnök; A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a mentelmi bizottság javaslatát magukévá tenni? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a mentelmi bizottság javaslatát elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A mentelmi bizottság javaslatát elfogadottnak jelentem ki s ezzel a Ház Farkas István képviselő úr mentelmi jogát ebben az ügyben felfüggesztette. Következik a mentelmi bizottság 569. számú jelentésének tárgyalása. Kérem az előadó urat, szíveskedjék a jelentést előadni. Huszovszky Lajos előadó: T. Képviselőház! A budapesti kir. főügyészség Farkas István országgyűlési képviselő mentelmi jogának felülése 1938 március 10-én, csütörtökön. 129 | függesztését kérte, mert a budapesti kir. büni tető törvényszék megkeresése szerint ellene a j bíróság, mint felelős kiadó ellen, büntető el! járást indított a »Pártszervezet« című nem idő-' j szaki lap 1937. évi november havában kiadott j 7. számában megjelent »A falukutatók — napirenden« feliratú cikk tartalma, de különösen ! annak következő kitételei miatt: »A közszabadságok egyik legfontosabb, legjelentősebb és legértékesebb része az írás szabadsága. Ahány falukutató a vádlottak padjára ül, mindig melléje kerül az írás szabadsága is. Ahány falukutató a börtönbe kerül, | vele megy az írás szabadsága is.« »...az üldö! zőbe vett falukutató és a vádlottak padjára | kényszerített falukutató — csak bátorítás a sö! itét önzés, a féktelen kizsákmányolás és a közveszélyes kötelességmulasztás számára.« »...mondjuk ki teljes felelősséggel: a börtönbüntetéssel sújtott falukutatás még sötétebbre színezte és csüggesztőbbé tette közállapotainkat. Vigasztaló képet sohasem _ mutatott, de olyan elriasztót is alig, mint napjainkban.« A cikk egész tartalma, de különösen ezek a kitételek az 1921 : III. te. 7. §-ába ütköző sajtó útján elkövetett a magyar állam és a nemzet megbecsülése ellen irányított vétségnek jelenségeit látszik feltüntetni. \ f . A szóbanforgó hírlapi közlemény névtelenül jelent meg. a lap felelős, kiadója pedig a cikk szerzőjét felhívás dacára sem nevezte meg és a cikk kéziratát nem szolgáltatta be. Mindezeknél fogva a vád tárgyává tett hírlapi közleményért Farkas István országgyűlési képviselő, felelős kiadót terheli^ a sajtójogi fe-, lel ősség a sajtótörvény 34. §-a értelmében. A bizottság megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, az összefüggés nevezett képviselő személye és a vélelmezett bűncselekmény között nem kétséges. zaklatás esete nem forog fenn, javasolja a, t. j Képviselőháznak, hogy Farkas István ország-, gyűlési képviselő mentelmi jogát ebben az ügyben függessze fel. Elnök: Kéthly Anna képviselőtársunk kért szót. Kéthly Anna: T. Képviselőház! Ez a cikk és a nyomában keletkezett bűnper a falukutatók kérdésének egyik ága. Azt a legelső felzúdulást, amely — szerintem t nem (| jogosan — visszariadt azoktól a nyers színektől, amelyekkel a falukutatók őszintén és igazán ecsetelték azokat az állapotokat, amelyeket tapasztaltak, követte^ azután a közvélemény egy részének negyedíziglen való megtorlást követelése. Ez a »negyedíziglen« fogalom nem rokoni értelemben veendő, hanem olyan értelemben, hogy mindenki ellen, aki ezekről a kérdésekről be szélt, ezekről a könyvekről megemlékezett, ezt a témát egyáltalán érinteni merte a falukutatók könyvei alapján, kemény és brutális hajsza indult meg. Szerintem álmagyar állam és nemzet megbecsülése ellen éppen az vétene, aki azt állítania, vagy tételezné fel, hogy ennek a felzúdulásnak, ennek a jogtalan és igazságtalan boszszúálláskövetelésnek az igazságügyi hatóságok odaadják magukat. Szerintem nem lehet súlyos beegségeket lírai frázisokkal diagnosztálni és azokat, akik a súlyos bajokat, amelyek kétségtelenül, nemcsak a, mi megállapításaink szerint, hanem a kormányzat hivatalos nyila ; tkoza,tai szerint is megvannak a mezőgazdasági népesség sorában, megállapítják, akilk ezeket^ a kérdéseket diagnosztálják, ezeknek a bajoknak az okát, terjedelmét és mibenlétéi megálla»19*
