Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-279
110 r Az országgyűlés képviselőházának 279. ülése 1938 március 9-én, szerdán. Az állami lótenvé^tés céliára az idei költséo-vetési év^en 3,368 MO pengőt vettünk fel. tehát 3-25 millió pengőt és amikor Budanest fővárosnak és az azt övező községeknek lóbúsra van s^ükséerük, hoa'yha már mással nem, egy kis lóhússal. krumulival töltsék mesr a hasukat, akkor Romániából és Jugoszláviából kell lovakat behoznunk. Ezt a gazdasági uolitikát én nem tudom megérteni. Egyet azonban tudok, azt. hogy nem szabad az emberi munkaerővel olyan rablógazdálkodást folvtatni, mint amilyen rablógazdálkodás itt folyik. Nem szabad tűrni azt, hogy a munkásosztály, különösen a fiatalság, minden érát nélkül, űerv^ólván téliesen ki legyen szolgáltatva a kapitalista mohóságnak és nem szaba/1 tűrni art. ho°y esrv országban, amely azt mon din niagáról, hogy Euró-oa é]é°+ára. meo-történhessék P7, Tioo-v a munkásemberek nem hétszámra hanem bónanszámra leo-venpV abban a helvzetlym. hog-v nem tudnak maguknak e«-y da^^h hó«+ vpnni és ha hű<=t aVnr enni. pkkor a Romániából é« Jugoszláviából bedzállított döpfök° + k«ll nekik venniök. Naervon k^rem a korín áuTTf arra hoe'v a húsdráe'asáq' té^dé^é^- fiegye tannlmán^ozá« táf^vává s igyeke7-?:ot odaha+nî. hoo-v a delOTI7Ó eni^efok. a munká«o\ és kistie^tvioelők kere«etüVböz méltóan tudjanak ma,gukTiak egy darab húst vagy darab szalonnát venni. "i^lnfiVî A föl^mívelésüí»'vi államtitkár úr kí^áti a földmívelésügyi miniszter úr nevében vála a 7.oTui. Marschall Ferenc földmívelésügyi államtitkár: T. Ház! Az előttem szólott igen t. képviselő úr- a hús- és zsírárak alakulásának kérdésével foglalkozva, két olyan megállapítást tett, amelyet a tárgyilagos helyzet figyelembevételével, úgy érzem, feltétlenül rektifikálnom kell. Elsősorban beszélni méltóztatott az erőltetett állatexportról. Aki az agrárkérdésekben otthonos, annak tudnia kell s az tudja is, hogy sajnos, erőltetett állatexportról nem lehet szó és nincs is ilyen, mert az állatexport a különböző kereskedelmi szerződésekben megállapított kontingensek keretein belül mozog. Ha mi állattenyésztésünk produkcióját nézzük, ma inkább a különböző kontingensek emelésére volna szükség, hogy a különböző helyeken felgyülemlett állatokat exportálni lehessen, tehát egyáltalán nem felel meg a valóságnak az, mintha itt az árszínvonal alakulásánál az a kérdés játszana szerepet, hogy itt a kormány és egyéb kereskedelempolitikai szervek a mindenáron való eladást és exportálást forszírozzák. Ügy látszik, az igen t. képviselő úr éppen az errevonatkozó adatokat nem kísérte figyelemmel, mert például éppen a vágómarhánál a helyzet az, hogy olyan túlkínálattal állunk szemben némely vidéken, hogy csak erre a túlkínálatra vezetendő és vezethető vissza az, hogy az utóbbi 10—14 nap alatt mintegy 20 filléres árcsökkenéssel találkozunk. (Ügy van! a jobboldalon.) Ugyanez a helyzet a hasított sertés, nemkülönben a zsírexport terén is, ahol a külföldre való szállítás inkább mérsékeltnek mondható s az egyes gazdatársadalmi szervezetek s a gazdasági egyesületek állandóan ostromolják a kormányt, hogy ezen a téren a külállamokkal megfelelő újabb kereskedelmi tárgyalások létessenek folyamatba, hogy a mérsékelt, illetőleg erősödő exportnak tempóját gyorsítani lehessen. Ha ez a helyzet az export terén, megdől az az állítása is az igen t. képviselő úrnak, amelyet az erőltetett exportra méltóztatott visszavezetni, ÍMalasits Géza: Ez az egyik oka!) mert a helyzet, amelyben a hús- és zsírárak terén vagyunk, abszolúte nem mutat arra, hogy először erőltetett exporttal állunk szemben, másodszor pedig, hogy az exportnak itt bármiféle szerepe volna az árak alakulásában. (Runert Rezső: Akkor miért adnak prémiumot?) r T. Ház! A másik kérdés, amelyről beszélni méltóztatott, az. hogy az állati termékek árszínvonalában, hála Istennek, változás mutatkozik, és pedig mutatkozik főleg a mélyponttal összehasonlítva, ellenben az 1937-es árakkal ^szemben inkább néhányfilléres árlemorzsolódást lelhet az országban megállapítani. Ne méltóztassék elfelejteni azt, hosrv az állattenyésztést a kormány árpolitikájával a mélypontról valahogyan mégis sikerült nekünk magasabb színvonalra emelnünk. Ez olvan általános gazdasági érdek, amelv összefügg a mezőgazdasági, termelés lehetőségével, mert virágzó és kifizető állatexnort nélkül mezőgazdálkodni ebben az országban nem lehet. (Ügy van! a mbb oldalon.) Ne méltóztassék elfelejteni továbbá azt sem, hogy ennél a kérdésnél rengeteg kisember van érdekelve, mert állatállománvünk legnagyobb része, több mint 80%-a — például a szarvasmarhák tekintetében — éppen a kisemberek kezén van- Az állattenyésztés, az ebből folyó tejgazdá^odás és a hízott^ állatok előállítása a^kisemberek szempontjából olyan takarékpénztár, amelynek segítségével azokban a hónapokban is eredményesen^ folytatja a mára gazdálkodását, amikor máshonnan nem. lát pénzt. (Ügy van! a jobboldalon.) Ezt a kérdést tehát nem lehet ebből a szűkkörű szempontból megvizsgálni, ahogyan azt az igen t. képviselő úr tette. Éppen ezért a magam részéről csak annyit akarok megállapítani: természetesen a mi szemponton V'Jió 1 . a fttldmívelésüervi kormánv szempontjából elsősorban a termelői érdekeket kell védenünk és az a hivatásunk, hogy a termelőknek megfelelő tisztességes árszínvonalat biztosítsunk. Ellenben természetesen nézzük az éremnek másik oldalát is, hogy a terme T ői érdekek és fogyasztói érdekek között megfelelő összhangot teremtsünk. Ez mindenkor megtörtént a kormányzat részéről és ha a képviselő úr az általa kifejtettekre^ magyarázatot keres, akkor ezt ne méltóztassék a földmívelésügyi kormánytól várni, vagy a földmívelésügvi kormánv intézkedéseiben keresni, hanem méltóztassék az elosztás problémájával foglalkozni, továbbá mindazokkal az illetékekkel és egyéb terhekkel, amelyek ebben az országban OJT, állatforgalma+ megnehezítik és meg is drágítják. Azt a kérdést is felemlítette a képviselő úr, hogy a földmívelésügyi kormány miért járult hozzá ahhoz, hogy 2000 darab vágóló Romániából, illetőleg Jugoszláviából importáltassék. Ebből az elhatározásunkból is látni méltóztatik, hogy mi nem néztük soha az egyoldalú termelői szempontokat, hanem éppen így nézzük az ország ellátásának szempontiát is és éppen a főváros kérésére járult hozzá a kormány ahhoz, hogy az alsóbb néposztályok ellátásának olcsóbbá tételére a lohusszükség-letet is biztosítjuk ebben az országban, mégpedig azért, mert megfelelő vágóló az országban belül nem állott rendelkezésünkre. Ha ezeket az intézkedéseket sorba méltóztatik egymás mellé rakni, látni méltóztatik, hogy itt nem egy drágítás! tendenciával állunk szemben, hanem legfeljebb egy tény konstatálható és pedig az, hogy a gazdának leg-
