Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-279

Az országgyűlés képviselőházának 279, alább is a termelési költségeket biztosítani kell. Már pedig a takarmányáraknak az utóbbi időben való alakulása folytán szükségszerűen kellett, hogy bekövetkezzék az állatárak javuló tendenciája, de semmiképpen sem lehet konstatálni a termelő részéről a drágításnak azt a tendenciáját, amelyet a képviselő úr ebbe & kérdésbe belemagyaráz. Tisztelettel kérem a Házat, méltóztassék válaszomat tudomásai! venni. Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Malasits Géza: T, Ház! Csak^ egy pár megjegyzést leszek bátor tenni az államtitkár úr válaszára. Mindenekelőtt kijelentem, talán egyetlen párt sincs annyira tisztában az állattenyésztés jelentőségével, mint a mienk és egyáltalán nem irigyeljük a gazdaközönségtől azt a keresetet, amire szert tesz. Tisztában vagyunk azzal, hogy az alacsony állatárak szegénységet jelentenek, a szegénység pedig azt jelenti, hogy a gazdaközönség 'nem tud iparcikkeket vásárolni. Amit én a földmívelésügyi kormánytól kérek, az semmi más. mint az: méltóztassék a gazdaközönségnél odahatni, hogy ne csak a nagyobb profit, hanem a nagyobb volumen irányában is termeljen. Ne csak annyit termeljen, amennyit kivisz, úgyhogy nem marad itthon semmi, hanem termeljen annyit, hogy kivitelre is jusson és belső fogyasztásra is maradjon. Ennek a termelésnek irányítása a földmívelésügyi {kormányzatra, itartozik. Ne tévessze meg az államtitkár urat, hogy a mostani marhaárak a vágóhídon megálltak. Magam egy szövetkezetnek vagyok vezetője, amelynek 34 mészárszéke van. Kint voltam ma is a vágóhídon. Megálltak az árak, mert az export körül egyelőre még zavarok vannak, de már olvastuk az agrár szaklapokban: »Megindult a németországi szarvasmarhaexport«. Már kezdik viszszatartani az állatokat, holnaptól kezdve már emelkedni fognak az árak. Tehát a magas árak és az export között megtaláljuk az okozati összefüggést, mert e kettő között tényleg meg is van az összefüggés. A földmívelésügyi kormány még egyet tehet: felhívhatja akár a minisztertanácson, akár átiratban a kereskedelemügyi miniszter úr figyelmét például arra, hogy túl drágán utaznak az ökrök, a borjak, a birkák és a sertések. (Derültség.) Valamit a vasút is engedjen a szállításból. Azonkívül a földmívelésügyi kormánynak módjában állana vizsgálatot -indítani annak irányában is, hogy az egyes városok vágóhídjai milyen költségekkel terhelifk meg a húst, nem túlzottak-e ezek a költségek. Ma minden államban foglalkoznak a népélelmezéssel és ha ilyen szelíd interpellációra, mmt az enyém, a magyar kormány nem fog foglalkozni ezzel a kérdéssel, akkor egész bizonyosan nem az én akaratomhói, nem a mi akaratunkból, hanem a viszonyok folytán egész más nyomás fog a kormány felé irányulni. A végén még egyet. Államtitkár úr, ne* álszenteskedjünk. mondjuk ímeg. a valóságot. Mi túlzottan alacsony áron árulunk. Budapesten a szegény proli, aki miután nem telik szalonnára, egy liter tejet és kenyeret vesz és az az ebédje, fizeti meg, hogy mi ab London egy kiló vajat 1*70 pengőért adunk, ugyanakkor, amikor idehaza három pengőbe kerül egy kiló. Ugyaníg-y vagyunk a marhahússal, a szalonnával. Hol létezik 1'70 pengőért sza ülése 1938 március 9-én, szerdán. 111 Ionnal Ab Berlin meg lehet kapni. Volt idő. amikor ugyanezt a szalonnát, amelyet tőlünk a németek 1'70-ért kaptak, eladták 3*5 márkáért Rotterdamban. Valamit mi is tapasztalunk és nekünk is van valami összeköttetésüník. Csak egyet kérek az államtitkár úrtól. azt, hogy a földmívelésügyi kormány necsak egyoldalúan a termelők érdekeit vegye figyelembe, hanem a fogyasztók érdekeit is. A kél érdeket össze lehet egyeztetni. Lehet a gazdaközönséget figyelmeztetni arra, hogy többet termeljen, hogy necsak kivitelre, hanem belső fogyasztásra is jusson- A választ nem veszem tudomásul. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdeni a t. Házat, méltóztatnak-e az államtitkár úrnak a földmívelésügyi miniszter úr nevében adott válaszát tudomásul venni I (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Czirják Antal ikéroviselő úr in terpelrációja az iparügyi és belügyminiszter urakhozí. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Csikvándi Ernő jegyző (olvassa): »Interpelláció az iparügyi- és belügyminiszter túrákhoz. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a kisiparosok sürgős megoldásra váró. jogos kívánságai — más foglalkozásokkal szemben — elhány agol tatnak I Ismeretes-e az iparügyi miniszter úr előtt, hogy ez értékes társadalmi réteor önvédelmét azzal gátolják, hogy erőszakkal, sőt nem is iparos elnökjelölttel kívánják mozgalmukat letörni ? Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy az olyan iparos gyűlést, melyet az érdekeltek exisztenciáiuk kérdéseinek megbeszélésére kérnek, — mint legutóbb Debrecenben — nem is engedélyezik!« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Czirják Antal: Igen t. Ház! A ma elhangzott egy-két súlyos téma után méltóztassék megengedni, hogy hasonló és talán valamennyi képviselőtársamat is érdeklő témát hozzak a t. HáiZ elé: a kisiparosságnak olyan kérdéseit, amelyek feltétlen és sürgős megoldásra várnak. Aktualitást ad ennek a kérdésnek az, hogy a gazdasásri fellendülés mégis úgy, ahogy megindult, némi adórendezést is tapasztalunk bizonyos irányban, a védettség nagyon helyesen a mezőgazdaságra kiterjesztetett, ezzel kapcsolatos a mezőgazdasági adósság rendezése is. A Ház előtt most van tárgyal latt a mezőgazdasági munkásbiztosítás kérdése és) ime, újabb óriási fellendülés áll a küszöbön az egymilliárdos hitel biztosítása révén. Ezek mind olyan kérdések, amelyek szorosan érdeklik a kisiparosságot, melyeknek mesroldása a kisiparosság negligálásával nem történhetik, amelyekbe bele kell kapcsolnunk a kisiparosságot, különben ez a roppant értékes társadalmi elem az elsorvadásnak, az elpusztulásnak van kitéve. T. Ház! Bármilyen fontosak ezek a kérdések, sajnálattal állapítom meg. hogy Darányi miniszterelnök úr győri heszédében a kisiparosságot és kiskereskedőket még csak meg sem említette, még kevésbbé történik gondoskodás erről a cirka másfélmilliónyi tömegről. A független kisgazdapárt nem osztálypárt, mi minden kisember kérdéseivel, érdekeivel fo^lalko- zunk Ez a kérdés is nagyon közel áll, különö-