Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-279
Az országgyűlés képviselőházának 279. azonban ahhoz, hogy a munkásság a húsfogyasztási adó eltörlésével valamivel olcsóbb húst kapjon. A drágaság másik oka a kivitel erőltetettsége. Természetesen nekünk szocialistáknak nincs kifogásunk a kivitel ellen, — nemzetgazdaságilag vagyunk annyira képzettek — és tisztában vagyunk azzal, hogy kell kivitelnek lennie. A kivitelnek azt a mértékét azonban, amely nálunk folyik, természetesen ellenérzéssel kell fogadnunk. Olaszország felé és főleg Németország felé folyik a kivitel mégpedig mindkét állam felé olyan hallatlan alacsony áron folyik, amilyen áron ezek az államok sehol a világon nem kapnának élő állatot. Már odáig jutottunk, hogy a legsilányabb marhát is kiviszik. A háború előtt a hízott, úgynevezett urasági ökröket vitték ki, az úgynevezett aprócsontú állatot pedig itt tartották és a lakosság így mégis valamivel olcsóbban jutott húshoz. Most ellenben megtörtént az, hogy a Dunántúlról olyan üszőborjúkat szállítottak ki Olaszországba, melynek még tejfoguk volt és maguk az olaszok tiltakoztak az ellen, hogy ilyen árut hozzanak oda. Mindent kivisznek, amit összeszedhetnek, és aki például Drezdába, vagy Ausztriába szállít, az a leemelt összegből még prémiumot is kap. Ha bőven volna állatunk, akkor is kifogásolnunk kellene ezt az erőltetett kivitelt, mert a kivitel akkor eredményes s akkor ér valamit és a lakosság akkor veszi szívesen, ha látja, hogy a kivitt áruért aranyértékű valutát kap, amiért megint megfelelő árut vásárolhat. Mi azonban — engedelmet kérek — kiviszünk Olaszországba marhát és kapunk értük utazási csekket. Kiviszünk marhát hihetetlen alacsony áron Németországba s lelkendezve írják az agrárius lapok, hogy újra megindult a németországi szarvasmarha-export, de ha megnézzük, hogy mit kapunk értük, akikor azt látjuk, hogy egészen silány árut kapunk. A .szenet nem engedi be Vida Jenő és Ohorin Ferenc, tehát inémet szenet nem lehet behozni, mert a két szénbáró nem engedi, vasat és vasárukat nem lelhet behozni, mert Biró Pál ellenzi; gépeket nem lehet behozni, mert a vas- és gépgyárak ellenzik. Mit lehet egyáltalában behozni? Be lehet hozni ceruzát, töltőtollat, szájharmonikát és efféléiket. Mi kifosztjuk a lakosságot, lehetetlenné tesszük azt, hogy tisztességesen táplálkozzék, csak azért, hogy a németek olcsón jiussanak Ihűshoz és mi olcsón jussunk szájharmonikához. (Felkiáltások jobb felől: Nemcsak azértl) Nem szoktam más országúikkal példálózni, de ez alkalommal kénytelen vagyok az igen t. kormány figyelmébe ajánlani azt, hogy Romániában ds erőltetik a kivitelt, — igaz, hogy a románok kapnak aranyértékű valutát, nagyértékű valutát kapnak a kivitt áruért — de Romániában az exportőröket kényszerítik arra, hogy az általuk összeszedett jószágból a helyi fogyasztásra is adjanak le megfelelő mennyiséget, hogy ezáltal vágómarhában, borjúban és birkában megfelelő ár alakuljon ki. Nálunk ezzel senki sem ' törődik. Nálunk lassan elsorvad a fővárosi vágóhíd, a vidéki vágóhidakon félméter magasan nő a fű. s ünnepnapnak számít, amikor oclavisznek egy öikröt, vagy tehenet letvágni. T. Ház! Egy példát mondok arra, hogy milyen mértékben használják ki a kormány jóságát, — mert nem tudok, illetve nem akarok más kifejezést használni. Köztudomású dolog, hogy a szalámigyárosok addig sírtak, ilése 1938 március 9-én, szerdán. 109 addig jajgattak és mutogatták sebeiket a földmtvelésügyi minisztérium előtt, amíg a kormány hozzá nem járult ahhoz, hogy a szalámigyárosak kedvezményeket kapjanak, olcsó sertéshúst kapjanak. A szalámigyárosok vidáman dörzsölték tenyerüket, hogy olcsó sertéshúst kapnak, egyszerre azonban csak, ezen a héten megállt a szalámigyártás. S mi történt a sertéshússal? Ahelyett, hogy olcsón eladták volna, hogy a közönség hébe-hóba egy darab olcsó sertéshúshoz jutott volna, törik a kobakjukat, el fognak menni a kormányhoz és kérni fogják arra, hogy engedje ezt a húst kiszállítani Németországba, tekintettel azonban arra, hogy áron alul kell adni, a kormánytól kiviteli prémiumot kérnek. Hát ez egészen fejetetejére állított dolog és nem tűrhető állapot. A kormány és a gazdasági érdekeltség valóban mindent megtesz arra, hogy a lakosságot a húsfogyasztásról leszoktassa. Ennél azután krudélisabb intézkedést nem kell tenni, mint ami itt történik a húsfogyasztás lecsökkentésére. Sajnos, így kell mondanom, a közönség nem akar leszokni a hús élvezetéről és mindenáron húst akar enni. Miután a marhahús és a sertéshús elérhetetlenül drága, ennélfogva a lóhús felé irányul a figyelem. Valamikor a proletárok tápláléka volt a lóhús és nemcsak egy középosztálybeli ember, hanem még a munkásember is bizonyos ellenérzéssel ment el a lóhússzék előtt, ma a középosztály igen t. asszonyait látjuk a lómészárszékekben és a munkásembereket, ment más húsra nem telik. A lóhús valamivel olcsóbb lévén, mint a marhahús és a sertéshús, tehát emelkedik a fogyasztása. Elnök: Az interpelláló képviselő úr beszédideje lejárt. Malasits Géza: Tíz perc meghosszabbítást kérek. Elnök: Méltóztatik megadni 1 ? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Malasits Géza: T. Ház! Egyedül Budapest több mint 20.000 kilogramm lóhúst fogyaszt évente és legalább ennyit fogyaszt Budapest közvetlen környéke is. Miután a lóhús fogyasztása az utóbbi időben emelkedett és itthon az országban elegendő vágólovat felhajszolni nem lehet, a kormány hozzájárult ahhoz, hogy a főváros Romániából és Jugoszláviából 2000 vágólovat hozzon be. Ha az én egyszerű eszemmel gondolkodom ezen a dolgon, nem tudok kiigazodni. Nem tudom ugyanis megérteni, hogy milyen gazdaságpolitika az, amely a magyar sertést, szalonnát, zsírt, a magyar marhát olcsón, a világpiaci áron mélyen alul úgyszólván elpocsékolja, ugyanakkor pedig, hogy a saját népe húst tudjon enni, megengedi, hogy az oláh cigányoktól és szerb cincároktól összeszedett 2000 darab lovat behozhassák ide Budapestre. Ha ezt elolvassa egy külföldi, akkor annak okvetlenül nevetnie kell azon, hogy ennek ! az országnak milyen a gazdasági politikája: a j jó húst, a tápláló húst, az egészséges húst kii hagyjuk vinni minden gát nélkül az országból, sőt előmozdítjuk, hogy minél több menjen ki. minthogy pedig a lakosság nem tud meglenni hús nélkül s nem lehet leszoktatni > arról, hogy drága húst egyen, hogy húshoz jusson, Lengyelországból, Romániából, Jugoszláviából hozzák be a lovakat és azzal etetik a magyar közönséget. Hát ez mindenesetre szomorú fényt vet a mai gazdasági politikára. 16* '
