Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-279

98 Az országgyűlés képviselőházának 279. ülése 1938 március 9-én, szerdán. hanem a mennyiségi bor alapjára való helyezkedés. Lehetetlen feltételek ezek, éppen a hegyvidéki kereskedők számára és ez az oka annak, hogy éppen a hegyvidéki borokat nem tudják kellőn exportálni. T. Ház! Nem állítjuk, hogy a külföldi propaganda csodákat tud művelni, hiszen tudjuk jol, hogy az exportlehetőségeknek vannak bizonyos természetes határaik és ismerjük azt az ellenvetést is, hogy Franciaország termésének mindös&ze 2%-át tudja exportálni, nagyobb propagandával és nagyobb anyagi feltételekkel, mmt mi. Mégis azt mondom, hogy ezen a téren is lehetne többet csinálni, mert ha át méltóztatik gondolni azt, hogy 30 évvel ezelőtt NagyMagyarország borexportja tízszer nagyobb volt, akkor aránylagosan az ország mostani területére átszámítva, a mostani exportlehetőséget nagyon kevésnek kell tartani. Egyszer az ipar védelme, másszor pénzügyi szempontok azok, amelyek minduntalan a szőlősgazdák terhére érvényesülnek, a szőlősgazdák pedig nem tudják megtalálni a maguk támogatását a kormán v intézkedéseiben. T. Ház! Azok az előbb említett módok, amelyekkel ezt a kérdést orvosolni lehetne, természetesen — tudjuk jól — költségesek, éppen ezért csak átmenetiek is és éppen ezért ezeket hosszú időn keresztül fenntartani nem lehet. A generális megoldás, az intézményes, organikus megoldás mégis az volna, ha a kormány egyszer már rászánná magát, hogy tisztázza a^t a kérdést, vájjon érdemes-e az általános^ segítés a mostani szőlők egész területére? Mert igenis szükség van arra, hogy ezeket a szőlőket, amelyeknek talaján más növény, gabona, káposzta, vagy bármi más volna termelhető, nagyon helyesen, bizonyos termelési adóval sújtsuk, (Ügy van! Ügy van!) ahogyan a hegyközségi törvényjavaslat tervezte. Igen nagy sajnálattal látjuk tehát, hogy ez a javaslat egyrészt késik az éji homályban, másrészt pedig — úgy halljuk — máris bizonvos változásokon, módosításokon ment át. (Ügy van! Ügy van!) amelyeknek az lesz az eredménye, hogy azt a reményt, amelyet ehhez a javaslathoz fűztünk, akkor már nem tudjuk joggal megtalálni a javaslatban. Szükség volna arra. hogy bizonyos céladó, felújítási adó bevezetésével megszoríttassék ez fí. terület. Mi, hegyvidéki képviselők ezen a téren idáig hallgattunk, de községeink és kerületeink már sürgetnek ben nőnket. (Ügy van! Ügy van!) azt mondják, hogy a hegyvidéki képviselők ezen a "téren nem tesznek semmit, a kormánynál mindig csak az alföldi képviselők tudnak eredményeket elérni, (Petro Kálmán: TTgy van! TTgv van! Ezt mondják!) úgyhoev mi már nem tudjuk az embereket kellően csitítani, a nyugtalansáírot nem tudjuk levezetni- Folyton nagygyűléseket követelnek. Mi azt mondottuk, várjuk meg a kormány intézkedését, amely, ha késik is, de nem múlhat el minden eredmény nélkül. Mi csakugyan azt reméljük, hogy a kormány ezen a téren is meg fogja tenni a szü k séges teen dőket. A másik logikus megoldás a szeszkérdés, a szesztörvény revíziója volna. Százszor is idehoztuk már ezt, ezért nem is hiszem, hogy a Háznak volna még egy tagja Fellner Pálon kívül, aki nem szívesen látná a .szesztörvény revízióját. Sajnos, azonban ezen a téren is csak ígéreteket kaptunk. (Mojzes János: A pártkassza pedis: pénzt kap!) Tavalyi interpellációnkra Fabinyi pénzügyminiszter úr azt a választ adta, hogy ő maga is fontosnak tartja a szeszkérdésnek a borkérdéssel való összekapcsolását és az is egészen bizonyos, hogy ennek az összekapcsolásnak megvan a lehetősége, hiszen nagyobb termések idején kell hogy valahol levezettessék a többlet. Mi a múltban idáig egyre-másra csak ígéreteket kaptunk, boldogult miniszterelnökünk, Gömbös Gyula két vagy három évvel ezelőtt beígérte mind a két törvényjavaslatnak a képviselőház elé hozatalát s a pénzügyminiszter úr is tett erre nézve ismételten ígéretet, azt mondotta, hogy még a múlt évben be fogja nyújtani a javaslatot. De tovább nem várhatunk! Nem szabad lezülleszteni a magyar borgazdálkodást. A régi márkás borok minőségét és értétkét tartani kell, nem szabad, hogy ezek helyét a tömegáru foglalja el. Ha egyszer a borfogyasztási adóból a kincstárnak 16 millió pengő bevétele van, akkor ebből a 16 millió pengőből legalább a morzsákat juttassa vissza a szőlősgazdák megsegítésére. Ha ezt megteszi, akár propaganda, akár intervenciós vásárlások vagy bármilyen más eszközök felhasználásával, akkor meglesz ennek az eredménye, az az eredmény, amelyet nemcsak mi kérünk, hanem amelyet egészen biztosan maga a kormány is céloz; hiszen az elkezdett munka folytatására a kormány mindenhogyan kötelezve is van. Ezért tisztelettel megkérdem a kormányt, mit óhajt tenni ebben a kérdésben, óhajt-e rövidesen még erre a termelési évre kihatólag cselekedni a helyzetjavítás érdekében? Elnök: A földmívelésügyi államtitkár úr óhajt szólni. Marschall Ferenc földmívelésügyi államtitkár: T. Ház! Örülök Meizler képviselő úr azon megállapításának, -. hogy a f öldmívelési kormányzat borértékesítési programmjának végrehajtása során már eddig is ért el bizonyos, talán a képViselő úr szerint is nem alábecsülendő eredményeket. (Ügy van! a jobboldalon.) Ne méltóztassék a kérdést úgy beállítani, hogy van itt egy alföldi és egy dunántúli kérdés, — ami talán a magyar közélet más terrénumain is nagyon helytelen — mert mi csak egy egységes magyar kérdést ismerünk (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) úgy politikai, mint társadalmi és nemzetgazdasági vonatkozásban is és azt hiszem, az az egyetlen helyes álláspont, hogy mi ezt a problémát is országos szempontokból ítéljük meg és a szerint a jelentőség szerint, amelyet ennek az egész kérdésnek tulajdonítanunk kell. Az, hogy azok az eredmények, amelyekről szóltam, bizonyos tekintetben elérhetők voltak, arra vezethető vissza, hogy az elmúlt évtizedeknek a helyett az értékesítési politikája helyet, hogy a borértékesítés érdekében elszigetelt intézkedések történtek, — amelyek magukban véve időnként nagyon helyesek lehetnek — a földmívelésügyi kormány tavaly úgy ítélte meg a helyzetet, hogy oly súlyos problémáról van szó, amelyet ki kell emelni a tüneti kezelés atmoszférájából és az e^ész problémát egy intézményes, szerves megoldás keretébe kell beilleszteni. Azt, hogy ez az elgondolás helyes volt, mutatja az, hogy idén, amikor ebben az országban 4 millió hektoliteren felüli, tehát igen nafry bortermés volt, a jóindulatú kritikusnak mindenképpen el kell ismernie, hogy bizonyos eredményeket a kormány el is ért. Mindenképpen helyes volt az, hogy amikor