Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-279

Az országgyűlés képviselőházának 279. de beszélhessenek egyúttal a kultuszminiszté­rium megértéséről is. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: A kultuszminiszter úr névéiben Zsin­dely Ferenc államtitkár úr kíván válaszolni. Zsindely Ferenc vallás- és közoktatásügyi államtitkár: T, Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Amikor a kultuszminiszter úr nevében az interpelláló képviselő úrnak vá­laszt bátorkodom, adni, mindenesetre a ma­gam részéről is a legnagyobb elismerés hang­ján kell, hogy megemlékezzem, arról a lel­kes és áldozatkész társadalmi megmozdulás­ról, amely végeredményben a Balatoni Múzeum és Kultúrpalota épületét létrehozta és az abban elhelyezett szép gyűjteményeket összegyűjtötte. Az idők folyamán ennek az épületnek a létrehozásához iaz állam is tekintélyes mérték­ben járult hozzá: a kultusztárca 1928/29-ben 120.000 pengővel, 1933/344>en további 40.000 pen­gővel, a következő évben 20.000 pengővel, 1935/36-íban és 1936/37-ben pedig a belügyi tárca 10—10.000 pengővel, úgyhogy az államhatalom összesen 200.000 pengővel támogatta ezt az igen dicséretreméltó és példás vidéki megmozdulást. Ez az áldozatkészség, azt hiszem, nem aránytalan ahhoz a buzgalomhoz képest, ame­lyet a, vidék dicsáretreméltóan tanúsított. A Balatoni Múzeum és Kultúrpalota épülete ez­időszerint is a Balatoni Múzeum Egyesület tu­lajdona. Kívülről csakugyan befejezett épület hatását kelti, belülről azonban befejezetlen, mert egyáltalában nincs semmi berendezése, úgyhogy ahhoz, hogy az épületeket át lehessen adni a használatnak, az épület rendbehozásá­hoz és berendezéséhez 100.000 pengőt lényege­sen meghaladó összegre lenne szükség. A kul­tuszkormány hajlandó is a lehetőséghez képest a Múzeum Egyesület segítségére sietni és az épület berendezését, illetőleg rendbehozását elvégezni. Ez azonban a mostani tervek sze­rint csak egy hároméves terv keretén belül történhetik meg. Erre a célra a jövő költség­vetési évre a kultuszkormány 40.000 pengőt előjegyzésbe is vett. A kultusztárca költség­vetéséhez a pénzügyminiszter úr ugyan még nem járult hozzá, azonban megvan a remény arra, hogy ez az összeg bentmarad a költség­vetésben, vagyis a kultuszkormány részben a saját iniciativájából, amelyet mindenesetre a képviselő úrnak ebben a dologban való buzgó érdeklődése is elősegített, majdnem akkora összeggel igyekszik segítségül jönni a mind­kettőnk által egyformán kívánt cél eléréséhez, mint amekkora a képviselő úr szerint teljesen elég az épület végleges rendbehozásához. Saj­nos, azonban a helyzet nem olyan, mint ahogy azt a képviselő úr gondolja és a végleges rendbehozatalhoz lényegesen nagyobb összeg szükséges. Természetesen mindazok a részben szubjek­tív, részben objektív szempontok, amelyeknek alapján a képviselő úr az épületnek és a mú­zeum anyagának a közönség rendelkezésére való bocsátását kívánta, feltétlenül helyt­állóak és azokat a kultuszminiszter úr is a leg­teljesebb mértékben osztja. Számolni kell azonban azokkal a lehe­tőségekkel, amelyek rendelkezésre állanak és amelyeket keszthelyi viszonylatban, ha azt _ az egyéb vidéki városok érdekében kifejtett... (GyÖmörey Sándor: Csak egy Keszthely van az országban!) A legtöbb városnál hasonló az eset, képviselő úr. Igaz. hogy csak egy Keszthely van, de sok város van még az országban és ha ezek érdekében kifejtett tevékenységet összehasonlítjuk azzal illése 1938 március 9-én, szerdán. 95 a támogatással, amelyet Keszthely élvezett, í akkor nem hiszem, hogy Keszthely panaszkod­hatnék a miatt az elbánás miatt, amelyet a kultuszkormány részéről tapasztalt. Nagyon szeretném, ha a képviselő úr kí­vánsága teljesülhetne és nagyon sajnálom, hogy az első interpellációra, amelyre a kul­tuszminiszter úr nevében válaszolok, nem ad­hatok olyan választ, amelyben a kívánságnak azonnal való teljesítését helyezhetem kilátásba, de remélem, hogy a t. Ház és az interpelláló képviselő úr is, aki ezzel a kérdéssel behatóan foglalkozott, megvan róla győződve, hogy na­gyobb összegre van szükség az üzembehelyezés céljára és tudomásul fogják venni ezt a vá­laszt. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a vi­özonválasz joga illeti meg. Meizler Károly: Igen t. Ház! Nagyon há­lás vagyok az államtitkár úrnak ezért a vála­szért, mert hiszen ez már magában véve is kétségtelenül azt jelenti, hogy ha nem is ebben az évben, de pár éven belül, meg lehet nyitni a múzeumot- A különbség az államtitkár úr felfogása és az én felfogásom között csak az, hogy én azt szeretném, ha a múzeumot már az idén tavasszal meg lehetne nyitni és én csak előlegképpen, tehát nem mint végleges össze­get kértem azt a 60.000 pengőt, de abban a hi­szemben és abban a biztos tudatban kértem, hogy ezzel a 60.000 pengővel ideiglenesen meg lehet nyitni az épületet, vagyis ez az összeg­elegendő a legszükségesebb tatarozás elvégzé­séhez és a legszükségesebb berendezéshez, ame­lyek lehetővé teszik az épület megnyitását. Ha már most amúgy is az a feltevés és az a való­színűség, hogy három éven át évi 40.000 pen­gővel ez a kérdés megáldható, akkor azt gon­dolom, hogy már nem áthidalhatatlan a pro­bléma megoldása kölcsöntelőlegezés formájá­ban, mert a Múzeum Egyesület szívesen fel­venné kölcsönképpen is a hiányzó összeget már erre az évre és ezzel, valamint az elsőévi té­tellel együttesen, a tavasszal be lehetne fejezni az építkezést. így meg volna a lehetőség aria is, hogy most tavasszal elvégeztessék az egész reparáció és ne három év múlva, ami igen hosszú idő, hanem a megnyitás még ebben az évben, ebben az idegenforgalmi szempontból fontos esztendőben, megtörténhetnék. Biztosra veszem, hogy àz államtitkár úr, nemkülönben a miniszter űr oda fognak hatni, hogy ez a kérés 'a lehetőséghez képest így tel­jesíttessék. Ebben a reményben a választ tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az államtitkár úrnak a miniszter úr nevében adott válaszát tudomásul venni 1 ? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Meizler Károly képviselő úr második interpellációja a földmívelésügyi mi­niszter úrhoz. Csikvándi Ernő jegyző (olvassa): »Interpel­láció a m. kir. földmívelésügyi miniszter úr­hoz: ; , Van-e tudomása a miniszter urnák a nemes­borvidékek súlyos helyzetéről 1 ? Hajlandó-e a m- kir. miniszter úr e vidé­kek megsegítéséhez a szükséges lépéseket meg­tenni? ,„ ... Elnök: Az interpelláló képviselő urat il­leti a szó- . Meizler Károly: T. Képviselőház! Itt is jubileumi felszólalásról van szó, amennyiben

Next

/
Oldalképek
Tartalom