Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-279

96 Az országgyűlés képviselőházának 279 tavaly éppen ugyanennek a hónapnak ugyanezen napján együtt interpelláltunk Petro Kálmán igen t. képviselőtársammal és kérdeztük meg a pénzügyminiszter urat arra nézve, vájjon hajlandó-e a borfogyasztási adót eltörölni, hajlandó-e a szeszkérdést újra rendezni és hajlandó-e a nagyon súlyos helyzetben levő borvidékeket valamiképpen támogatni, segíteni? Nem véletlen dolog, hogy éppen márciusban tartottam tavaly és tartom az idén is interpellációmat, hiszen pár hét múlva már megkezdődik a szőlőkben a munka és bizony .ez a munka nem a legnagyobb kedvvel kezdődik meg, mert a munkásnak és a gazdának egyaránt fájdalmas az, hogy a borok még mindig ott állanak a pincében eladatlanul, legalábbis a legtöbb helyen eladatlanul és így nincs pénz sem a munkások fizetésére, sem pedig a szükséges befektetésekre, ezenkívül pedig, főleg — ami nagyon fontos a kincstár számára is — nincs pénz az adóra sem. Az az egy esztendő, amely eltelt múltkori interpellációm óta, nem múlt el teljesen eredmény nélkül. Készséffsrel koncedálom, hogy a minisztérium igenis igyekezett ezen a téren sokat tenni, azonban az eredmény — sajnos — az, hogy seholsem javult a helyzet, sőt talán a hegyvidéken rosszabbodott. Azt viszont megerősítjük, hogy igenis, az Alföldön a helyzet, ha nem is javult, de legalább is a romlás megállott, mert a minisztérium részéről itt eredményesebb lépések történtek. A borfogyasztási adó azonban ma is fennáll, sainos, néhol a bor értékének az 50%-át, sőt van olyan hely, ahol a bor értékének 100%-át is kiteszi. A szesztörvényjavaslat nincs a Ház előtt. Ezenkívül ugyancsak hiába vártuk a hegyközségi törvényjavaslat benyuitását is. Ezzel szemben állanak azonban pozitív tételek is: a kormányzat valóban adott 0*5 millió pengőt borközraktárak céljaira, azonban meg kell mondanom és ismét kárhoztatnom kell azt, hoT a borközraktárak mind a? Alföldön létesültek, nem a hegyvidékeken. Ezenkívül pedig azok a. vásárlások, — itt elsősorban az intervenciós vásárlásokra gondolok, arra a 200 000 hl-re, azután a mustsürítés szenwon teából nemkülönben az export céljaira, illetőleg a szesszé való parlas céljaira történt vásárlásokra — amelvek legnagyobb részben az Alföldön eszközöltettek, bizonyos eHolódást idéztek elő az Alföld és a hegyvidék helyzetében. Ar«evkentő hatása ezeknek a vásárlásoknak az Alföldön volt. de ez az árserkentő hatás a hegyvidékeken nem jelentkezett. Amikor az első borközraktárt Kecskeméten a. tavalyi szüret alkalmával megnyitották. Baránvi^ miniszterelnök úr maga is erezte, sőt ki i« fejezte azt, hogy nem elegendők ezek az intézkedések és azt is mondotta megnyitóbeszédében, hogy most pedig ezek után^ sor kerül majd a hegyvidéki borok megsegítésére is. Később énpen Marschall államtitkár úrnál érdek- . lőd+ünk, hogy ez a nagyon jóindulatú ígéret miképpen fog realizálódni. Az államtitkár úr akkor Petro Kálmán t. kéüviselőtársamnak és nekem azt a választ adta, hogy az alföldi borvásárlások kétségtelenül éreztetni fogják maid hatásukat a hegyvidéken is. Mi azonban akkor is mondottuk, hogy ezek a vásárlások ilyen hatással nem fognak járni, mert az az elmélet, hogy a hegyi borok egészséges árfcjlődését csak a tömegborok katasztrofális árnívója akadályozza, nem vált be teljesen a gyakorlatban, sőt azt látjuk, hogy a homoki borok felvásárlása nem vonta maga után autoülése 1938 március 9-én, szerdán. matikusan a hegyvidéki borok árának emelkedését. Viszont a hegyi boroknál ilyen intervenciós vásárlás nagyon kevés történt. Azt hiszem, majd Petro Kálmán t. képviselőtársam is fog beszélni erről a saját vidékét illetőleg. Eh a Badacsony környékét, a balatoni borvidéket illetőleg vagyok bátor azt az egy adatot idehozni, hogy mindössze 50.000 pengőt kapott ez a tekintélyes és nagy terjedelmű szőlővidék intervenciós vásárlások céljaira. Méltóztassanak meggondolni, hogy ezen a vidéken több mint 200.000 hektoliter volt az évi termés s ebből a 200.000 hektoliterből mindössze 1500 hektolitert tudtak felvásárolni, vagyis a 150 gazdának 10 hektoliteres tételeit tudták felvásárolni, és pedig nyomott árakon. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy az esztendei termésnek még egyszázaiékát sem sikerült felvásárolni, így az árakat e vásárlás nemcsak emelni nem tudta a tavalyi árakhoz viszonyítva, de megtartani sem. Nekünk, hegyvidéki képviselőknek, az az álláspontunk, hogy nem helyes különbséget tenni a hegyvidéki bor és az alföldi bor megsegítése között. Tudjuk jól, hogy nem is volna jó, ha e téren is verseny fejlődne ki. Ámde a megsegítés módja, sajnos, ilyen szembeállítást eredményezett, mert ha az Alföldön a helyzet nem rosszabbodott, nálunk a hegyvidéken a helyzet annál inkább határozottan rosszabbodott. Az Alföldre nézve ezek az intézkedések jártak bizonyos sikerrel, azonban az Alföldön a tavalyi évben két és félmillió hektoliter bor termett; ez a hatalmas tömeg azonban az intervenciós vásárlásokat teljes mértékben abszorbeálta, felszívta és nem volt lehetőség arra, amire az államtitkár úr talán^ teljes jóhiszeműséggel gondolt, hogy árjavító hullámai el fognak jutni majd a hegyvidékre is. Éppen ezért voltam bátor — Petro Kálmán t. képviselőtársammal együtt — megkérdezni a kormányzatot, hogy vájjon a jószándék, amelyet láttunk a miniszterelnök úr kecskeméti nyilatkozatában és az államtitkár úr megnyilatkozásában is, miikor jelentkezik tettek formájában, mert ha azt kívánjuk és azt akarjuk, hogy erre a termésre már kiihassanak az intézkedések, akkor nem tudom, nem kellett volna-e már ezeknek az intézkedéseknek idáig, vagy nem kellene-e legalább is egy-két héten belül megtörténniük, 'mert ezek az intézkedésiek legfeljebb máskép csak a következő termésre fognak kihatni. T. Ház! A hegyi borokról nem állítjuk azt, hogy minden hegyi bor kivétel nélkül minőségi bor is, azonban az kétségtelen, hogy minden hegyi bor egyúttal drágább bor is, mint az alföldi bor. Tudjuk jól. h'oigy a he^yi bor termelési költsége jóval nagyobb, hiszen az Alföldön a homokot egy 13 éves gyermek is képes megkapálni, ugyanakkor azonban a hegyi szőlők kapálásánál egy teljes, erős férfi napszámjár a van szükség. Egyébként a termelési viszonyok is sokkal súlyosabbak a hegyvidéken, mint az Alföldön, éppen ezért tehát speciális intézkedések szükségesek f a hegyvidéki szőlők megsegítésére. Mik volnának ezek a speciális intézkedések? Elsőisorban az exporttéirítések, — az exportot ugyanis inkább bírja a hegyvidéki boir, amint az alföldi bor — másodsorban pedig a fuvarkönnyítések. Sajnos, a helyzet az, hogy az alföldi borok a fő fogyasztási vagy értékesítési helyhez, Budapesthez közelebb fekszenek és így előnyben vannak, miig a hegyvidékek