Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-269

444 Az országgyűlés képviselőházának sz.aállítását. A családi pótlékokat a 3000/1932. M. E. számú rendelet szállította le. Államház­tartási szempontok ezidőszerint nem teszik le­hetővé, ezeknek a csökkentéseknek a megszün­tetését, a kormány azonban éppen az interpel­láló képviselő úr által is felhozott indokokra való tekintettel, az 1937: XIII. tc.-kel a na­gyobb családdal bíró közszolgálati alkalmazot­taknál és nyugdíjasoknál a harmadik és min­den további gyermek után járó családi pótlé­kot 50%-kai felemelte, az így felemelt családi pótlék összege tehát meghaladja a családi pót­léknak a csökkentés előtti összegét. A köztisztviselők adósságrendezésének kér­désében utalok az 500/1937. P. M. számú pénz­ügyminiszteri 'rendeletre, .amellyel a Pénzinté­zeti. Központi kölcsön kedvezménye a kisebb­javadalmazású kategóriákra, (díjnokokra, ki­segítő szolgákra) valamint a /községi közigaz­gatási alkalmazottakra és az állami fizetés­kiegészítő államsegélyben részesülő nem ál­lami tanszemélyzetre is kiterjesztetett. Ami az interpelláció tulajdonképpeni tár­gyát, a köztisztviselők karácsonyi segélyét il­leti, éppen a képviselő úr által említett méltá­nyosság és igazság szempontja kívánja, hogy a köztisztviselők családi helyzete mellett a kiválóság, szorgalom és szaktudás is megfe­lelően figyelembevétessék. Nem lehet kizáró­lagosan a családi állapot szerint kategóriákat felállítani fizetési osztályonként és csoporton­ként. A karácsonyi segélyek engedélyezése a dolog természeténél fogva az egyes miniszter urak diszkrecionárius jogkörébe tartozik, azonban a segélyek folyósításánál és azok mértékének megállapításánál, mint. a múlt­ban, úgy ezentúl is az egyéni kiválóság, szor­galom és szaktudás mellett a családi helyzet is figyelembevétetik. Ez az eljárás követtetett a legutóbbi karácsonyi segélyezések során is­A feleséggel együtt három családi pótlékot élvező dí jnokok és kezelők részére általános remunerációhoz hasonló karácsonyi segélyre vonatkozó javaslat tekintetében ki kell jelen­tenem, hogy az általános karácsonyi segélyek keretein túlmenő remunerációk folyósítása a múltban sem volt szokásban s ezt a jövőben sem tartom lehetségesnek. Az előadottakra való tekintettel kérem a t. Képviselőházat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1938. évi január hó 20. Dr. Fa­binyi Tihamér s. k. m kir. pénzügyminisztere Elnök: Az interpelláló képviselő urat a vi­szonválasz joga megilleti. Vázsonyi János: T. Képviselőház! A pénz­ügyminiszter úr februárban, farsang idejére farsangi tréfának adott nekem választ a kará­csonyi segély ügyében karácsony előtt előter­jesztett interpellációmra. Csak annyit kívánok . válaszul megjegyezni, hogy a pénzügyminisz­ter úr felfogása ebben a kérdésben nagyon sóik tekintetben helyes, de abból a szempontból semmiesetre sem fogadható el, hogy a családos alkalmazottak ne részesüljenek nagyobb se­gélyben, mint a nőtlenek. Ezt a belügyminisz­térium tökéletes mértékben át is érezte s a pénzügyminiszteri felfogással szemben a bel­ügyminisztérium tudomásom szerint olyan in­tenciók szerint osztotta szét a karácsonyi se­gélyeket, mint ahogyan ,azt én interpellációm­ban kérni bátor voltam. Így hát, ha a pénz­ügyminiszter úr válaszát nem is vehetem tu­domásul, a belügyminiszter úr intézkedését köszönettel tudomásul veszem. Elnök: Kérdem a f. Házat, méltóztatik-e a 269. ülése 1938 február 16-án, szerdán. pénzügyminiszter úr válaszát tudomásul venni 1 (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a belügyminiszter úr válasza Rakovszky Tibor képviselő úr interpelláció­jára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Esztergályos János jegyző (olvassa): »Tisztelt Képviselőház! Dr. Rakovszky Tibor országgyűlési képviselő úr az országgyűlés 1937. évi november hó 10-én tartott ülésében a Berettyóújfalun megtartani szándékolt írói ta­lálkozás betiltása tárgyában interpellációt ter­jesztett elő. Erre az interpellációra végleges válaszom a következő: ad. 1. Van tudomásom arról, hogy a Mef­hosz. folyó évi szeptember hóban Berettyóúj­falun az ottani Gazdakörben úgynevezett vi­déki konferenciát akart tartani és hogy az illetékes rendőrhatóság ezt nem engedélyezte. Az ügyet — felülvizsgálati kérelem foly­tán hozzám terjesztvén fel — megvizsgálván, azt állapítottam meg, hogy az alsófokú ható­ságok határozata törvényt vagy törvényes jogszabályt nem sértett s ezért az 1929:XXX. te. 50. szakaszának (2) pontja értelmében a felülvizsgálati kérelmet el kellett utasítanom. ad. 2. Egyesületek és szövetségek — ami­lyen a Mefhosz. is — csak az alapszabályaik­ban meghatározott gyűlések, összejövetelek és kongresszusok megtartására jogosultak. Ezen túlmenő minden egyéb tevékenység — amilyen volna a szóbanlevő úgynevezett vi­déki konferencia is — alapszabályellenes s így természetes, hogy hatósági engedélyre igényt nem tarthat. Az előadottak alapján tehát nem vagyok abban a helyzetben, hogy olyan intézkedést tegyek, amely kormányhatósáorilag láttamo­zott alapszabályok szerint működő t egyesüle­teknek és szövetségeknek a célkitűzéseik körén kívül eső — csupán önkényesen vagy ötlet­szerűen megvalósítani szándékolt — alkalmi tevékenységekre is módot nyújtson. Kérem a t. Házat, hogy válaszomat tudo­másul venni méltóztassék. Budapest, 1937. éyi december hó 11-én. Széll József s. kV, m. kir. belügyminisztere Elnök: Rakovszky Tibor képviselő urat il­leti a szó. (Br. Berg Miksa: Hol van a mi­niszter?) Rakovszky Tibor: T. Ház! Méltóztatnak emlékezni arra. hogy a múlt év folyamán az erdélyi fiatal magyar írók Marosvásárhelyen értekezletet tartottak, amelyen megvitatták az ottani magyarság társadalmi, kulturális, sőt politikai problémáit is, s örömmel olvashattuk, hogy ott a jobboldali és baloldali magyar fia­talság egy táborba tudott kerülni éppen a ma­gyar érdekek védelmére. Valami hasonlót ter­vezett a magyar fiatalság itt Magyarországon is és Berettyóújfalun akart hasonló konferen­ciát tartani, ezt azonban a helyi hatóságok be­tiltották, nem engedélyezték, mondvacsinált okokból, mint például »a helyiség nem volt al­kalmas*, stb. Végtelenül sajnálom, hogy a belügyminisz­ter úrban nem ébred fel az okosabb belátás ezzel kapcsolatban. (Farkas István: Ilyen bel­ügyminiszter még nem volt Magyarországon!) Nekem az a felfogásom, hogy az ilyen szel­lemi áramlatokat, akár jobboldaliak, akár bal­oldaliak, rendészeti igazgatási eszközökkel el­némítani nem lehet. A magyar ifjúságnak pe-

Next

/
Oldalképek
Tartalom