Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-269

Az országgyűlés képviselőházának dig nemcsak joga, hanem kötelessége is az ilyen problémákkal foglalkozni. Es .ha vannak társadalmi és ifjúsági egyesületek, mint aho­gyan vannak, amelyek politikai vagy szociális problémákkal nem foglalkozhatnak, akkor en­nek a szabálynak mindenkire egyformán kell állnia. Ámde látjuk, — és ezt nem szemre­hányásképpen mondom — hogy vannak diák­szövetségek, amelyek napról-napra felvonul­tatják gyűléseiken a legfontosabb problémá­kat. (Felkiáltások balfelól: A Turul!) Én ezt nem perhorreszkálom, ne tessék félreérteni, ellenkezőleg, nagyon örülök annak, ha az ifjú­ság ezekkel a kérdésekkel foglalkozik; ha azonban az egyik oldalon foglalkozhatnak va­lamely problémával, a másik oldalon is fog­lalkozhassanak vele. Különben is az a szerény véleményem, — szögezzük le már egyszer ezt a dolgot itt a Házban; — hogy ezeket a problé­mákat nem lehet jobb- és baloldali szemszög­ből megítélni, mert ami fáj a magyar népnek, márpedig ezek a problémák fájnak, azt nem lehet ilyen szemszögből elintézni. Nagyon fur­csa jelenségek vannak a magyar közélet­ben, amikor azt látjuk, hogy az egyik oldalon nagytőkeellenes hangulat van — és ezt neve­zik jobboldalnak, a másik oldalon pedig van természetszerűleg egy nagybirtokkal sz Q mben is fennálló követelés — és ezt nevezik baloldal­nak. Az egyiket a másikkal szembeállítják ós arra törekszenek, hogy ezt a két mozgalmat egymással semlegesítve, a problémákat kive­gyék a közvélemény látóköréből és mellékvágá­nyokra akarják terelni. (Zaj bal felöl.) Nagyon rossz szolgálatot tesz a nemzetnek az, aki ezeket a problémákat el akarja vonni az okos, helyes és célszerű megvitatás és leg­főképpen a megoldás elől. T. Ház! Nemrég tanúi voltunk annak, hogy a Gyosz. igen t. érdemes igazgatója, Fenyő Miksa, nagyon érdekes párviadalba bocsátko­zott a sajtófőnök úrral, annak egy vacsorán elmondott beszéde miatt és ott is szomorúan kellett megállapítanunk azt, hogy még hiva­talos körökben is él az a felfogás, hogy az egyik tábor iki akarja játszani magát a má­sikkal szemben, a problémákat egymással akarják agyonütni. És amikor áz igen t. sajtó­főnök úr arra hívja fel a nagytőkét, hogy vegye ki részét az áldozatokból, ezt én nagyon helyesnek tartom, de ugyanakkor rá kell mu­tatni a másik oldalra is, fel kell szólítani a nagybirtokot is, hogy az is vegye ki részét az áldozatokból. Mert akkor, amikor azt látjuk, hogy az én vármegyémben is, ahol a legnagyobb hitbizo­mányos ül mint birtokos a tulajdonban, egy hold föld után 8 mázsa bért vesznek, ha vau egy kiis bérbeadó földecske, ha pedig el akar­nak adni egy darabka földet, akkor egy négv­szögölért 3 pengőt kérnek el: ez a probléma legalább is van olyan fontos a nemzet érdeke szempontjából, mint a nagytőke problémája (Úgy van!' Ügy van! balfelöl.) és az egyiket a másikkal szemben nem lehet kijátszatni, ha­nem igenis arra kell törekedni, hogy mindkét kérdéssel szembenézve, parallel oldjuk meg azokat vagy legalább is vigyük közelebb a megoldáshoz. (Zaj.) Ne tössék 'azonban azt gondolna, hogy csak ez az -egy probléma az, amely ia onagyaa* népet érdekli és izgatja. Igaz, hogy a földkérdés az­amely a legjobban érdekli a magyar népet. Hiszen most, amikor egy új ezredévre kell megrakni a magyarság fészkét, nem lehet el­menni a mellett a tanulság mellett, amelyet a 269. ülése 1938 február 16-án, szerdán. 445 háborúelőtti politika is igazol, hogy 1,200.000 magyar munkás ment ki Amerikába, mert, nem tudott Magyarországon megélni és főidet kapni a maga számára. Ha ez az 1,200.000 ma­gyar ember nem ment volna ki, hanem ott ma­radt volna, odafenn az én hazámban a Fel­vidéken vagy lenn a mai Dél-Szlávia területén s ha a nagybirtokon magyar telepesek lettek volna, akkor, ha impériumváltozás következett volna be, amit kétlek, ebben az esetben leg-' alább magyar emberek kezében maradt volna a föld. De amikor azt látom, hogy az egyik oldalon a Dráva mellett kilométerekre nincse­nek falvak, másrészt az én sűrűn lakott Sop­ron megyémben 15 kilométer -mélységben nin­csen falu az osztrák határ felé, akkor nagyon félek, hogy a német beszűremkedés szociális és gazdasági téren ezeket a területeket üresen fogja találni. Ha a magyar falvak százai nem fognak ott gyökeret verni, akkor nem fog-e vájjon bekövetkezni az a szomorú esemény, amely bekövetkezett a háború után, hogy a Felvidéken, Erdélyben és a Délvidéken a ma­gyar földek nem magyar emberek kezébe ke­rültek. (Egy hang a középen: Igaza van! — Zaj a baloldalon. — Elnök csenget.) Ezek azok a problémák, amelyeket a ma­gyar fiatalság meg akart egymás közt be­szélni; okosan, józanul, becsületesen rá akart mutatni a_ nagytőke kilengéseire és túlkapá­saira is. Ne fe&sék azt hinni, hogy az éremnek csak az egyik odalát akartam megmutatni. Hi­szen most olyan nagy dicsfény övezi a nagy­tőkét, hogy ÍJ és félmillió pengőt adott a falu szociális problémáinak megoldására! (Zaj. — Meizler Károly: Porhintés!) Ezt is tudomásul kell venni, én azt nézem, hogy hány kutat le­het majd fúrni a falvakban, mennyi egészség­házait lehet felépíteni. Rendben van. De kérde­zem, hogy akkor, amiikor egy vállalatnak — hogy magyarul fejezzem ki magamat — van bőr az arcán, amikor többmilliót sikkasztanak el egy kisebb vállalatnál, a Pestvidéki Kő szén­bányánál, s amikor a sajtó és a nyilvánosság foglalkozik a dologgal, akkor egyszerűen azt mondja, hogy a kár megvan térítve és azt mondja a közvéleménynek: csend! Ezzel to­vább ne foglalkozzatok. Ahol van többmillió eltüntetni való. ott van pénz a többieknél is. többszöröse annak a 3 és félmilliónak, ezt a pénzt ma a nemzet oltárára kell vinni s a ma­gyar parasztság nincstelenjeit kell felemelni szőr n y űséges elesettségén ől. Meggyőződésem, hogy ma, amikor a titkos választójog megvalósításának, remélhetőleg sürgős megoldásának és nem eltaktikázásának előestéjén vagyunk, amikor látunk ott is ten­denciákat, hogy bizonyos osztályokat, bizonyos igényeket, bizonyos érdekeket kirekesszenek a titkos választójog útján való érvényesülés lehe­tőségéből, ez nagyon helytelen és hibás poli­tika, mert ha ezek az igények nem itt fognak dörömbölni a képviselőház kapuján, '• hanem odakinn a falvakban ós a városok utcáin, ak­kor ez igen szomorú következni én y ékkel fog járni. (Ügy van! Ügy van! bal felöl.) Tessék szembenézni a problémákkal!, tessék meghall­gatni, hogy mit mond a fiatalság, mit akar ezzel kapcsolatban, tessék mindenkivel széni­ben bizonyosfokú jóakaratot, jóindulatot és megértést tanúsítani, nem pedig rendőri intéz­kedésekkel elfojtani azt, ami az emberek lel­kében mint igazság és meggyőződés él. Ezért nem fogadom el a miniszter úr válaszát. (He­lyeslés a baloldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom