Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-269
Az országgyűlés képviselőházának dig nemcsak joga, hanem kötelessége is az ilyen problémákkal foglalkozni. Es .ha vannak társadalmi és ifjúsági egyesületek, mint ahogyan vannak, amelyek politikai vagy szociális problémákkal nem foglalkozhatnak, akkor ennek a szabálynak mindenkire egyformán kell állnia. Ámde látjuk, — és ezt nem szemrehányásképpen mondom — hogy vannak diákszövetségek, amelyek napról-napra felvonultatják gyűléseiken a legfontosabb problémákat. (Felkiáltások balfelól: A Turul!) Én ezt nem perhorreszkálom, ne tessék félreérteni, ellenkezőleg, nagyon örülök annak, ha az ifjúság ezekkel a kérdésekkel foglalkozik; ha azonban az egyik oldalon foglalkozhatnak valamely problémával, a másik oldalon is foglalkozhassanak vele. Különben is az a szerény véleményem, — szögezzük le már egyszer ezt a dolgot itt a Házban; — hogy ezeket a problémákat nem lehet jobb- és baloldali szemszögből megítélni, mert ami fáj a magyar népnek, márpedig ezek a problémák fájnak, azt nem lehet ilyen szemszögből elintézni. Nagyon furcsa jelenségek vannak a magyar közéletben, amikor azt látjuk, hogy az egyik oldalon nagytőkeellenes hangulat van — és ezt nevezik jobboldalnak, a másik oldalon pedig van természetszerűleg egy nagybirtokkal sz Q mben is fennálló követelés — és ezt nevezik baloldalnak. Az egyiket a másikkal szembeállítják ós arra törekszenek, hogy ezt a két mozgalmat egymással semlegesítve, a problémákat kivegyék a közvélemény látóköréből és mellékvágányokra akarják terelni. (Zaj bal felöl.) Nagyon rossz szolgálatot tesz a nemzetnek az, aki ezeket a problémákat el akarja vonni az okos, helyes és célszerű megvitatás és legfőképpen a megoldás elől. T. Ház! Nemrég tanúi voltunk annak, hogy a Gyosz. igen t. érdemes igazgatója, Fenyő Miksa, nagyon érdekes párviadalba bocsátkozott a sajtófőnök úrral, annak egy vacsorán elmondott beszéde miatt és ott is szomorúan kellett megállapítanunk azt, hogy még hivatalos körökben is él az a felfogás, hogy az egyik tábor iki akarja játszani magát a másikkal szemben, a problémákat egymással akarják agyonütni. És amikor áz igen t. sajtófőnök úr arra hívja fel a nagytőkét, hogy vegye ki részét az áldozatokból, ezt én nagyon helyesnek tartom, de ugyanakkor rá kell mutatni a másik oldalra is, fel kell szólítani a nagybirtokot is, hogy az is vegye ki részét az áldozatokból. Mert akkor, amikor azt látjuk, hogy az én vármegyémben is, ahol a legnagyobb hitbizományos ül mint birtokos a tulajdonban, egy hold föld után 8 mázsa bért vesznek, ha vau egy kiis bérbeadó földecske, ha pedig el akarnak adni egy darabka földet, akkor egy négvszögölért 3 pengőt kérnek el: ez a probléma legalább is van olyan fontos a nemzet érdeke szempontjából, mint a nagytőke problémája (Úgy van!' Ügy van! balfelöl.) és az egyiket a másikkal szemben nem lehet kijátszatni, hanem igenis arra kell törekedni, hogy mindkét kérdéssel szembenézve, parallel oldjuk meg azokat vagy legalább is vigyük közelebb a megoldáshoz. (Zaj.) Ne tössék 'azonban azt gondolna, hogy csak ez az -egy probléma az, amely ia onagyaa* népet érdekli és izgatja. Igaz, hogy a földkérdés azamely a legjobban érdekli a magyar népet. Hiszen most, amikor egy új ezredévre kell megrakni a magyarság fészkét, nem lehet elmenni a mellett a tanulság mellett, amelyet a 269. ülése 1938 február 16-án, szerdán. 445 háborúelőtti politika is igazol, hogy 1,200.000 magyar munkás ment ki Amerikába, mert, nem tudott Magyarországon megélni és főidet kapni a maga számára. Ha ez az 1,200.000 magyar ember nem ment volna ki, hanem ott maradt volna, odafenn az én hazámban a Felvidéken vagy lenn a mai Dél-Szlávia területén s ha a nagybirtokon magyar telepesek lettek volna, akkor, ha impériumváltozás következett volna be, amit kétlek, ebben az esetben leg-' alább magyar emberek kezében maradt volna a föld. De amikor azt látom, hogy az egyik oldalon a Dráva mellett kilométerekre nincsenek falvak, másrészt az én sűrűn lakott Sopron megyémben 15 kilométer -mélységben nincsen falu az osztrák határ felé, akkor nagyon félek, hogy a német beszűremkedés szociális és gazdasági téren ezeket a területeket üresen fogja találni. Ha a magyar falvak százai nem fognak ott gyökeret verni, akkor nem fog-e vájjon bekövetkezni az a szomorú esemény, amely bekövetkezett a háború után, hogy a Felvidéken, Erdélyben és a Délvidéken a magyar földek nem magyar emberek kezébe kerültek. (Egy hang a középen: Igaza van! — Zaj a baloldalon. — Elnök csenget.) Ezek azok a problémák, amelyeket a magyar fiatalság meg akart egymás közt beszélni; okosan, józanul, becsületesen rá akart mutatni a_ nagytőke kilengéseire és túlkapásaira is. Ne fe&sék azt hinni, hogy az éremnek csak az egyik odalát akartam megmutatni. Hiszen most olyan nagy dicsfény övezi a nagytőkét, hogy ÍJ és félmillió pengőt adott a falu szociális problémáinak megoldására! (Zaj. — Meizler Károly: Porhintés!) Ezt is tudomásul kell venni, én azt nézem, hogy hány kutat lehet majd fúrni a falvakban, mennyi egészségházait lehet felépíteni. Rendben van. De kérdezem, hogy akkor, amiikor egy vállalatnak — hogy magyarul fejezzem ki magamat — van bőr az arcán, amikor többmilliót sikkasztanak el egy kisebb vállalatnál, a Pestvidéki Kő szénbányánál, s amikor a sajtó és a nyilvánosság foglalkozik a dologgal, akkor egyszerűen azt mondja, hogy a kár megvan térítve és azt mondja a közvéleménynek: csend! Ezzel tovább ne foglalkozzatok. Ahol van többmillió eltüntetni való. ott van pénz a többieknél is. többszöröse annak a 3 és félmilliónak, ezt a pénzt ma a nemzet oltárára kell vinni s a magyar parasztság nincstelenjeit kell felemelni szőr n y űséges elesettségén ől. Meggyőződésem, hogy ma, amikor a titkos választójog megvalósításának, remélhetőleg sürgős megoldásának és nem eltaktikázásának előestéjén vagyunk, amikor látunk ott is tendenciákat, hogy bizonyos osztályokat, bizonyos igényeket, bizonyos érdekeket kirekesszenek a titkos választójog útján való érvényesülés lehetőségéből, ez nagyon helytelen és hibás politika, mert ha ezek az igények nem itt fognak dörömbölni a képviselőház kapuján, '• hanem odakinn a falvakban ós a városok utcáin, akkor ez igen szomorú következni én y ékkel fog járni. (Ügy van! Ügy van! bal felöl.) Tessék szembenézni a problémákkal!, tessék meghallgatni, hogy mit mond a fiatalság, mit akar ezzel kapcsolatban, tessék mindenkivel széniben bizonyosfokú jóakaratot, jóindulatot és megértést tanúsítani, nem pedig rendőri intézkedésekkel elfojtani azt, ami az emberek lelkében mint igazság és meggyőződés él. Ezért nem fogadom el a miniszter úr válaszát. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal.
