Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-256

Áa országgyűlés képviselőházának 256. mezett haladó konzervatív testület legyen. A szerepe különböző, de a leglényegesebb kétségtelenül más, mint az alsóházé. Nem lehet tagadni, hogy a felsőháznak fék-szerepe van, fék-szerepe van azonban elsősorban nem az alsóházzal szemben, hanem a kormánnyal szemben, amely az alsóház többségére támaszkodik. A kormány szeszélyével sseimiben kell neki elsősorban ellenálást kifejtenie, a koreszmék kilengéseivel szemben kell ellenállást tanúsítania. Miért? Azért, mert tagjainak nagyrésze idősebb lévén, a koreszméktől kevésbbé inficiálható, mint a mindenkori fiatal generáció; ez egy természetes szerep, amely természetes szerepet az alsóház sohasem fogja tudni átvenni. De vannak más feladatai: a pártok uralmának, a pártdiktaturának az ellensúlyozása, az egyoldalú pártérdekek érvényre jutásának megakadályozása azáltal, hogy a felsőházban nem ülnek, vagy kevés számmal ülnek igazi pártemberek. Egy másik feladata, hogy higgadtan keresse a különböző felfogások, érdekek és vélemények szintézisét, hogy ilyen irányiban érvényesítse a befolyást, hogy legyen éber Őr, adjon tanácsot, adjon irányítást a kormányzatnak a törvényekre nézve, amelyeket adott esetekben és adott viszonyok között hoznia kell a parlament elé. Ha ehhez még hozzávesszük azt a tényt, hogy a felsőház egy törvényjavaslat életbelépését teljes két esztendőn keresztül képes megakasztani, akkor felvetem a kérdést, hogy tulajdonképpen a két Ház között melyiknek van több joga, nagyobb joga. En nem tudok rá válaszolni. Egészen őszintén megmondom, nem tudom azt mondani, hogy feltétlenül az alsóháznak van több joga, bár megengedem, hogy ez a vélemény is indokolt lehet. De én azt mondom, hogy a két Háznak más a joga; , nem egyenlő a joga, hanem más a joga. A több jog kérdését ilyen körülmények között fel 'sem lehetne vetni, éppenúgy, ahogyan — mondjuk — az emberi organizmusban nem lehet szólani arról, hogy melyik a fontosabb, az ész-e, vagy a szív. Itt két különböző feladatkörről van szó, itt nem lehet összehasonlítani. Az egyenjogúság nemcsak téves, hanem vészes és ártalmas fogalom a parlamentarizmus életében. t Itt különböző feladatok vannak, a különböző feladatokkal, különböző jogok kapcsolatosak. Más feladatokkal más jogok járnak. Azt sem merném állítani, hogy mindig az alsóháznak a feladata és szerepe feltétlenül a fontosabb. Lesznek idők, amikor a felsőháznak a szerepe lesz a fontosabb és lesznek idők, amikor az alsóháznak szerepe lesz fontosabb. Lesznek idők, amikor mind a két Háznak egyenlően fontos szerepe lesz, amikor a motornak is, a féknek is iműködnie kell, hogy az ország érdekét előbbre lehessen vinni. Ne tessék rossznéven venni — és kérem a miniszter urat, ne vegye nekem rossznéven — ha én talán most erős kifejezéssel élek és azt mondom, hogy ennek a törvényjavaslatnak benyújtása könnyelmű cselekedet. De talán még nagyobb könnyelműség, ha nemcsak az egyenjogúsítás gondolatát vetjük fel, hanem ha egyúttal annak megvalósítását a felsőház egyes intézményeiben igyekszünk megvalósítani a törvényjavaslattal. Két ilyen intézmény van. Az egyik az együttes üléseknek intézménye, a másik pedig a törvénykezdeményezési jog megadása a felsőháznak. A törvénykezdeményezési jognak megadása módot nyújt ülése 1937 november 19-én, pénteken. 85 a kormánynak arra, hegy a súlyt arra a házra helyezze, amelyikre éppen helyezni akarja, a kérdéseket, a törvényjavaslatokat aszerint ossza meg, hogy melyik házban talált először nagyobb és kedvezőbb fogadtatásra. Bizonyos mértékig a kormány kezébe van letéve, hogy nem akarja-e a felsőházat az alsóház ellen, az alsóházat a felsőház ellen kijátszani. Lehetséges, hogy a kormánynak egy adott pillanatban kellemesebb lesz, hogy a főszerepet a felsőháznak juttassa. Akkor a törvényjavaslatokat a felsőháznak bizottságai fogják letárgyalni és az alsóház bizottságai fogják azután végezni azt az ellenőrző és kiegészítő szerepet, amelyet ma a felsőház végez és amelyre az alsóház bizottságai nem is alkalmasak. T. Ház! Itt két Háznak »gleichschaltolása« előtt állunk. Itt azokat a specifikus, sui generis különbségeket, amelyek a két Ház között vannak, nem vesszük figyelembe és gleichschaltoljuk a két Házat, ellenben az alkotmánynak igen nagy kárt okozunk. De nemcsak az alkotmány kárára van ez, hanem egyúttal mindkét testület kárára. Az alsóháznak tekintélye feltétlenül csökken, súlyosan lesüllyed. A felsőháznak tekintélye pedig — megjósolom előre — nem fog emelkedni és mihelyt az ellentétek ideje bekövetkezik, csökkenni fog, mert általános népszerűtlenséggel kell számolnia, míg az a népszerűtlenség a mai viszonyok között, amikor nem lehet abszolút fék, nem állhat be. A felsőház ma nem lehet olyan fokban népszerűtlen és éppen, mert népszerűségét meg tudja őrizni, ennek folytán a maga sui generis feladatait jobban fogja tudni teljesíteni. A t. előadó úr azt mondotta, meg kell akadályozni, hogy az alsóház fölébe kerüljön a felsőháznak, vagy hogy ,a felsőház fölébe kerüljön az alsóháznak, tehát egy közjogilag ideális állapotra kell törekedni — ezt nevezte ideális állapotnak — és a két Ház egyenjogúsítását kell megvalósítani. Megmondottam az én véleményemet, az én felette súlyos aggodalmaimat erre az egyenjogúsításra vonatkozólag. Én mindenképpen ellenzem ezt az egyenjogúsítást és tudom, hogy ez a nemzetnek igen nagy kárára lesz. Rátérek most az együttes ülések kérdésére. Illés t. képviselőtársam éppúgy, mint Lakatos Gyula t. előttem szólott képviselőtársam azt állították, hogy kompromisszumot akkor lehet elérni, ha erre bizonyos kényszer, az együttes ülés kényszere áll fenn. Ügy hiszem, hogy t. képviselőtársaim rossz pszichológusok. Kompromisszumot ugyanis akkor lehet kötni ós elérni, ha megvan a lelki diszpozíció, a békülékeny hangulat, ez pedig háromszoros törvényvisszaküldés után alig képzelhető. Ellen* ben igenis, elképzelhető ebben az esetben egy felette paprikás hangulat, (Mojzes János: C-vitaminos hangulat!) amely azután — amint Rassay t. képviselőtársam helyesen állapította meg — éppen azt eredményezi, hogy mindegyik fél arra fog törekedni, hogy megmutassa a maga erejét, megmutassa, hogy valóban egyenrangú fele a törvényhozásnak. Rassay képviselő úr felfogása szerint az együttes ülésekre a történelemben nincsenek megnyugtató példák és ennek folytán mi is taposatlan új iiton haladunk. Lakatos isren t. képviselőtársam ellentmond ennek a felfogásnak. Disztingváljunk, t. Ház! A történelemben tényleg nincs rá példa, hogy komoly összetűzés esetében együttes ülést hívtak volna össze, ellenben bizonyos az, hogy az alkotmányban meg13*