Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-256

84 Az országgyűlés képviselőházának 256, amit a bölcsek megálmodnak s egy igen szép mondással úgy fejezte ki magát, hogy az emberiség lassan valósítja meg bölcseinek álmát. Ehhez, mint szép mondáshoz, mint néha alkalmazható frázishoz, szívesen hozzájárulok, de törvényhozói kötelességem rámutatni arra, hogy ennek a mondásnak nincsen általános érvénye, hogy igenis, vannak idők, amikor nem a lassú haladás, nem a fék a fontos, hanem a haladás maga és amikor a haladás bekövetkezett, amikor már olyan iramot vett, hogy fékre van szükség, akkor van megint a féknek jelentősége. Egy másik tetszetős mondása volt előttem szólott t. képviselőtársamnak az, hogy ha a felsőház tekintélyét biztosítani akarjuj£, akkor jogkörét ki kell terjesztenünk. Csodálatosképpen az angol felsőház, amely még hozzá osztályjelleget képvisel, amelynek a joga kevesebb, mint a felsőház mai joga, ennek ellenére óriási tekintéllyel bír. Azt fogják talán mondani: hogyne bírna tekintéllyel egy olyan óriási birodalom felsőháza, mint amilyen az angolt Tévedés. Tessék elhinni, hogy nem az a felsőház teljesíti a maga hivatását, ameiy a kardra csap, amely hatalmával akar élni mindenáron, hanem amely egészen más, később megjelölendő eszközökkel tud élni és ezzel a békés együttműködést és helyes irányt tudja képviselni. Nincs ma olyan felsőház, amelynek olyan nagy befolyása volna az ország külügyi fejlődésére, mint amilyen óriási befolyást gyakorol — kisebb jogai ellenére az angol House oí Lords. Ha t. előttem szólott képviselőtársam állítását helyre akarjuk igazítani, .akkor azt kell mondanunk: a tekintélyt elsősorban nem a jognak a szélessége, hanem az adja meg, hogy a joggal miként él az illető testület. Azután tessék figyelembe venni egy másik momentumot is, azt, hogy különböző testületeknek más természetű tekintélyük is lehet. Egészen más természetű tekintélye van az angol felsőháznak és egyáltalán minden felsőháznak, mert az mindig sokkal inkább az individuális súly alapjára helyezkedik, míg a képviselőházban az individuális érték mellett előtérbe nyomul az a súly, amelyet a választók tömege ad az illető képviselőnek. Szóval más az a tekintély. Amikor a felsőház tekintélyét akarjuk biztosítani, akkor arról kell gondoskodnunk, hogy azok az egyes testületek, amelyek beküldik a felsőházba a maguk képAdselőit, valóban kellő szellemben és megfelelő embereket tudjanak autonóm módon beküldeni a felsőházba. Ez a felsőház erősítésének a módja és ilymódon erősbödik a felsőház tekintélye, nem pedig azzal, hogy valamivel több vagy kevesebb hatalmat adunk neki. Rá fogok térni arra is, hogy a felsőház tekintélyét a több hatalommal igenis, lerombolni is lehet. A t. előttem szólott képviselőtársam többi hozzászólásával beszédem közben fogok foglalkozni Elsősorban foglalkozom magának az egyenjogúsításnak a gondolatával és eszméjével, A "törvényjavaslat maga — nagyon helyewen — nem használja az »egyenjogúsítás<< szót, a felsőház jogkörének újabb megállapításáról szól, amiben nem foglaltatik benne az egyenjogúsítás gondolata. De már a t. előadó úr, s a túloldalról minden szónok, sőt erről az oldalról maga Eassay képviselőtársam és mások is, máris az egyenjogúsítás gondolatát vetették be a vitába, szerintem feltétlenül helytelenül és' a nemzet számára károsan. Már a ülése 1937 november 19-én, pénteken, gondolat felvetése is káros, annak megvalósítása pedig, egyes vonatkozásokban, még károsabb. r Térjünk vissza röviden a történelmi múltra. Mivel ezt már mások fejtegették, én abban a kényelmes és könnyű helyzetben vagyok, hogy igen rövid lehetek ebben a kérdésben. Miből alakult ki a parlament? Először a királyi tanács töltötte be a parlament szerepét, ebből kialakult^ a törvényhozó testület: egy Ház. Az országgyűlés eredetileg csak egy Házból állt és később ibizonyos hátaimi tényezők választották ketté ezt a Házat. Vájjon a nemzetnek ez javára vált-e, vagy sem, ez nagy kérdés, de ez mindenesetre Qgy réigmúlt korszakban, a rendi korszakiban történt, aimiely ima már régen túlhaladott álláspont. Ha el lehetne képzelni az emberek között ideális állapotokat, akkor tulajdonképpen ma is csak egy Házra volna szükség, mivel azonban az embert nem tudjuk ideálisnak elképzelni, ezért az emberi gyengék, az emberi botlások és aiz emberi Önzés miatt — tehát az ember és nem a Ház szempontjából ;— szükségessé vált a második Ház. Ennek a második Háznak pedig a mai parlamentáris rendszerben nem lehet ugyanaz a szerepe, mint az alsóháznak, nem lehet a két Házat egyenjogúsítani, mert mind a kettőnek mások a feladatai. Vegyük sorra azokat a feladatokat, amelyeket a felsőház hivatott megoldani, amelyek sui generis felsőházi feladatok. Közbevetőleg említsük meg azt, hogy a rendi korszakban az országgyűlés két Háza soha nem volt a valóságban egyenlő jogú és egyik Ház sem elégedett meg a maga jogkörével, hanem mindig igyekezett túlterjeszkedni a maga hatáskörében és 'belevágni a másik hatáskörébe. Ez volt éppen a jellegzetessége, az átka és a súlyos következménye a rendi korszaknak. Hatalmi harcok voltak tehát a két Ház között. Meghallgattuk azokat az idézeteket, amelyeket Rassay t. képviselőtársam felolvasott és amelyek megmutatták azt a valóban igen paprikás hangulatot, amellyel az alsó tábla tagjai a felső táblával szemben viseltettek, de ha ugyanakkor megismernők a felső tábla tagjainak a gondolkozását az alsó tábláról, akkor meggyőződnénk arról, hogy ez az ellentét, ez a lekicsinylés, ez a kölcsönös meg nem értés, ez a kölcsönös — hogy úgy fejezzem ki magam — gyűlölet éppen az egyenjogúsításból folyt. Ez az állapot talán akkor, az adott körülmények között, nem volt elkerülhető, ma azonban semmi körülmények között nem kívánatos egy hasonló helyzet megteremtése és megvalósítása. A parlamentáris demokráciának igen sok hibája mellett érdeme kétségkívül megvolt, hogy az egyenlő jogú két Házat nem vette be többé a maga alkotmányos szótárába. Az 1926. évi XXII. te. egy sui generis felsőházat teremtett meg Magyarországon, amelynek sok hasonlatossága van az angol House of Lord/Snhoz; összetételében lehetnek hibák, s ezekre ínég rá fogok térni, a közjogi struktúra ellenben feltétlenül jó. Nem kívánatos, hogy ez a törvény oly irányban változtasson rajta, amely egyúttal éppen ezt a közjogi struktúrát, ennek a közjogi struktúrának jóságát változtatná meg. Rátérek a felsőház feladatára, amit már az előbb említettem. Ha röviden egy mondatban lehet .kifejezni, a felsőház egy helyesén értei-