Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-256

Az országgyűlés képviselőházának 256. ülése 1937. évi november hó 19-én, pénteken, Sztranyavszky Sándor és vitéz Bobory György elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések. — Az országgyűlés felsőháza jogkörének újabb megállapításáról szóló törvényjavaslat. Hozzászóltak: gróf Széchenyi György, Lányi Márton, Eckhardt Tibor, gróf Esterházy Móric. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A hormány részéről jelen vannak: Darányi Kálmán, Lázár Andor. (Az ülés kezdődik d. e. 10 óra 2 perckor.) (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) ülnök: A t. Ház ülését megnyitom. A jegyzőkönyv vezetésére vitéz Kenyeres János, a javaslatok mellett felszólalók jegyzésére Rakovszky Tibor, a javaslatok ellen felszólalók jegyzésére pedig Brandt! Vilmos jegyző urakat kérem fel. Bemutatom a t. Háznak a miniszterelnök úr jelentését, amellyel a Szent Korona őrzési helyéül szolgáló páncélkamrának 1937. évi november hó 8-án történt kinyitásáról^ felvett jegyzőkönyv másolati példányát a képviselőháznak megküldi. A Ház a bejelentést tudomásul vette. Napirend szerint következik az országgyűlés felsőháza jogkörének, újabb megállapításáról szóló törvényjavaslat vitájának folytatása. (Iram. 471, 511.) Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Gr. Széchenyi György! Elnök: Gr. Széchenyi György képviselő urat illeti a szó. Gr. Széchenyi György: T. Képviselőház! Bizonyos megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy ennek a törvényjavaslatnak benyújtása alkalmával ebben a Házban összesen 17 képviselő volt jelen és a 18-ik, maga a miniszter volt. (Surgóth Gyula: Most annyi sincs! — Mojzes János: »Heten vagyunk Uram, heten!«) Felvetődött bennem akkor az a gondolat, hogy a felsőház egyenjogúsítása helyett nem kellene-e tulajdonképpen elsősorban egy másik töírvényjavaslatot tárgyalnunk, amely szintén közjogi javaslat volna és címe úgy hangzanék, hogy »A képviselőház munkaképességének biztositásáról.« Azt hiszem, ennek a javaslatnak a beterjesztése alkotmányos szempontból talán még fontosabb volna a jelen törvényjavaslat tárgyalásánál. Lehet, hogy egyeseknek, talán a pártvezéreknek, is kellemes, ha a képviselők aktntásKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XVI. kákkal a hónuk alatt a minisztériumokban loholnak, lehetséges, hogy ez könnyen megoldható kérdéssé tenne bizonyos tendenciákat a pártokon belül is, amelyek a pártdiktatúrára irányulnak, így a képviselőnek nincs is módja és lehetősége arra, hogy komolyan foglalkozzék az eléje tárt, vagy talán eléje sem tárt törvényjavaslattal. Lehetséges, hogy a mai gondolkodás hozza ezt magával. Itt volt az egész nyár és ennek ellenére közjogi javaslatok nem kerültek elénk, pedig akkor igen sok termékeny gondolattal, kölcsönös megbeszéléssel előbbre lehetett volna vinni az ügyet. Nem a demagógia útján. Mert az ellenzékiek között is — az hiszem — kellő számmal vannak olyanok, akik nem óhajtanak a demagógia plattformjára helyezkedni; legalább is ugyanolyan számmal vannak, mint a t. túloldalon. Ha ennek ellenére, látván a mai helyzetet, mielőtt még magára a törvényjavaslatra térnék, egy erőteljes kijelentést teszek és azt mondom, hogy ezt a tárgyalási módot, a parlamentnek ezt a szellemét, amely ezeket az állapotokat lehetővé tette, ma itt a Házban megbélyegzem, akkor ne tessék tőlem ezt rossznéven venni, mert ezt tisztán csak közérdekből teszem. En a diktatúra szálláscsinálóját látom ebben az így kialakult és kialakított rendszerben. Tiltakozom még a pártdiktatúra ellen is, amikor az a pártfegyelem maszkja mögé búvik. Szükség van pártfegyelemre, de a pártfegyelemnek vannak korlátai, mégpedig az egyéniségben és a lelkiismeretben. Legyen szabad ezek után rátérnem t. előttem szólott képviselőtársam egy-két megjegyzésére. Ö kiemelte azt, hogy szükség van az alkotmány nagy hajlékonyságára. Én is azt mondom, legyen hajlékony az az alkotmány, de egyfelől ne legyen kerékkötő, másfelől ne menjen túlzásba a hajlékonyságban, ne akarjon behódolni minden koreszmének, mert, ha így lesz, akkor már az alkotmány hajlékonysága nem olyan tényező lesz, amilyen a nemzet szempontjából kívánatos lenne. Azt is mondotta az előttem szólott képviselő lír, hogy mindent meg kell valósítaná, 13