Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-255

Az országgyűlés képviselőházának 255. ülése 1937 november 18-án, csütörtökön. 75 egyéb, nem limitált számú tagjairól, például a főhercegek számáról, a zászlósurak pozícióiról, amelyek ma nincsenek betöltve, de amely pillanatban betöltetnek, az jelent körülbelül 9 —10 új felsőházi tagot, és ma így is az a helyzet, hogy 243 felsőházi taggal szemben áll 245 választott képviselő. Engedelmet kérek, ha mi egy ilyen, ismétlem, durva expedimentumhoz fordulunk, hogy az összeütközést a két Ház együttes szavazásával intézzük el, akkor a legkevesebb, amit meg kell csinálnunk, hogy a számarányokat rögzítsük, mert a képviselők száma limitálva van, a felsőház ellenben olyan elemekből van összehozva, akiknek száma önmagától, vagy pedig a törvényhozás helyes felismerése következtében szaporodni fog. Azután — horribile dictu — ez a javaslat azt kívánja, hogy a két Ház — az együttes ülésben — titkosan szavazzon. Ez ellen a végletekig protestálni kell. Ismét állítom, hogy a világon egy törvényhozás sincs, amelyben a személyi kérdésektől eltekintve, érdemi ügyben titkosan szavazhatnának a képviselők. (Rupert Rezső: Mindenkinek kötelessége nyíltan megnyilatkozni egy-egy javaslatról! Azért van a vita! — Lázár Andor igazságügy miniszter: Akárcsak a képviselőválasztásnál! — Zaj.) Amikor azt hirdették éveken keresztül és hirdetik ma is, (Buchinger Manó: Cinizmus! — Rupert Rezső: Tessék nézni ezt az argumentálást! — Zaj, — Elnök csenget.) hogy a magyar ember karakterével összeegyeztethetetlen a titkos szavazás, (Zaj. ~ Halljuk! Halljuk!) amikor azt hirdették, hogy a választójog nem magánjog, hanem közjogosítvány, amelyet nyíltan kell gyakorolni, mert felelősséget visel az, aki ezzel a közjogosítvánnyal él, akkor itt egy kritikus nehéz kérdésben — mert fel kell tételeznem, hogy kritikus nehéz kérdés lesz, amelyben az összeütközés nem hárítható el másképpen — az ország választott törvényhozói összejönnek és titkosan fognak szavazni. Őszintén megmondom: én ezt erkölcstelennek tartom és szembenállónak tartom a törvényhozás tagjának a nemzettel és a történelemmel szemben való felelősségével. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Méltatlannak tartom a törvényhozóhoz, hogy amikor egy nagy kérdésben, amelyre az egész nemzet figyelme fel van híva, oda kell állni, törvényt kell szabni, akkor titkosan szavazzon, — nem is beszélve arról hogy meggyőződésem szerint ez a titkos szavazás ismét a felsőház preponderanciáját fogja biztosítani, mert megszünteti befelé a párt fegyelmet és megszünteti kifelé a nemzet felé való felelősségrevonás lehetőségét, a felsőház tagjai pedig, bármilyen heterogén elemek legyenek is, mégis egy homogén gondolatot képviselnek, s ha ahhoz megkapják az alsóházban a pártfegyelem és az ország felé való felelősség súlya alól felszabadult tagokat, biztosítani fogják a maguk akaratának érvényesülését. Kell egy példa, t. Ház? Maradjunk a mai időknél. Tegyük fel, hogy a választójogi javaslatról van szó. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Kérdem: meri-e valaki kezét a szívére téve azt mondani, hoe-v ha összeütközés esetében a mai felsőház és képviselőház között együttes szavazásnak kellene történnie a titkos választójog kérdésében, a titkos választójog többséget kapna? (Zaj a jobb- és a baloldalon. — Felkiáltások balfelől: Ez az!) Azt a titkos választójogot, amely mellett lekötötték magukat egymásután az elmenő kormányok, amelyek valamennyien ennek elvi alapján álltak, amit önök is elfogadtak és amit évek óta ígérnek a nemzetnek, (Bródy Ernő: Amit azonban nem akarnak!) legjobb meggyőződésem szerint együttes szavazás esetében, titkos szavazás esetében elbuktatnák a törvényhozás termében. (Nagy mozgás és zaj. — Ügy van! Ügy van! balfelől. — Ellenmondások,) A bizottsági tárgyalás során felvetettem a javaslatnak azt a hiányosságát, hogy az összeütközés elintézésére vonatkozóan nem tartalmaz rendelkezést. Ma meg kell őszintén mondanám, — sokat meditáltam ezen a kérdésen — hogy inkább maradjon rendezetlenül ez a kérdés, ha nem tudunk megegyezni, minthogy ez a rendelkezés benn maradjon a törvényben. (Mojzes János: Visszafejlődést jelent ez!) Még néhány staót szeretnék szólni a juntktim kérdéséről. (Halljuk! Halljuk! balfelől. — Mojzes János: Az, is kimaradt a javaslatból!) Az bizonyos, hogy az (alkotmányjogi javaslatok között nemcsak a dolog természete, hanem a hivatalos megállapítások szerint is junktim áll fenn. (Ügy van! Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez a junktiim nemcsiaík abban jelentkezett, ahogy ezeket n kérdéseket hirtelen egymással kapcsolatban feldobták, hanem jelentkezett néhai Gömbös Gyula hátrahagyott levelében, jelentkezett Ivády t. képviselőtársaminak a pártközli értekezleten elmondott beszédében és végül jelentkezett a miniszterelnök úr ama kijelentésében, hogy nem zárkózik! el az elől, _ hogy megfontolás tárgyává tegye a választójogi és a felsőházi törvény egy időben való életbeléptetését. (Mojzes János: Csak a javaslatból maradt ki a junktim!) Ezt kívántam szolgálnfi, amikor benyujtot• tam egy javaslatot, amely azt mondta volna ki, hogy a felsőházról szóló törvény az országgyűlési választásokról szóló új törvénnyel egyidő- 4 ben lép életbe. A bizottság egy másik módosítást fogadott el, amelyet nem tartok szerencsésnek. ^A bizottság ikimondotta, hogy ez a felsőházról ^szóló törvény az új országgyűlés^ összeillésével fog hatályba lépni. (Mojzes János: Amely nyílt szavazás alapján történhetik!) Nem tartottam ezt logikusnak, mert ha elismerjük amnaik szükségességét, hogy a felsőháznak nagyobb hatáskört kell adni, nem látom indokoltnak, hogy miért üljön együtt ez a felsőház, esetiéig 19404g és ne élvezze azt a nagyobb jogkört. Viszont logikusnak tartottam, hogy a választó joggal kapcsolatban a junktimot megteremitsük. Itt egy miáisfél évtizeden keresztül lefolyt fejlődésül processzussal állunk szemben. Az 1920. évii nemzetgyűlés, amely magát a nemzeti szuverenitás korlátlan birtokosának deklarálta, az idők folyamán a,z 1920 : XVII. te.-ben, majd a második nemzetgyűlés a felsőházi törvényben, később pedig a kormányzói jogkört kiterjesztő két törvényben sa. maga jogkörét csökkentette és ezt a csökkentést vitte keresztül most tulajdonképpen a képviselőház ebben a törvényjavaslatban. Logikus, hogy a törvényhozás ennek az alkotmányjogi fejlődési processizusinak végső aktusát összekösse a sajátmaiga refoirmjának a gondolatával, amivel — azt hisszük — talán bizonyos megnyugvás főig beállani az alkotmányjoga törvényalkotások terén. Sajnos, ha a törvényjavaslatban az a módosítás marad benne, amely benne van, ez semminemű garanciát nem nyújt sem nekünk, sem a felsőházinak. A felsőházat legalább is ebben az országgyűlési ciklusban korlátozza 6