Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-255

76 Az országgyűlés képviselőházának 255 ennek a nelkii megszavazott jognak a gyakorlásában; nekünk pedig semmi garanciát nem nyújt arra, hogy a választójogi törvényt megfelelőien fogják törvénybe aiktatni. Hiszen tudom, — és eiz Darányi miniszterelnök úrnak a legnagyobb érdeme, hogy a sajátmaga jó'bisBeműsége iránt minden oldalon elismerésit tudott szerezni — hogy az. igen t, mináiszteirelnök úr jóhiszeműen ígérte ennek a naptári évnek a végére a válasizitójogi törvényjavaslatnak benyújtását. {Zaj. — Halljuk! Halljuk! balfelől.) Nem beszélvén azonban arról, hogy ennek a törvényniek az érdemi rendelkezése ferra incognita valamennyiünk ellőtt', tudjuk, hogy az ember halandó, fizikailag és politikailag is; {Ügy van! Ügy van!) megtörténhetik, hogy az országgyűlést előbb feloszlatják, mielőtt a választójog' törvénybe lenne iktatva, s akkor a felsőház az új országgyűlésben birtokába lép a maga teljes jogkörének a nélkül, hogy a válasiztójog tekintetében biztosítani tudtuk volna a képviselőház döntő befolyását és súlyát. (Ügy van! balfelől. — Zaj.) En tehát ezt a módosítást sem tudom elfogadni, nem tartom logikusnak és bizonyos tekintetben éppen az általa védeni kívánt politikai célt: a választójogi törvénynek a képviselőház túlsúlya alapján történő megalkotását látom veszélyeztetve. En csak egyet kérek az igen t. kormánytól — és ebben csatlakozom Bethlen István gróf t. képviselőtársam álláspontjához — ne rögtönözzünk közjogi javaslatokat. (Helyeslés a baloldalon.) Nem tehetek róla, de ez a javaslat eredeti formájában és mai formájában is reám a rögtönzés henyomását gyakorolja. (Lázár Andor igazsáeügyminiszter: Evek óta érik! — Zaj a baloldalon. — Bródy Ernő: Ez a megoldás nem érett évek óta!) Ennek a két szakasznak évek óta való kodifikálása — mondjuk — nem nagy mozgékonyságot árul el a kodifikáció részéről. (Ügy van! Ügy van! Taps a baloldalon.) Azí kérem az igen t. kormánytól: ne erőszakolja ezt a javaslatot ebben a formájában. Könnyen lehet egy törvényjavaslatot keresztülvinni, de ez a törvényjavaslat olyan nagy, alapvető kérdéseket érint, amelyeknek kihatásai esetleg csak egy évtized múlva fognak jelentkezni. Figyelmébe ajánlom a kormánynak azt a hölcs mondást: ne tegyen meg az ember mindent, amit meg tud tenni. Tudom, hogy a kormány ezt most keresztül tudja erőszakolni, e helyet mégis azt ajánlom: lépjen a kormány a meggondolás útjára, vigye vissza ezt a javaslatot arra az útra, amelyen el kellett volna indítani. Az alatt az idő alatt, amíg a miniszterelnök úr távol lesz és amíg, úgy tudom, a Ház nem kíván ülést tartani, próbáljon a felsőház érdemes tagjaival és a képviselőháznak arra alkalmas tagjaival megbeszélést tartani, s próbálják kodifikálni a legszükségesebbeket, olyan formában, hogy azt nyugodt lélekkel el lehessen fogadni. Lehet, hogy a kormány a másik útra lép és a maga többségével megszavaztatja ezt a 'javaslatot. Ez ellen sem tudok semmi mást mondani, azt, amit mondottam az 1925. évi választójogi törvény tárgyalása alkalmával, amikor a választójogi törvény elutasítását tizenkét évvel ezelőtt azzal indokoltam, hogy ez > a törvény nem a fejlődést követi és biztosítja, hanem új b a rri kádakat fog emelni a fejlődés útjába- Hivatkozhatom rá tizenkét év elmultáülése 1937 november 18-án, csütörtökön. val, mert itt van előttünk az, amit akkor is mondottam: olyan időben fogja a nemzet elé vetni a kérdést, amikor a nemzetnek minden idegszálával más problémákkal kellene foglalkoznia. Azt mondom erre a felsőházi törvényre is: lehet, hogy most keresztül erőszakolják, de ez nem fogja biztosítani a fejlődést, nem fogja biztosítani a parlament sima működését és olyan időkben fog válságot előidézni, amikor a nemzetnek minden figyelmét, minden odaadását talán sakkal fontosabb. életbevágóbb kérdésekre kellene fordítania. (Elénk éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Lakatos Gyula képviselő úr következik szólásra Lakatos Gyula: T. Képviselőház! Az után tv magasszárnyalású beszéd után, amely kétségkívül mindnyájunkban mély benyomást keltett, de az azt megelőző és a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat fontosságához és komolyságához méltó igen szép felszólalások után, amelyek elhangzottak, valóban nehezen mer az ember elfogultság nélkül fel állani és a kérdéshez hozzászólni. Körülbelül az az érzésem, mint az egyetemen volt, amikor mint diákok egy sorban ültünk a szigorlatozható tanár előtt és kitűnő diákok feleltek előttünk. Féltünk, vájjon meg tudjuk-e ütni azt a mértéket, vagy legalább is össze lehet-e hasonlítani a mi teljesítményeinket az ő előző teljesítményeikkel. Azt hiszem, hogy ha ezt a hasonlatot folytatom és azt mondom, hogy valóban vizsgázunk, de a nemzet előtt vizsgázunk ezen igen súlyos tárgy tekintetében, akkor ezt a vizsgát nem kísérelhetjük meg helyesebb úton, mint azon az úton. hogy elsősorban is a nemzet előtt minden félreértést kikerülő módon tisztázzuk és kinyilvánítjuk a magunk álláspontját a magyar alkotmányosság kérdésében és amikor az alkotmánnyal szemben kicsinylő, elítélő, azt gyakran felesleges ballasztnak tekintő felszólalások és megnyilatkozások hangzanak el, félreértést elkerülően kijelentjük, hogy mi nemcsak a magyar alkotmány álláspontján állunk, hanem ezt a magyar alkotmányt a magyar politikai nemzet egyik legnagyobb értékének, olyan értékének tekintjük, amelyhez avatatlan vagy tapasztalatlan kézzel hozzányúlni valóban nem szabad, olyan értéknek, amely e nemzet egyéb életmegnyilvánulásaival annyira összeforrott, hogy talán létének fenntartása is részben annak tulajdonítható, hogy ez a történelem során fejlett érték a magyar nemzet birtokában volt, Ellentállok annak a kísértésnek, hogy túlságosan foglalkozzam történelmi analógiákkal. Négy példát hozhatok fel, amikor a magyar nemzet fennállását ezen alkotmány fennállása és létezése elősegítette, ha el nem döntötte. Az első példa a mohácsi vész utáni időszak. A második I. Lipót császár centraüsztikus törekvésének való ellenállás, amely megszűnéssel fenyegette ennek a nemzetnek a létét, a harmadik példa 1849 és végül a negyedik példa 1918—1919, amikor viharzó forradalmak után és nagy külső csapások után, amelyek után a nemzet úgy állott itt, hogy először az öntudatát kellett megtalálnia, intézményeinek és alkotmányának fennállása volt az az ok, amiért ezeket a nehéz viharokat a maga létének fenntartásával át tudta élni. Jólesik ezt nem magyar részről, hanem