Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-255

74 Az országgyűlés képviselőházának 255. szerítette a Palatínust, hogy mixta sessiót tartson, és győztek a Statusok.,.« (Az elnöki széket Sztranyavszky Sándor foglalja el.) Vay Izsák azt mondta (olvassa): »... az a baj, hogy ezt provocálnunk nem lehet, mert 1790/1. diaeta előtt nem lévén diaetai diáriumok nyomtatott írása, az azelőtt valókat authentikusoknak el nem ismerik a mágnások.* > JBartal így beszélt (olvassa): »... en hat azt tartom, hogy próbáljuk meg a mixta sessiót« — és itt jelentkezik a magyar táblabírói felfogás — »és ha ott dolgunk jóra nem vál, magunk repraesentáljunk és küldjünk deputatiót Ö Felségéhez.« De ón mégis elállók a további felolyasastfM, mert ugyanezek a gondolatok ismétlődnek, két részre osztva. A kerületi ülésen egyesek, akik elvi alapon elvetik az elegyes ülést, rámutatnak arra, hogy erre precedens nincs és hogy az veszedelmes; mások, a magyar táblabírói felfogással, amely az appellátát ebben az esetben sem akarja mellőzni, arra az álláspontra helyezkednék, hogy ám, próbáljuk meg ezt az elegyes ülést és ha nem a mi javunkra dőlne el a szavazás, akkor külön reprezentálunk a királyhoz. (Mojzes János: Megyünk fürészelni!) Csak azt kívánom megállapítani, hogy nem jött létre az elegyes ülés; a kérdést megoldották úgy, hogy az artikulusokba nem vették be a tiltakozást, az adóimputálás követelését, ellenben a feliratba bevették. Ez az a bizonyos kompromisszum, amely a másik jellegzetes tudománya a magyar alkotmányos életnek. Én tehát — minthogy nem látok sem a mi történelmi fejlődésünkben precedenst, sem a külföldi alkotmányokban megnyugtató példát — nem fogadhatom el ennek az együttes ülésen való szavazásnak a gondolatát. Megmondom őszintén, t. Ház, én ezt abszolúte veszedelmesnek tartom, különösen akkor, ha a kezdeményezési jogot törvénybe iktatjuk a felsőház számára. Én a célszerűséggel szembenállónak tartom azt a gondolatot, hogy a különböző alapoö szervezett két Ház tagjai összeüljenek >és együtt szavazzanak, veszedelmesnek tartom azért is, mert ebben az esetben — meggyőződésem szerint — az alsóház akarata a legritkább esetekben fog érvényesülni. (Rupert Rezső: Őfensége Lakatos Gyula odaszavaz! — Derültség a. baloldalon.) Illés képviselőtársam azt mondotta, hogy egy ilyen rendszer majd segíteni fogja a kompromisszum létrejöttét. En azt hiszem, t. Ház, hogy nem fogja segíteni, ellenkezőleg,, ez az erőpróbát fogja provokálni. Mert mindig a körülményektől függőleg az érdekeltek le fogják mérni az erők állását és maga az a tény, — akármennyire is a két testület egyenjogúsítása mellett állunk — hogy a különböző alapon szervezett Házak különböző jogcímeken ott lévő képviselői együtt szavaznának, önkéntelenül felveti azt a kérdést, hogy vájjon egyenlőjogú tagjai-e a törvényhozásnak. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Nem újság ez, %. Képviselőház, mert ebben az előbbi vitáiban, melyet említettem, amikor . a felszólalók egész sorozata tiltakozott az ellen, hogy ők a főrendiházban ott ülő kommiszszáriusokkal együtt szavazzanak, gróf Andrássy ülése 1937 november 18-án, csütörtökön. Károly — nem gróf Andrássy Gyula — kije-^. lentette, hogy ő arra a gondolatra is borzad, hogy együtt szavazzon egy teremben a főrendiház olyan tagjával, aki valamikor mint kommisszárius működött és akinek a cselekedeteiről szó van. Egy másik alsótáblai tag pedig kifejtette, hogy nem tudja elfogadni egyenlőjogú szavazófélnek a felsőtábla tagját, mert ő 7000 nemes ember megbízásából ül benn az alsótáblán, tehát nem hajlandó a főispánnak vagy a komisszáriusnak szavazatát a magáéval egyenlőnek tekinteni. De hogy milyen furcsa eredményekhez vezethet egy ilyen együttes szavazás, arra legyen szabad egy példát elmondanom. Beszéltünk :az 1909. évi úgynevezett népi budgetnek a felsőház által való elvetéséről Angliában. Méltóztassék megnézni, hogyan történt ez a szavazás? A képviselőház 375 szavazattal fogadta el ezt a költségvetést és 149-en szavaztak ellene, a lordok házában 350-en utasították vissza, vetették el és 75-en szavaztak mellette. Az eredmény, ha együttes ülésben történt volna ez a szavazás,, az lett volna, hogy 450 igen szavaizattal szemben 499 nem szavazat állott volna és abban a pillanatban az alsóház akarata megsemmisült volna annak ellenére, hogy a. felsőházban 425-en szavaztak, a képviselőházban pedig 524-en. Ez lehetetlen megoldás, durva experimentum arra, hogy mi valamikép elhárítsuk az összeütközést. (Rupert Rezső: Hol vagyunk mi még Angliától!) A jelenlegi állapot szerint, ha nem jön létre a két Ház konszenzusa, akkor nincs törvény, megvan tehát a lehetőség arra, hogy egyéb eszközökkel érvényesülhessen a vitás nemzeti akarat. (Ügy van! a baloldalon.) Ha azonban az együttes szavazás megtörténik, akkor, mint a példa mutatja, megvan a lehetősége aimak, íhogy olyasmi eimelkedjéik törvénnyé, ami az alsóházban képviselt nemzeti akarattal szemben áll. Fognak hozni egy törvényt, amelyből minden törvény lényeges kelléke, a nemzeti közvéleménnyel való azonossága teljesen hiányzik és egyszerű parancsdiktátumképpen fog a törvénytárba bekerülni. De ez a megoldás feltétlenül felveti a két Ház numerikus viszonyának a kérdését is. Antal István t. képviselőtársam hivatkozott arra, hogy a miniszterelnök úr ígéretet tett, — én őszintén megvallom, nem hallottam —- hogy a titkos választói jog megalkotása után gondoskodás fog történni arról, hogy a mai felsőházban nem képviselt társadalmi osztályok ott megfelelő képviselethez jussanak. (Zaj a baloldalon,) ISIeni is tagadhatjulk, hogy a mai felsőházban valóban, annak ellenére, hogy behozták az érdekképviseleti gondolatot, ezt a gondolatot nem vitték keresztül; hiszen itt van a magánalkalmazottak óriási rétege, amelynek nincs képviselete, itt van a tanítóság óriási személyzete, amelynek nincs képviselete, a közalkalmazottak szövetségének nincs képviselete és itt van mindeneik előtt az ipari munkásság óriási társadalmi rétege, amely nem jut képviselethez. Ha azt akarjuk, hogy a felsőház ebben az összetételében tovább éljen, akkor valóban logikus konzekvencia az, amit Antal képviselőtársunk mondott, hogy meg fog indulni a társadalomban egy versenyfutás és minél komolyabb lesz a felsőház szerepe, annál inkább meg fog indulni a versenyfutás azért, hogy a kívül maradt elemek is biztosítsák-ott a maguk érdekképviseletét. Nem beszélek most, t. Ház, a felsőháznak