Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-255

?2 Az országgyűlés képviselőházának 255. gyűlés szenátusának szervezetét. Én nem tu- . dom, hogy hol vannak meg a magyar felsőházi törvényben azok az elemek, amelyek akár a francia szenátusban, akár a belga szenátusban megvannak. Igen t. képviselőtársam hivatkozott az elmozdíthatatlan 75 tagra, de t. képviselőtársam nagyon jól tudja, hogy azokat sohasem nevezték ki, ezeket a szenátus csak ideíg_ lenesen választotta meg és később az 1884. évi reform által egyszerűen kikerültek a szenátus tagjai sorából. (Illés József: Mondtam!) Méltóztatott mondani, de akkor nem értem, mi hasson rám meggyőző erővel abban a tekintetben, hogy az 1926:XXII. te. demokratikus alko tás, mert ebben is vannak megválasztott, vagy kinevezett tagok. A belga szenátust illetőleg is hivatkozott t. képviselőtársam arra, hogy ott is vannak születés alapján jelenlévő tagok. Ennyire már nem szabad összezavarni a fogalmakn-t. A belga szenátusban — bocsánatot kérek — helyet foglal a trónörökös és a trónörökösnek közvetlen fiúleszármazói. Ha a királynak a fia a trónörökös, a kettő egybeesik. Ezt csak nem lehet összefogni és argumentumnak felhozni a magyar felsőház demokratikus voltának védelmére azon az alapon, hogy mert Belgiumban a trónörökös helyet foglal a felsőházban, akkor Magyarországon a születés jogcímén 165 főrendi család tagja választ 38 családtagot teljesjogú felsőházi taggá? (Illés József: Nem a demokrácia védelmére hoztam fel, hanem arra, hogy máshol is megvannak ezek a címek. Tiszta szenátusban is! — Zaj a baloldalon. •— Illés József: Születési cím másutt is van és nemcsak választottak! Erre hoztam fel! — Dulin Jenő: Kisebb mértékben! — Fábián Béla: Egy az egyhez! — Zaj. — Meizler Károly: Van formai bizonyítás és lényegbeli bizonyítás! — Zaj. — Halljuk! Ralijuk!) T. Ház! Azt hiszem, az a körülmény, hogy a belga királyságban a trónörökös helyet foglal a felsőházban, (Gr. Apponyi György: Ez természetes!) ami természetes, ez senkit sem fog arra vezetni, hogy ugyanennek az elvnek alapján 165 egyénnek születési jogon megadják azt a jogot, hogy 38 felsőházi tagot válasszanak. (Farkas István: Ez a lényeg! — Zaj. — Rajniss Ferenc: Tiszta abszurdum! Lehetetlenség!) Közben elfelejtjük, t. Ház, hogy úgy Franciaországban, mint Belgiumban a felsőházi tagválaisztásnak bázisa, alapja az általános választói jog (Farkas István: Ez az! Ez a kis differencia! — Ügy van! Ügy van! a szélsőbáloldalon.) vagy a közvetlenül az autonómiák által megválasztott egyének beküldése. (Farkas István: Ez a lényeg! — Rupert Rezső: Meg akarják tagadni az észtől, hogy gondolkozzék!) Akárhogyan akarják ezt a dilemmát külföldi példák segítségével eldönteni, nem fog sikerülni egy alapigazságot megdönteni: a vaigy-vagy álláspontját Van külföldön nagyon kevés számmal olyan felsőház, amelyben szerepet kap a születés, a hivatal, a méltóság, de az ilyen felsőháznak nincs teljes jogkörük. Ezt találjuk például Angliában. Vannak viszont olyanok, amelyek teljes egyenjogúságot élveznek, azonban ezeknek összeállításánál a döntő és domináló elem a választási eljárás. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalion.) T. Ház! Nézzük meg mégis egy pillanatra, mi van nálunk. Nézzük meg azt az, elemet, ülése 19B7 november 18-án, csütörtökön. amely éppen a francia példával összehasonlítva a legközeleb áll ahhoz a gondolathoz, hogy egy demokratikus elgondolás alapján,, a választás alapján kreáljon új felsőházi tagokat. Ez a vármegyei és törvényhatósági bizottsági tagok által választott felsőházi tagok esete. Erre is alludált az én igen t. képviselőtársam és megtalálta ennek analógiáját Franciaországban. Ámde nézzük meg egy kissé, hogyan történik ez a választás Franciaországban és hogyan történik nálunk. Franciaországban az autonómiák képviselői az általános választójog alapján ülnek egybe — ia 21. életév betöltése és hathónapi helybenlakás lévén a választói jogcím — nálunk ellenben, eltekintve a törvényhatósági bizottságoknál a választott tagok jogcímétől, — engedelmet kérek, ezt mégis meg kell állapítanom — a törvényhatósági bizottságokat kétötödrészben a virilisek választják és ezekben a bizottságokban szakszerűség címén helyetfoglalnak az állam hivatalnokai és helyetfoglalnak ugyanakkor az autonómia tisztviselői is, holott Franciaországbán ezeknél a felsőházi tagválasztásoknál semminemű tisztviselőnek szavazati joga nincs. (Ügy ^an! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) " Nem akarok tovább beszélni a'á airisztokrácia képviseletéről. Megállapítom, hogy lehetetlen beilleszteni nyugodt lélekkel azt a megoldást, hogy 165 egyén 38 teljesen egyenrangú felsőházi tagot válasszon: egy hetedét a felsőházi tagoknak. (Dulin Jenő: Ez bizony sok!) Nem helyeslem az érdekképviseletet sem, — megmondom őszintén — mert semminemű keresnivalóját nem látom a törvényhozás szerepében. És ha t. képviselőtársam ezt mint érdemet állítja oda, hogy a magyar törvényhozás már 1926-ban rátért az érdekképviseletnek a törvényhozásban való szerepeltetésére, akkor én azt mondom t. képviselőtársamnak, hogy mindaz, ami ezen a téren azóta történt, nem mutatja, hogy ez az út járható és helyes út. Sajnos, meg kell állapítanunk, hogy az érdekképviseletet mint ürügyet és mint fegyvert csak ott találtuk meg, ahol ugyanakkor a parlamentarizmus létjogosultságát tagadták. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Fábián Béla: Mit csináltak az érdekképviseletek a [felsőházban? — Mojzes János: Saját érdekeiket képviselték! — Zaj) Én elvben állok szemben az érdekképviseletnek a törvényhozásban való részvételének gondolatával. Én lehetetlennek tartom, hogy a törvényhozásban, ahol a legszigorúbb összeférhetlenseg szempontjai szerint kell helyet foglalniok a képviselőknek, (Ügy van! Úgy van! a baloldalon) ahol semmi mást ne képviseljen senki, mint a nemzet egyetemes érdekeit, kifejezetten érdekképviselet címén adjunk helyet olyanoknak, akiknek jogcíme arra, hogy helyet foglaljanak a maguk különleges osztálya, vagy társadalmi rétege érdekeinek képviselete. (Mojzes János: Helyes meghatározás: egyes érdekek képviselete!) Ami pedig a kinevezett tagokat, a méltóság alapján helyetfoglaló tagokat s a hivatali vezetők helyfoglalását illeti, azt hiszem, hogy ezt demokratikus elgondolásnak még Illés képviselőtársam sem fogja minősíteni, legfeljebb olyan megoldásnak, amellyel ellensúlyozni szeretnék a másik oldalon meglévő választási elemet. Én ezt nem tartom helyesnek. De ha már helyet foglalnak méltóságok hi-