Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-255

Az országgyűlés képviselőházának 255. ülése 1937 november 18-án, csütörtökön. 57 tudósának, Montesquieu-nek a műveiben t«alátjuü azt a megállapítást olyan indokolással, amely ellen igazán nehéz volna akármit is mpnaani. Montesquieu-nek a torvények lelkéről írott közismert híres munkájában azt latjuk, hogy beszél a törvényhozó hatalomról, beszél a törvényhozás hatalmának szervezésiéről, annak helyes megosztásáról, beszél arról, hogy ml legyen a jog&ore pelaául a parlamentnek, a népképviseletnek és mi lehet jogköre a nemesek Képviseletének és akkor ia nemesi karra és annak képviseletére vonatkozóan azt mondja (olvassa): »Minthogy a nemesi kar képviselete az Örökségen anapul, minthogy az örökségül nyert hataiom hajlandó lehelne saját hasznának előmozdítására és a népről való iniegíelejtkezésre, szükséges, hogy azon dolgokban, .amelyekre nézve való megvesztegettetésből haszon hárulhat, példának oüáért az adó mennyisegét illető törvények aiKotá&aban, (Kertész Miklós: Milyen zseniális gondolat! — Farkas István: Mennyire rátalát a magyar viszonyokra!) magától ez a nemesek képviselete semmit meg ne határozhasson.« (jcarüas István: Mennyire igaz!) Azt a ieiiogást es azt az eszmemenetet, amelyet az alkotmányjogi elméié teltnek ez a leghíresebb művelője itt kifejezésre juttatott, nem szabad elfelejteni, hanem alkalmazni kellene a mi esetünkben, alkalmazni kellene ebben a javaslatban is, amelyről most beszélünk. Mélyen t. Ház! Megemlékeztem arról, hogy Angliában nemrégen, 1911-ben, a parlament híres törvényes reformjában ugyancsak megszabták a hatáskört, a jogkört a két Ház között és amikor Montesquieu-nek ezt az idézetét bátorkodom a t. Ház figyelmébe ajánlani, akkor hozzá kell még tennem azt, hogy ez az idézet és ez a megállapítás annyival találóbb, amennyiben 1911-ben az angol példát nézve is ezek a közönséges anyagi kérdések, az adózás, a tehervállalás kérdései és problémái voltak azok, amelyek ott a vitának anyagát és lényegét alkották. Igenis az 1911. évi parlamenti reform is az angol törvényekben kiütött konfliktus következtében született. Angliában is arról volt szó, hogy a lordok annakidején akadályozni próbálták a progreszszív adózás megvalósítását és azt, hogy a^ terhek hogyan oszoljanak meg az egyes társadalmi rétegek között. Angliában is kiderült, íhogy ama bizonyos tradieiós fehér paróka csak dísz, a lényeg azonban a »nem adózunk« álláspontjának a védelmezése. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Kéthly Anna: Mint nálunk a földreformnál!) A tradíció csak dísz és takaró, a lényeg az anyagi osztályérdekeknek féltése volt. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Lloyd George, az akkori miniszterelnök ezek miatt a kérdések miatt kénytelen a harcot megindítani a birodalomban a parlamenti reformért. De a nemes lordok — és ezt is jó volna figyelembe venni — ott legalább fele úton meghátráltak. Tanácsos lenne, ha itt is számolnának az idők követeléseivel, tanácsos lenne, ha lemondanának itt is az előjogokról, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) ha tehát lemondanának olyasvalamiről, ami voltaképpen a mai időkben már meg sem illeti őket. (Ügy van! Ügy van! a gzélsőbaloldalon.) Azt mondottam, hogy ez a törvényjavaslat kifejezője annak a félelemnek, amely eltölti ezeket a bizonyos társadalmi rétegeiket azzal a parlamenttel szemben, amely esetleg becsületes, demokratikus választójogon alapul. Ha egy ilyen parlament Magyarországon tényleg megalakul, akkor ennek a parlamentnek legalább százéves adósságokat kell majd törlesztenie. Ennk a parlamentnek lesz a feladata, a kiadós progresszív adóreform megvalósítása, egy kiadós földreform életbei éltetése, megvalósítása, amely már annyi ós annyi évtized óta hő kívánsága a magyar népnek. Ennek a parlamentnek adósságai közé tartozik egy hatásos és alapvető szociális politikának és a velejáró szociálpolitikai alkotásoknak megvalósítása. Ezek a materiális, — hogy ne mondjam — rút anyagi kérdések azok, amelyedet már előre meg akarnak .akadályozni és nem az annyit reklamált bizonyos magasabb színvonal, az, ami ezeket a köröket vezeti akkor, amikor ilyen sáncokat és gátakat akarnak építeni a nép akaratával szemben. (Ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Amennyire nem helytálló az indokolásnak ez a része, amelyről eddig beszéltem, annyira téves, annyira hamis az az okfejtés, hogy a felsőháznak — nem tudom milyen okokból és^ szempontokból — magasabb, székesebb körű jogok járnának, amelyeket reklamálnak és amelyek a népképivseieti ajkarat meggátlására alkalmasak. Miért járna, t. Ház, a főrendeknek, a felsőháznak ilyen jog? Az indokolás legelső sorában szó van arról a bizonyos ősi szokásról és az ősi&égeken alapuló jogokról, Rupert t. képviselőtársunk már tegnap, különvéleményének előterjesztésének folyamán kimutatta, hogy voltaképpen itt sem holmi ideális okok és ideális lej^ődési irányzatok azok, amelyekre a főrendek a maguk követelésében támaszkodhatnak. Ez az egyszerű, igaz, mondhatni sajnálatos és szomorú történelmi tény és történelmi fejlődés az, hogy a főrendek politikájának és működésének hibájából a köznemesség tényleg anynyira elszegényedett, hogy egy bizonyos történelmi korszak kezdetétől számítva, nem volt módjában a törvényhozásban résztvenni. Ezt inkább expiálni kellene a főrendeknek, nemhogy ennek alapján további jogokat és további hatalmat is kérjenek, reklamáljanak és követeljenek maguk számára. De azonkívül úgy is áll a dolog, hogy köztudomás szerint régebben — ha már ősiségről van szó, megemlítem — a főrendek bizonyos kötelezettségeket teljesítettek, katonaállitási és nem tudom, ehhez hasonló kötelezettségeket 'teljesítettek és ezeknek ellenértéke volt állítólag az a sok előjog, amelyet gyakoroltak. Ezek a kötelezettségek megszűntek, de az előjogok megmaradjak. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és ezeket az előjogokat akarják szaporítani és szélesíteni. (Farkas István: Régi rideg osztályálláspont! Feudalizmus!) Ebben a gondolatkörbein lehetetlein elzárkózni bizonyos analógia felállítása elől, ez pedig az, hogy amikor itt az általános, titkos, demokratikus választójoggal saemiben korrektivuimofcat léptetnek életbe már jó előre, akkor az eddig életbeléptetett korrektivuinnoik során már van egy korrektivum, >amelynek hatása, következménye hasonló lesz ahhoz a fejlődéshez, melynek eredményeképen régebben azok, akiknek megvolt a joguk, elszegényedésük következtében az országgyűlésben nem vehetnek részt. Es itt emlékeztetek 'arra, hogy az egyik korrektivum szerint ai jelölés ezentúl majd bizonyos kauy* .