Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-255
Í56 Az országgyűlés képviselőházának 253. ülése 19éf november 18-án, csütörtökön. bennefoglalt önkéntes lemondás következtében még í'okozódiiv. Ha ezzel szemben más országokban nézzük á legutóbbi évtizedek politikai fejlődését, azt láthatjuk, hogy egészen mást mutatnak, ezek a példák szembenállanak a magyar kormányzat gyakorlatával. Mást mutat többek között az a példa is, amelyre már történt hivatkozás, az alkotmányosságnak és parlamentarizmusnak klasszikus hazájából vett példa, az angil példa. Angliában az történt, hogy ott a népképviselet, a képviselőház visszahódította a maga számára azoknak a jogoknak egy részét, amelyeket a felsőház, a lordok háza ve Le szemben gyakorolt. Hivatkozik erre a peidá ra a törvényjavaslat indokolása is, amikor egy helyen lámutai. arra, hogy Angliába.1 mar több mint száz éve az az állandó parlamentáris felfogas, hogy nem is illik az, ho^y a lordok háza, amely a vagyonos osztálynak, s az arisztokráciának a képviselete, megakadályozza azt, hogy törvénnyé válhassanak az alsóház javaslatai, megakadályozza az alsóház törvényhozó akaratát. Az indokolás tehát arról beszel, hogy Angiiában a lordok házának ez a, mondjuk önmegtartóztatása már több, mint százesztendeje szokás, ha nincs is törvényben lele&iefcve. Ez a bizonyos száz esztendő pedig a társadalmi, a politikai és a gazdasági fejlődésnek nagyon érdekes korszakát foglalja magában. Ez az a száz esztendő, amikor a társadalomban a polgárság és a munkásság osztálya kifejlődött, amikor leginkább ez a két osztály lett a társadalom fenntartó osztályává, [ amikor ennek a fejlődésnek következtében ezek az osztályok jogot és megfelelő hatalmat követeltek a maguk számára és ezt ki is harcolták, amikor tehát a feudális osztályok a régebbi, 1848 előtti hatalmát és befolyását többé-kevésbé háttérbe szorították. Ennek a száz esztendős fejlődésnek az irányzata fellelhető a mi országunkban is. 1848 óta a magyar társadalomban is megvan a fejlődésnek ez az irányzata, nálunk is ebbe az irányba gravitál a fejlődés, sajnos azonban, Magyarország azoknak a kevés országoknak az egyike, ahol ez a szükséges fejlődés megakadt. (Farkas István: Ügy van!) Megakadt Magyarországon többek között már a demokratikus, becsületes választójog behozatalánál és intézményes biztosításánál, megakadt tehát aiáír itt a parlamentben és érdekes, hogy már ennek a választójogi reformnak az árnyéka is, már a halvány ígérete is elégséges ahhoz, hogy ezt az irányzatot még jobban igyekezzenek meggátolni és a felsőház _ jogkörének és hatalmának a kibővítésével igyekezzenek a még meg sem lévő, a még meg sem valósult titkos választójognak ós így a demokratikus parlamentnek is gátat szabni, igyekezzenek a demokratikus parlament jövő működését megakadályozni. (Farkas István: Eégi magyar szokás! Mindig megakasztják a fejlődést!) Igenis, ennek a beígért titkos választójognak az árnyéka az, amitől Magyarországon annyira félnek és annyira ijedeznek. Ezt magának a törvényjavaslatnak az indokolásából is kiolvashatjuk, amikor többek között azt mondja (olvassa): »... az általános választójog alapján megválasztott képviselőház lehet alávetve olyan momentán hangulatoknak... amelyek a valódi nemzeti akaratnak nem felelnek meg, amelynek kipuhatolására, amelynek megállapítására szüksége van a nemzetnek egy olyan orgánumra, amely e kipuhatolás lehetőségét neki nyújtani képes.« Azt hiszem, nem ennek a nemzeti akaratnak kipuhatolásáról van szó, hanem inkább a nemzeti aikarat meghiúsításáról, megakadályozásáról és meghamisításáról. (Farkas István: Ügy is van!) Ez a félelem a választójogtól és a választójog parlamentjétől a mai magyar közéletben senkiben sincs olyan kirívó módon kifejlesztve és megtestesítve, mint abban a férfiúban, akire a törvényjavaslat indokolása is többször hivatkozik: Bethlen István grófban, aki a legutóbbi két évtized magyar közéletében nagy szerepet játszott, akinek kormányzata alatt vált törvénnyé az a felsőházi törvény is, melynek alapján létesült felsőháznak a mostani törvényjavaslat meg nagyobb jogkört és több hatalmat kíván adni. Nem mondhatunk mást, mint hogy mélyen sajnálatos Bethlen Istvánnak ez az örök ijedelme és félelme, vagy legalábbis ennek a félelemnek a hangoztatása és Bethlen Istvánnak ez az örök tévedése. Azt t kell mondani, hogy a néptől, a népképviselettől való félelemnek ekkera mértéke még 'bizony, tragikus következményekkel járhat ebben az országban, tragikus fejlődéssel, 'tragikus veszedelmekkel és következményekkel. {Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Félő, hogy olyan veszedelmekkel, mint amilyenekkel járt Tisza István félelme és csökönyőssége a választójoggal és a demokráciával szemben. Tisza István rajongott mintaképe, politikai példaképe volt Bethlen Istvánnak is és legújabb könyvében, a »Kót Andrássy r és két Tisza« című könyvében éppen most állapítja meg Tiszának ez a rajongó híve, Hegedűs Lóránt, hogy politikai félszeműnek .kell Tisza Istvánt tartani ezekben a kérdésekben. Ha azokat a következményeket nézzük, amelyekkel Tiszának a demokráciával szemben való ez a rövidlátása járt, akkor azt kell mondanunk, hogy Hegedűs Lórántnak, ennek a Tisza-hívőnek az Ítélete még nagyon is enyhe, mert hiszen sokkal súlyosabbak voltak azok a következmények, és sokkal súlyosabban kellene ezt a politikai félszeműséget, ezt a rövidlátást megítélni. Es bizony az ország érdekében kívánatos volna, ha ezeken maga Bethlen István is gondolkodna, aki sajnos, ugyanilyen csökönyösséggel, ugyanilyen rátartisásygal használ fel minden lehető és lebetetl*"7 alkalmat arr^, hoí?v a választójognak valóban demokratikus irányban valö reformja ellen állást foglaljon. T. Ház! Azt mondottam, hogy nem annyira a nemzeti akarat kipuhatolásáról van szó, mint inkább megakadályozásáról és azt kell mondanom, hogy abban a félelemben, amely a választójog parlamentiével szemben kifejezésre jut, van valami odiózns doloe: is. Odiózus, mert ezt az aggálvoskodást tényleg nem a/nyugira a nemzet ideális érdekeinek féltése diktália, mint inkább igenis a közönséges osztályérdekek (Ügv van! Üay van! a szélsőbaloldalon.) és annak az osztálvnak közönséges anvagi érdekei. arnoW a maga érdekeit itt meg akarja védplrnezni. (Kéthly Anna: Megint elszáll a föld^form!) Ez nem elfogultság az én részemről, és maga a megállapítás sem elfogultság egy párt részéről, sőt nem is mai keletű. Az alkotmányjogi kérdések egyik legismertebb és legrégibb
