Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-254

50 Az országgyűlés képviselőházának 254. ülése 1937 november 17-én, szerdán. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a (belügyminiszter úrnak a miniszterelnök úr nevében adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a belügyminiszter úr válaszát tudomásul vette. Bejelentem, hogy Farkas István és Lázár Imre képviselő urak halasztást kaptak interpellációjuk elmondására. Következik még Klein Antal képviselő úr interpellációja az iparügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat az interpelláció felolvasására. Brandt Vilmos jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a,z igen t. miniszter úrnak arról, hogy a kartelbe tömörült olajgyárak a dohánymag átvétele körül minő visszaélésszerű taktikázást folytatnak? Hajlandó-e az igen t. miniszter úr a különböző állami kedvezményeket élvező olajkartellel szemben minden rendekezésére álló eszközzel a kényszerhelyzetben levő sokezer dohánytermelő és szegény dohánykertész-munkás' jogos érdekeit megvédeni? Klein Antal s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Klein Antal: T. Képviselőház! (Haljuk! Halljuk!) Andaházi-Kasnya Béla t. barátom a múlt hét szerdáján mesfinterpellálta az iparügyi miniszter urat a Hutter és Lever Rt. és érdektársainak különös szerepéről. (Rakovszky Tibor: Leverő interpelláció!) Ebben az ügyben igen t. barátunk úgy mutatta be ezt az igen t. társaságot, •— az úgjmevezett olajkartelt — mint akik tulaj dómképpen talán csak a kisiparosokkal szemben ilyen ridegek, hidegek és szívtelennek, ellenben — szórói-szóra akarom idézni az ő szavait — »felcsaptak gazdavédőnek és elkezdték védeni a gazdákat és azt mondták. hioigy gazdaérdek az* hogy ebből az országból tiltsák ki a balzsírt stb. és tessék magyar magvakból préselni olajakat és azokat kell szilárdítani és szappanfőzésre felhasználnia Az én igen t. barátom itt nagy tévedésben volt, amidőn azt hitte,

t (vitéz Várady László: Nincs egyetlen szakértő a kisgazdapártban! — Zaj a baloldalon.) hogy ez az igen t. társaság, ez az oUajkartel tényleg ígry is érez és így is akar cselekedni. Én be fogom mutatni ennek az igen t. társaságnak a másik arcát, a másik oldalát, hogy mennyire nem védi a gazdákat, sőt ellenkezőleg, a gazdákkal szemben is minő rideg, hideg, szívtelen és mint a bejegyzett interpellációban mondom, milyen visszaélésszerű eljárást folytat. Szó van ennek az érdektársaságnak arról a szerepéről, — amely szerepet visszaélésszerűnek bélyegeztem már interpellációm szövegében — amelyet a dohánytermelő gazdákkal és velük kapcsolatban sok ezer feles dohánykertész munkással szemben folytat. Olvastam a miniszter úrnak AndaháziKasnya képviselőtársam interpellációjára adott válaszát és szinte egy kicsit megdöbbentett, amidőn azt válaszolta, hogy a gazdasági életben a kartelszervezkedésnek megvan a jogosultsága, (vitéz Várady László: Gazdaságtörténe^mi fejlődés eredménye!) az állam és a közület azonban természetesen minden alkalommal hallassa tiltakozó szavát, ha mindenféle gazlasagi szervezkedések ki akarják használni a helyzetet. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Megtörtént!) Szóról-szóra olvastam fel ezt a miniszter úr válaszából. Engedje meg a miniszter ár nekem azt a figyelmeztetést, " hogy ez- a kartelszervezet igenis ki akarja használni a helyzetet (Andaházi-Kasnya Béla: Ki is használja, nem olyan szégyenlős!) és ki is használja a gazdákkal szemben. Ezért mondottam, hogy visszaélésszerű eljárás. Mert miről van szó? A dohányjovedék központi igazgatóisága 1935-ben rátért arra, hogy az addig teljesen értéktelennek tartott és felhasználatlan dohánymagot ipari célokra használtassa fel és ebbőll a szempontból felhívta a gazdákat arra, hogy ezt a magot gyűjtsék és szolgáltassák be. 1935-ben körülbelül kilenc vagont gyűjtöttek össze a termelők és ezt a mennyiséget az olajgyárak át is vették. Az így nyert olaj szappangyártásra es égetésre jól használható, sőt étolajjá is finomítható. Ez máris meg van állapítva. Éppen ezért a dohányjöviedéik központi igazgatóságának helyes propagandája révén a magyar dohánytermelő gazdák és munkások gyűjtőttélk ezeket a dohánymagvakat ós tavaly, 1936-ban, imiár 20 vagont szolgáltattak: be az oíljajimjagértékesítő szövetkezet útján 23 pengős áron az illető érdelkelt, általam említett különböző olajgyáraiknak. Most jön az a helyzet, amelyre azt imondom, hogy visszaélésszerűen járnak el ezek az; olajgyárak a magyar dohánytermelőkkel szemben. Miben áll ez? Az igen t. miniszter úr nagyon jól tudja, hogy a gazda szerződést köthet lenmag, vagy 'bármilyen más mag termelésére és előre kikötheti az árat és megszabhatja a feltételeiket. De a dohán yterme^őkmél egészen más a helyzet, mfeirt azoknak nincsen joguk és módjuk erre. Midőn a dohánytermelésre az engedélyt megkpajálk a dohánytermelő gazdák; ott feltételeik vannatk. Legyen szabad egy ilyen engedélyokiratból egy részt saóról-s'zóira felolvasnom. (Olvassa): »Pigyeilimezteti továbbá a 'dohánybeváltó hivatal az engedélyest, hogy az ipari céldkra termelendő dohánymagot gazdaságaiból nem viheti ki, azt olajmyerés céljaira csak a magyar királyi dohányjövedélktŐl arra engedélyt nyert 'kereisikedő icégnek vagy olajgyárnak engedheti át, mégpedig a dohányjövietdéki központi igazgatóság által az Álló Dohánytermelési Szaktanács előzetes meghallgatásával (megállapított feltételeik mellett.« A dohányjövedéSk igazgatós ágánalk ezt a (megállapítását a gazdák szempontjából nem tartom hátrányosnak és meg vagyolk győződve arról, hogy a dohányjövedék igazgatósága mindent elkövet ós elkövetett ebben a kérdésben, hogy a dohánytermelő gazdák és a nagyon nagy mértékben érdeíkelt mumlkásioík megkapjak a megfelélő árakat, szóval, hogy megfelelő áron történjék az átvétel. Mint méHóztatnaik tudni, a múlt év óta mindennek felment az ára és így természetesen azoké a különböző magoké is, amelyeket ezek az előbb etmlített olaj gyáraik felihaszn álnak. Ha atz igen t. miniszter úr tehát ^ezekkel tárgyal — tudomásom szerint sajnos, eddig még nem slikerült semmire sletm menni — (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Most van folyamatban!) akkor méltóztassék ezeket a számokat tudomásul venni és a tárgyalásnál felhasználni. A lenmag ára a tavalyi 28 pengőről felemelkedett 36 pengőre, a repce ára 25 pengőről 31—32 pengőre, a napraforgó ára a tavalyi 14 pengőről 21— 22 pengőre. (Rakovszky Tibor: A cukorrépával is így vagyunk!) Mindemnek felemelkedett tehát az ára és az olaj gyáraik mégis mereven elzárkóyinaik 'most attól, hagy a dohánymagért megfelelő árat adjanak a dohánytermelő gazdáknak. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter tagadólag int.) Ha az igein t. miniszter úr meg