Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-254

50 Az országgyűlés képviselőházának 254. ülése 1937 november 17-én, szerdán. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a (belügy­miniszter úrnak a miniszterelnök úr nevében adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a belügyminiszter úr válaszát tudomásul vette. Bejelentem, hogy Farkas István és Lázár Imre képviselő urak halasztást kaptak inter­pellációjuk elmondására. Következik még Klein Antal képviselő úr interpellációja az iparügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat az interpelláció fel­olvasására. Brandt Vilmos jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a,z igen t. miniszter úrnak arról, hogy a kartelbe tömörült olajgyárak a dohány­mag átvétele körül minő visszaélésszerű tak­tikázást folytatnak? Hajlandó-e az igen t. miniszter úr a kü­lönböző állami kedvezményeket élvező olaj­kartellel szemben minden rendekezésére álló eszközzel a kényszerhelyzetben levő sokezer dohánytermelő és szegény dohánykertész-mun­kás' jogos érdekeit megvédeni? Klein Antal s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Klein Antal: T. Képviselőház! (Haljuk! Halljuk!) Andaházi-Kasnya Béla t. barátom a múlt hét szerdáján mesfinterpellálta az iparügyi miniszter urat a Hutter és Lever Rt. és érdek­társainak különös szerepéről. (Rakovszky Ti­bor: Leverő interpelláció!) Ebben az ügyben igen t. barátunk úgy mutatta be ezt az igen t. társaságot, •— az úgjmevezett olajkartelt — mint akik tulaj dómképpen talán csak a kisipa­rosokkal szemben ilyen ridegek, hidegek és szívtelennek, ellenben — szórói-szóra akarom idézni az ő szavait — »felcsaptak gazdavédőnek és elkezdték védeni a gazdákat és azt mondták. hioigy gazdaérdek az* hogy ebből az országból tiltsák ki a balzsírt stb. és tessék magyar mag­vakból préselni olajakat és azokat kell szilárdí­tani és szappanfőzésre felhasználnia Az én igen t. barátom itt nagy tévedésben volt, ami­dőn azt hitte, t (vitéz Várady László: Nincs egyetlen szakértő a kisgazdapártban! — Zaj a baloldalon.) hogy ez az igen t. társaság, ez az oUajkartel tényleg ígry is érez és így is akar cse­lekedni. Én be fogom mutatni ennek az igen t. társaságnak a másik arcát, a másik oldalát, hogy mennyire nem védi a gazdákat, sőt ellen­kezőleg, a gazdákkal szemben is minő rideg, hideg, szívtelen és mint a bejegyzett interpel­lációban mondom, milyen visszaélésszerű el­járást folytat. Szó van ennek az érdektársaság­nak arról a szerepéről, — amely szerepet vis­szaélésszerűnek bélyegeztem már interpellációm szövegében — amelyet a dohánytermelő gaz­dákkal és velük kapcsolatban sok ezer feles do­hánykertész munkással szemben folytat. Olvastam a miniszter úrnak Andaházi­Kasnya képviselőtársam interpellációjára adott válaszát és szinte egy kicsit megdöbbentett, amidőn azt válaszolta, hogy a gazdasági élet­ben a kartelszervezkedésnek megvan a jogosult­sága, (vitéz Várady László: Gazdaságtörténe^mi fejlődés eredménye!) az állam és a közület azon­ban természetesen minden alkalommal hallassa tiltakozó szavát, ha mindenféle gazlasagi szer­vezkedések ki akarják használni a helyzetet. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Megtör­tént!) Szóról-szóra olvastam fel ezt a miniszter úr válaszából. Engedje meg a miniszter ár ne­kem azt a figyelmeztetést, " hogy ez- a kartel­szervezet igenis ki akarja használni a helyze­tet (Andaházi-Kasnya Béla: Ki is használja, nem olyan szégyenlős!) és ki is használja a gaz­dákkal szemben. Ezért mondottam, hogy vissza­élésszerű eljárás. Mert miről van szó? A do­hányjovedék központi igazgatóisága 1935-ben rátért arra, hogy az addig teljesen értéktelen­nek tartott és felhasználatlan dohánymagot ipari célokra használtassa fel és ebbőll a szem­pontból felhívta a gazdákat arra, hogy ezt a magot gyűjtsék és szolgáltassák be. 1935-ben körülbelül kilenc vagont gyűjtöttek össze a termelők és ezt a mennyiséget az olajgyárak át is vették. Az így nyert olaj szappangyártásra es égetésre jól használható, sőt étolajjá is fino­mítható. Ez máris meg van állapítva. Éppen ezért a dohányjöviedéik központi igazgatóságának helyes propagandája révén a magyar dohánytermelő gazdák és munkások gyűjtőttélk ezeket a dohánymagvakat ós tavaly, 1936-ban, imiár 20 vagont szolgáltattak: be az oíljajimjagértékesítő szövetkezet útján 23 pengős áron az illető érdelkelt, általam említett kü­lönböző olajgyáraiknak. Most jön az a helyzet, amelyre azt imondom, hogy visszaélésszerűen járnak el ezek az; olajgyárak a magyar do­hánytermelőkkel szemben. Miben áll ez? Az igen t. miniszter úr nagyon jól tudja, hogy a gazda szerződést köthet lenmag, vagy 'bármi­lyen más mag termelésére és előre kikötheti az árat és megszabhatja a feltételeiket. De a do­hán yterme^őkmél egészen más a helyzet, mfeirt azoknak nincsen joguk és módjuk erre. Midőn a dohánytermelésre az engedélyt megkpajálk a dohánytermelő gazdák; ott feltételeik vannatk. Legyen szabad egy ilyen engedélyokiratból egy részt saóról-s'zóira felolvasnom. (Olvassa): »Pi­gyeilimezteti továbbá a 'dohánybeváltó hivatal az engedélyest, hogy az ipari céldkra terme­lendő dohánymagot gazdaságaiból nem viheti ki, azt olajmyerés céljaira csak a magyar ki­rályi dohányjövedélktŐl arra engedélyt nyert 'kereisikedő icégnek vagy olajgyárnak engedheti át, mégpedig a dohányjövietdéki központi igaz­gatóság által az Álló Dohánytermelési Szak­tanács előzetes meghallgatásával (megállapí­tott feltételeik mellett.« A dohányjövedéSk igaz­gatós ágánalk ezt a (megállapítását a gazdák szempontjából nem tartom hátrányosnak és meg vagyolk győződve arról, hogy a dohány­jövedék igazgatósága mindent elkövet ós elkö­vetett ebben a kérdésben, hogy a dohányter­melő gazdák és a nagyon nagy mértékben ér­deíkelt mumlkásioík megkapjak a megfelélő ára­kat, szóval, hogy megfelelő áron történjék az átvétel. Mint méHóztatnaik tudni, a múlt év óta mindennek felment az ára és így természe­tesen azoké a különböző magoké is, amelyeket ezek az előbb etmlített olaj gyáraik felihaszn ál­nak. Ha atz igen t. miniszter úr tehát ^ezekkel tárgyal — tudomásom szerint sajnos, eddig még nem slikerült semmire sletm menni — (Bor­nemisza Géza iparügyi miniszter: Most van fo­lyamatban!) akkor méltóztassék ezeket a számokat tudomásul venni és a tárgyalás­nál felhasználni. A lenmag ára a tavalyi 28 pengőről felemelkedett 36 pengőre, a repce ára 25 pengőről 31—32 pengőre, a napraforgó ára a tavalyi 14 pengőről 21— 22 pengőre. (Rakovszky Tibor: A cukorrépá­val is így vagyunk!) Mindemnek felemelkedett tehát az ára és az olaj gyáraik mégis mereven elzárkóyinaik 'most attól, hagy a dohánymagért megfelelő árat adjanak a dohánytermelő gaz­dáknak. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter tagadólag int.) Ha az igein t. miniszter úr meg

Next

/
Oldalképek
Tartalom