Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-254
Az országgyűlés képviselőházának 254. ülése 1937 november 17-én, szerdán. 51 fog engelmiet cáfolni, végteifenül fogóik örülni, mert akkor elértem célomat, hogy tudniilik ezt az igen t. oilajikartaLt arákényszeritsék aara, hoigy a gazdáiknak a helyzetét ne használják ki. Az igen t. iparügyi miniszter úrnak kötelessége ezeket az olajkarteleket rákényszeríteni arra, hogy a gazdáik megkötőét hetlyzetét ne hias'ználhasisálk ki. Most mondok egy tényt. Tolna vármegye egy olyan területének vagyok a képviselője, amely talán a legnagyobb mértékben dohánytermelő, s amely a faddi dohánybeváltó körzetébe tartozik. Itt nagyon sok kisgazda termel dohányt. Itt van a bonyhádi olajgyár, amely tudomásom szerint, — éppen a tőlük nyert értesülés szerint — hajlandó lett volna 26 pengős árat is adni, azonban természetesen csak az ottani dohánytermelőknek és nem az ország összes dohánytermelőjének. Nagyon helyesen a Dohányjövedék Központi Igazgatósaga nem akceptálhatta azt, hogy csak néhány gazda kaphassa meg ezt az árat, a többi pedig- ki leeyen szolgáltatva a Hutter és Lever részvénytársaságnak és érdektársaságnak. (Horváth Zoltán: Ez Andaházi barátja? — Sulyok Dezső: Az »igen t. barátja«! — AndaháziKasnya Béla: Devizasíberek nem lehetnek az én barátaim!) Ezek horribilis haszonra tesznek szert, mert Magyarországon lényegesen a piaci árak felett van az olajnak az ára. Mondok most egy másik dolgot, amit a lapokból vettem. A » Vegyi Ipar« szeptember 15-i számában az van, hogy a lenolaj Magyarországon 125 pengő, a repceolaj 120 és a napraforgó 95 pengő. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: A lenolaj csak 108 pengő!) A Chemischer Zeitung október 31-i száma szerint Németországban a lenolaj ára 38—41 márka, ami 18 százalékos felárral is csak 70 pengőt tesz ki. Nálunk tehát a dupláját keresik az úgynevezett olajgyárak. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: De ott nem 36 pengő a lenmag!) Errevonatkozólag is megvannak az adataim, szívesen rendelkezésére bocsátom. a miniszter úrnak. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: És nem 22 pengő a napraforgómag!) De nem is 23 pengő a dohánymag. Andaházi-Kasnya Béla t. képviselőtársam a múltkoriban előadta, hogy milyen sok kedvezményben részesülnek Hutter és Lever és a különböző érdektársaságok, & úgy tudom most is kérnek az iparügyi miniszter úrtól 60 vágón lenmagra behozatali engedélyt. Nem tudom, megkapták-e vagy sem. (Andaházi-Kasnya Béla közbeszól. — Zaj. — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ez nem igaz, ők csak arra vállalkoztak, hogy átveszik! Már megmondtam a múltkor a képviselő úrnak, ne tessék tehát ismételni!) Elnök: A miniszter úrtól egy kis türcimet kérek, hisz a miniszter úr pár perc múlva válaszolhat. Klein Antal: Nem tudom, miniszter úr, nekem szólt-e a megjegyzése, hogy az én adataim helyesek-e, vagy sem. Én mindössze annyit mondtam, hogy ezek a társaságok a legutóbbi időben 60 vágón lenmagra kértek behozatali engedélyt s nem tudom, megkapták-e. vagy sem. Kérdem azonban, micsoda devizapolitika, vagy gazdavédelmi politika az. hogy az iparügyi miniszter ennek az érdektársaságnak 60 vágón lenmaara behozatali engedélyt ad, amikor a dohánytermelő gazdáknak 40—60 vágón dohánymagjuk van és nem veszik át. Ez a taktika, amely itt folyik, visszaélésszerű, mert a magyar dohánytermelő gazdák nincsenek abban a helyzetben, hogy a kicsépelt dohánymagot hónapokon keresztül maguknál tarthassák és tárolhassák. Az úgynevezett Hutter és Lever érdektársaságok azért taktikáznak és húzzák a tárgyalásokat, hogy rákénysze; rítsék a gazdákat és a dohányjövedéki központi igazgatóságot arra, hogy a tavalyi áraknál olcsóbban legyenek kötelesek a dohánymagot átadni. Mivel a miniszter úr múltkori beszédében kijelentette, hogy bármikor, ha visszaélést lát abban a tekintetben, hogy a kartelek ki akarják használni helyzetüket, a kormány hallatni fogja tiltakozó szavát. Arra kérem tehát a jelenlevő iparügyi miniszter urat, hogy álljon az igazság mellé, védje meg a dohány termelőgazdák és sok-sokezer kis dohánytermelő munkás érdekeit. Megvan a módja, a lehetősége és eszköze arra, hogy ezeket az érdekeltségeket rákényszerítse arra, hogy megfelelő áron vearyek át a termelőktől és a munkásoktól a dohánymagot. Erre vagyok bátor felhívni az igen t. miniszter úr figyelmét. Elnök: Az iparügyi miniszter úr kíván szólani. Bornemisza Géza iparügyi miniszter: T. Ház! Klein Antal képviselő úr interpellációjában azt a kérdést intézte hozzám, van-e tudomásom arról, hogy a kartelbe tömörült olajgyárak a dohánymag átvétele körül minő yiszszaélésszerű taktikázást folytatnak. Röviden válaszom az, hogy erről nincsen tudomásom, mert e téren semmiféle visszaélésről nem tudok. Egy normális tárgyalási folyamat van tulajdonképpen a gyárak és az erdekeit gazdák között a dohányjövedék és az iparügyi minisztérium közben jöttével. Megegyezés meg nincs, de remélem, hogy néhány napon beluL megegyezésre kerül a sor. Ami a dohánymag kérdését illeti, méltóztassék ezt a kérdést tényleg kissé reális szemmel nézni. A dohánymagot évtizedeken keresztül nem tudták semmire sem hasznaim, kidobták vagy elégették, ezt méltóztatik nagyon ]ol tudni. Két évvel ezelőtt az iparügyi minisztérium és a dohányjövedék közbejöttével megejtett kísérletezésekkel sikerült elérni^ hogy a hazai termelésű dohánymagot olaagyartas céljaira fel lehet használni. Az első tevi kísérletezés mennyiségét, 18—20 vagont, tavaly a gyárak vették fel és pedig a közösen megállapított 23 pengős áron. A következő évben a gazdatársadalom természetesen áremelési igennyel állott elő. (Klein Antal: Mindennek felment az ára!) De ha ennek az árát is íelverjük, akkor nem lehet majd a dohánymagbol olajat sajtolni hanem mint évtizedeken keresztül, 'kénytelenek lesznek a dohánytermelő gazdák a doha nvmagot feltüzelni. (Klein Antal közbeszól.) Méltóztassék egy kicsit türelemmel lenni. A dohánymagból nem lehet a lenolajat pótolni, helyesbben mondva, ma meg nem lehet pótolni, azért, mert ma meg nincs kísérletezve az, hogy a dohánymagbol sajtolt olajjal lehet-e a lenolajat pótolni. Ezek a kísérletek folyamatban vannak. Magam utasítottam a Máv. laboratóriumát a kísérlet lefolytatására. Ha a kísérletek eredményre vezetnek, akkor kétségkívül értékesebb, tehát jobb nemesebb célokra lehet ma]d a dohánymagból sajtolt olajat felhasználni. Ma egyelőre az a helyzet, hogy a tavalyi .kísérletünk, hogy a dohánvmagból készült olajat keverjük lenolajjal és felhasználjuk kencefőzesre, nem sikerült; egy sereg panasz érkezett hozzánk az 7*
