Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-254

Az országgyűlés képviselőházának 25A. kell!) Ezzel a kijelentésemmel azonban önként értetődőleg nem a saját érdemeimet kívánom kidomborítani, hanem mindössze arra kívánok reámutatni, hogy mindenkor a tárgyi indokokat és a tárgyi körülményeket szoktam figyelembe venni akkor is, amikor egy közérdekű kérdésben tőlem esetleg távoleső pártpolitikai oldalról érkeznek hozzám olyan észrevételek és felszólalások, amelyeknek közérdekű voltát kötelességem hivatalból honorálni. T. Ház! Ezek után sietek kijelenteni azt, hogy én teljesen át vagyok hatva az ipari munkáskislakások építési akciójának nagy fontosságától és szociális horderejének kiváló voltától, mert hiszen napjainkban már méltán vált az állam egyik legszentebb kötelességévé a gyengébb védelme az erősebbel szemben. (Farkas István: Helyes!) Viszont az is bizonyos, hogy a kérdés nem választható el a gazdasági és anyagi vonatkozásoktól, az ebbeli lehetőségektől, mert ezek, sajnos, súlyos korlátok és nehézségek. Ettől eltekintve meg kell állapítanom azt, hogy a lakásügy tekintetében — rendkívüli viszonyok nem létében — mi tartozik és mi nem tartozik a kormány feladatkörébe. Hozzátartozik az, hogy a kormány figyelemmel kísérje az ezzel összefüggő életviszonyokat és ellenőrizze azoknak a közületeknek és intézményeknek a működését, amelyeknek e téren törvényes jogszabály alapján köteleségeik vannak a tekintetben, hogy megfelelően gondoskodjanak a reászorult egyéneknek alkalmas szükség- vagy kislakásban való j elhelyezéséről a megkívánható térítés ellenében. Ebben a vonatkozásban a beszédem elején",mondottakkal egyezően ismételten kijelentem,, hogy a kormány igenis a legélénkebb figy lemmel kíséri a szóbanforgó és valóban nagy Szociális fontosságú kérdést és felügyeleti hatáskörében gondosan ügyel arra, hogy az egyes önkormányzati testületek ilyen irányú kötelességeiknek — természetesen mindenkor az adott anyagi kötelezettségek és lehetőségek keretei között — késedelem nélkül tegyenek eleget. Itt mindjárt meg kell állapítanom azt is, hogy az utóbbiak, főképpen a városok, e kötelezettségeiknek anyagi erejükhöz mérten igyekeztek eleget tenni a közelmúltban és nem rajtuk múlt az, hogy ezt a súlyos kérdést teljesen kielégítő módon még mindig nem lehetett helyesen megoldani. A lakáspolitika legégetőbb szükségleteit a főváros is mindig igyekezett kielégíteni és e törekvéseiben a központi kormányzat tőle a szokott támogatást sohasem vonta meg. Budapest székesfővárosnak e téren a legutóbbi időkben elért eredményeit az alábbiakban vagyok bátor ismertetni. (Farkas István: Ott verekedtünk érte eleget!) A székesfőváros még a háború előtt fogott hozzá a szegényebb néposztályok lakásviszonyainak javításához, amely akciót a háború után az 1927. esztendőben zárta le. Ennek az ajkeiónak első három esztendeiében 3200 kislakást épített a székesfőváros. Budapesten ma az a helyzet, hogy 48 kislakásos bérházban van 5774 kislakás, 20 kislakásos telepen pedig 3300 kislakás áll a szegényebb sorsú lakosság lakásszükségleteinelk a kielégítésére. 1933-tól 1935-ig a székesfőváros 204 kislakást épített fel az úgynevezett városszéli kistelepen. A kislakásokon kívül a székesfőváros szükséglakásoklkai igyekszik enyhíteni a lakosság lakásviszonyait és erre a célra 12 KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVI. ülése 1937 november 17-én, szerdán. 49 szükséglakástelepen 1976 szükséglakása van. Ezenkívül vannak a székesfőváros által a legközelebbi múltban az államtól átvett szükséglakástelepek, ahol 4500 szükséglakás áll a lakosság rendelkezésére. Ezidőszerint a székesfőváros 1000 újabb kislakást épít, amelyből 720 már el is készült. A főváros törvényhatósága ezenkívül 120 kertes kislakásra 500.000 pengőt szavazott meg és állami támogatással az úgynevezett kiserdei telepen 220.000 pengő költséggel újabb száz kislaikás építését vette folyamatba. Most a napokban kezdődött meg az építés, amelynek költségeiből az állam 112.000 pengői vállalt magára. Éppen így különös figyelemmel kíséri a kormány a sokgyermekes családok lakásügyi helyzetét is. Tudomásom van arról, hogy ezeknek a szegényebb sorsú lakosoknak a helyzete nagyobb városokban és így a fővárosban sem minden tekintetben kielégítő. Tudom azonban azt is, hosry ügyüket városaink általában a kellő szociális érzékkel kezelik és gondom van arra is, hogy a jövőben ez még fokozottabb mértékben történjék meg. (Farkas István: A háziurakkal is kellene valamit csinálni!) Kétségtelen az is, hogy a felvételes törvényes rendelkezések alapján még mindig működő lakásügyi biztosság a kilakoltatások foganatosítása körül az ismertetett szociális szempontokat mindenkor figyelembe veszi és méltányolja. (Helyeslés.) T. Képviselőház! Az eddigiekben volt szerencsém előadni és megállapítani azt, hogy az interpelláció anyagából mik tartoznak a kormány törvényes jogkörébe és feladatkörébe, most azonban meg kell mondanom azt is, hogy ugyanezen tárgyak tekintetében mikre nem vállalkozhatunk. Éppen a sokgyermekes családok" lakásügyével kapcsolatban nem vállalkozhatunk arra, hogy a lakásforgalomnak az életviszonyok normálissá fejlődése során, a lakások indokolt felszabadítása után a háztulajdonosokat a sokgyermekes családok befgadására kényszerítő erővel kötelezzük, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Az előbb tapsoltak az ellenkezőjéhez!) vagyis, hogy — ismétlem — kivételes rendelkezéssel korlátozzuk a tulajdonjog gyakorlását. Erre jogelvi és egyéb érthető okokból természetesen nem vállalkozhatunk. (Farkas István: Egy kis kollektív gondoskodás kellene!) Az elmondottak alapján viszont a kormány azt sem vállalhatja, hogy újabb lakásépítő akciót kezdjen, mert ez nem a feladata. Azt azonban, hogy az önkormányzati testületek részéről fenntartott lakótelepeken elsősorban az arra érdemes sokgyermekes családok. kapjanak elhelyezést, mindenképpen méltányos és családvédelmi szempontból indokolt kívánságnak tartom és ebben a tekintetben — kapcsolatban azzal, amit az igazságügyminiszter úr már egy megelőző interpellációra felelt volt — én is kijelentem, hogy bár nem kétlem, hogy az önkormányzati testületek saját jószántukból is megteszik a kötelességüket, szükség esetén nem zárkózom el magam sem annak a megfontolásától, hogy ennek teljesítését esetleg megfelelő hatályú speciális törvényes rendek ez ésekkel intézményesen biztosítsam, illetve hogy eziránt kezdeményező lépéseké^ tegyek. Kérem válaszom szíves tudomásulvételét. ' (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. 7