Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-254
48 Az országgyűlés képviselőházának 26 megállapítjuk, akkor én nem megyek az igazságügymin iszter úrhoz újabb drákói rendszabályokat követelni, hanem egyszerűen azt mondom, hogy ha a magántőke nem épít ezeknek, akkor az állam és a közületek tartsák kötelességüknek, hogy ezeknek a kidobottaknak, ezeknek a kiszorítottaknak lakást adjanak. (Ügy van! Ügy van! Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A kormány és az állam a msigáníulajdon álláspontján áll. Ebben a kérdésben ez úgy fejeződik ki, hogy fiat justitia a magántulajdonnak, — ós hogy mi történik azután a dolgozó emberrel és a dolgozó ember sok gyermekével, azzal nem törődnek. Megtagadják a közületi házépítést. {Ügy van! Ügy van! a szélsőbáloldalon. — Kertész Miklós: Megtagadják az Oti.-házépítést!) Azt mondják, nem konkurrálnak a házbirtokban elhelyezkedő tőkével. A pénzügyminiszter azt mondja, hogy ő nem teszi tönkre azt az adóalanyt, akinek vagyona a házbirtokban fekszik. Kendben van. Nem helyeslem, nem tudom helyeselni, hogy a közérdek fölött ilyen magánérdek győzedelmeskedhessek, de ha ez a hivatalos álláspont, ezzel szemben és emellett van más nézőpont is. Akkor, ha a közületek, az állam, a városok, a szociális biztosító intézetek ezeknek a szerencsétleneknek részére építenek, nem kcnkurrálnak a magántőkével, mert hiszen ezek be nem fogadott, kiselejtezett emberek, ezekre nekik nincs szükségük. Ezek nem az ő lakóik. Ezek szabadon futnak a világban. Ez egy veszteséges üzlet a magántőke számára és ahogyan a magántőke egyéb területeken megpróbálja azt a bizonyos eljárást, amelyet itt már sokszor jellemeztünk »die Socialisierung der Vermste* névvel, úgy a magántőke egyszerűen itt is ezt a veszteséges üzletet, a sokgyermekes családoknak bérlőként való befogadását kilöki a maga gondoskodása alól. Ezekkel mégis törődni kell valakinek és ez a törődés az állam és a közületek feladata kell, hogy legyen, tehát az állam és a közületek kell, hogy gondoskodjanak megfelelő lakások építéséről. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) És én nem ínséglakásokra gondolok, mert legalább is a minimumot kell, hogy adják nekik abból, amit ma lakáskultúra alatt értünk. Az ínséglakásba való lezuhanás azt jelenti, hogy azt az embert, azt a családot már kiselejteztük a társadalom számára hasznot jelentő emberek közül. Az ínséglakásba lezuhant úgy érzi, hogy ő már nem tartozik a társadalomhoz. Amikor tehát mi a dolgozók, elsősorban a sokgyermekes családok számára kislakásokat akarunk, olyan lakásokat akarunk, hogy ők is kapjanak abból valamit, amit a modern lakáskultúra megteremtett a 120—150 pengős é3 ennél drágább bérű lakásokban. Miből? — kérdezheti tőlem valaki. Rögtön megjelölöm a forrásokat. Ott van Budapesten az Oti. (Zaj a jobbóldalon.) Ne csak a gazdáknak adjanak kölcsönöket, hanem azoknak is, akik befizették az összegeket. Elnök: Képviselőtársam beszédideje lejárt. Kéthly Anna: Kérek öt perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak az öt perc meghoszszabbítást megadni? (Ioen!) A Ház a hosszabbítás Tnp^adta. Méltóztassék folytatni. Kéthly; Anna: T. Ház! Itt van az Oti. Az Ot ; . autonómiájának van egv ki°laká c, építo javaslata, amelyet évről-évre elgáncsolnak a belügyminisztériumban. A Láb.-kölcsönök útián igen előkelő úriembereknek adtak villaépítési Jf. ülése 1987 november 17-én, szerdán. kölcsönöket. Rendben van, én nem kifogásolom azt ebben a pillanatban, de kérdem, hogy azok, akik ezeket az Oti.-pénzeket befizetik, miért nem tudnak visszakapni valamit ezekből a kölcsönökből, hogy az ő számukra is építsenek lakásokat? (Ügy van! Ügy van! a s?élsőbaloldalon.) Ott van az Oti. mellett a Mabi. s ott vannak a többi szociális célú vagy az állam által nagy anyagi támogatásban részesített intézmények, például a Hangya vagy a Futura vagy a többi biztosító intézetek, amelyek luxuslakásokat építenek 5—6 szobával, központi fűtéssel, fürdőszobával s miegyébbel. Ezeket az állam a maga befolyásával kötelezze arra, hogy kislakásokat építsenek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Most egymásután lebontják a Tahánt, a Vízivárost, Óbudát, az új Madáeh-sugárút területét és csupa kislakásokat tesznek semmivé. Apró embereket dobnak ki. E helyett szükség volna arra, hogy más lakásokat adjanak azoknak, akik most lakásnélkülivé válnak és ^azoknak, akiket a magántőke semmiféle pénzért nem fogad be a maga lakói közé. Oly kényelmes álláspont az, amelyre a belügyminisztérium az Oti. kislakásépítő javaslatával szemben helyezkedik, hogy tudniillik a nemfizető lakótól való félelem készteti ennek a tervnek elgáncsolására. Ez párja^ annak, amikor a nagybirtok a gazdaságilag állítólag megbízhatóbb nagybérlőnek adja a földet ahelyett, hogy azt kisbérlők kapnák. Ez a mai állapot azonban teljesen tarthatatlan. A munkás nem eszik, nem öltözködik, nem lakik, s a dolgozó "sokgyermekes család számára nem marad ezen a földön semmiféle hely. Én azt mondom, azt állítom, hogy ha a mai viszo yok között nincsen törvény, amely kénysz*<L.tené vagy kényszeríthetné a háztulajdont keresztényi és emberséges eljárásra, s nem kényszeríthetik őket akaratuk ellenére bérlők befogadására, akkor az államnak és a közületeknek a kötelessége, hogy ezeknek a nemkívánatos elemeknek mégis hajlékot szerezzenek, hogy a gyermekek és munkás családok végre emberhez méltó hajlékhoz jussanak. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A miniszterelnök úr helyett a belügyminiszter úr kíván válaszolni az interpellációra. Széll József belügyminiszter: T. Kénviselőház! fHalljuk! Halljuk!) A miniszterelnök úr belyett, mint illetékes szakminiszter a következőket van szerencsém válaszolni az interpellációra. Mindenekelőtt emlékeztetnem kell t. képviselőtársamat arra hogy ennek a kérdésnek egy részletéről elsőízben már folyó év április havában szerencsém volt vele eszmét cserélni. Amikor ugyanis miniszterré történt kinevezésem után a szociáldemokrata pártnál hivatalos látogatást tettem, éppen t. képviselőtársam volt az, aiki előttem szóbahozta azt, hogy az Oti. kislakásakciójával kapcsolatban az az anomália adódott elő hogy az előirányzott hitelkeret lényegesen kisebb, mint a tényleges szükséglet. Akkor erre én ott rögtön kijelentettem azt, | hogy magam is átérzem annak szükségességét, hogv ennek a hitelkeretnek megfelelő felemeléséről gondoskodni kell Az intézkedéseket meg is tettem- a tárgyalások eredménnvel is jártak és a korábbi 200 000 pengős hitelkeret ennek eredményeképpen 500.000 pengőre emeltetett fel. i (Farkas István: Az is kevés, miniszter úr! Több
