Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-254

Az országgyűlés képviselőházának 25%. országon megszólalnának a háztulajdonnak azok az üldözöttjei, akikről az előttem szólott képviselő úr is beszélt már. Ez a 3000 aláírás csak egy próbamozgósítás eredménye volt. Akik ezeket az aláírásokat összegyűjtötték, beszélteik ezekkel az asszonyokkal, anyákkal és megdöbbentő kép tárult fel előttük, amit különben a saját életükből is ismertek: silány munkabérekből, a legalacsonyabb., a legminimálisabb átlagkeresetből tengődnek. Ha a családnak valamennyi tagja dolgozik, alig jut többre, mint hetenként 30—40 pengőre, de ez már igen-igen magas átlag. Nos, ebből a pénzből -ma olyan lakást bérelni, amely a ma ismert lakáskultúrának csak a legminknalisabbját is tartalmazza, ez annyit jelentene, hogy ennek a fizetésnek 40—50%-át kellene lakbérre fardítani. Ahol azonban a családban csak egyetlen kereső van, ott ez a százalék még magasabbra emelkedik. Ezzel az interpellációval kapcsolatban nem kérdés, hogy .miiből fedezzék a lakást megelőző két közszükségletet, tehát az élelmet és a ruházkodást. A táplálék drága, a felhozatalnak az alja jut a munkás számára, harmadrendű húst eszik, hibás krumplit fogyaszt, fekete lisztet, hullott gyümölcsöt, férges főzeléket, és nem kérdés az sem, mit csinál, miből él a imutnkaup'Vüii; e""^

1 "z interpellációval kapcsolatosan csak az a kérdés, hogy a dolgozó és viszonylag jókeresetű munkás milyen körülmények között lakik a lakásában. Az a lakás, amelyet ezekből a fizetésekből elérhetnek, olyan, hogy csorognak a f

csatornák, befolyik a szennylé a munkás lakásába, közös WC van a gang végén vagy az udvarom, sokszor az udvarban van az egyetlen vízcsap, nincs mosókonyha, gőz ós piszok borítja el r a lakást akkor, amikor az asszony mosni kényszerül. Van egy hatalmas társadalmi mozgalom. Nem keresem ennek a gazdasági lehetőségét, csupán csak megállapítom, hogy megvan az a mozgalom, amely a nőnek a családba való visszatérését szorgalmazza. Most ezek a lakásviszonyok mindent elkövetnek, hogy a családban, az otthonban való élést lehetőleg elkeserítsék és lehetetlenné tegyék. A háztartás éppen magának a lakásnak visszamaradottsága folytán a legelmaradottabb, a legkevésbbé racionalizált üzem. nincs ezeknek a munkáslakásoknak legtöbbjében sem gáz, sem villany. Ha ilyesmi van bennük, akkor olyan aránytalanul drága a lakbér, hogy a munkabérüknek nem 50—60, hanem még magasabb százalékát kelleno ráfordítani ok. Ezekben a lakásokban pislákoló lámpák mellett élnek az emberek s aki tudja például azt, hogy a mi egész oktatásunk az otthoni ismétlésre, az otthoni elkészülésre van felépítve, az elképzelheti: hol van lehetőjéére a gyermeknek arra, hosy másnapi leckéjére, másnapi iskolai feladataira előkészülhessen. Ebben a környezetben természetes, hogy az emberek idegesek, összeférhetetlenek és a munkával elfoglalt társukkal örökösen összeütköznek. A család apraja-nagyja egy „csomóba szorul össze és különösen téli időben, amikor a gyermeket nem is lehet kiküldeni, lehetetlen egy legtöbbször albéi lökkel is zsúfolt lakásban élni. Albérlőkkel kell zsúfolniok a lakást, mert azt máskülönben a fizetésükből elérni nem bírják. Ennek a lakásnak tehát nincs otthon jellege, inkább mondhatjuk azt, hogy az egy herberg, egy tömegszállás, egy átjáróház, amely a minden ember számára bizonyos időben annyira kívánatos egyedüllétet teljesen leülése 19S7 november IK-éa, szerdán. él hetetlenné teszi. Ebben a lakásban a gyűlölködésnek szinte elülni sincs ideje, mert nincs idő arra, hogy a vélt sérelmeket az emberek átgondolják, hogy ezeket levezessék, hogy ezek elfelejtéséről gondolkozzanak. Amikor ma nézzük a közéletet s nézzük az egész társadalmat és látunk egész sereg beteglelkü embert, egész sereg olyan embert, aki nem tud összeférni a társadalomban másokkal, akkor látjuk, hogy ennek az erőszakimádó tömegnek igen nagy része ilyen rossz lakásokból jön, ahol tenyészik az elkeseredettség, s ez kirobban abban az érzésben, hogy ütni, visszaütni, terrorizálni minden eszközzel! Felülre jutni, mert csak ott látnak lehetőséget megszabadulni azoktól a lelki sebektől,, amelyeket ezekben a rossz lakásokban -szereztek. A lakbéruzsora mellé, t. Képviselőház, itt van legújabb találmánya a názbértőkének, még pedig az, hogy a bizonytalan keresetű és bizonytalan exisztenciájú munkástól két, három hónapi lakbérelőleg letételét követelik (Ügy van! Ügy van a szélsőbaloldalon. — Farkas István: A legnagyobb gyalázatosság! A legnagyobb gazság!) s mondom nem engedik be a lakásba addig, amíg biztosítékul legalább két, de sokszor 3—4 havi házbért le nem tesz. Miért? Mert ők kényelmessé akarják maguk számára tenni a háztulajdon birtoklását; sokszor kerül kilakoltatásra a sor s a« bírósági eljárás formaságai eltarthatnak hetekig, talán hónapokig is. ök tehát nem akarják ennek kockázatát s azt vállalni, hogy ennek az eljárásnak költségeit ők fizessék. Kielégítik tehát magukat ezekből az előlegekből, aminek következménye az, hogy ezek a szegényemberek végeredményben drágábban laknak a maguk egészségtelen rossz lakásaiban, mint a Pasarét és Rózsadomb luxus-villáinak lakói. De még ennél is sokkal felháborítóbb az, amire éppen az előttem szólott képviselő úr itt rámutatott. Legfelháborítóbb és legmegdöbbentőbb a sokgyermekes családok sorsa. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon,) A gyermek egyszerűen üldözött vad ezekben a lakásokban. Kérdezhetjük, miért? És miért nem tűrik s miért nem látják szívesen a gyermeket? Mert a gyermek rongálja a falat, a gyermek csuszkái a padlón, a gyermek kiabál a folyosón. Feljönnek hozzám panaszkodni proletárasszonyok, akik közlik velem, hogy egyszerűen azt mondja a lakáskeresőnek a háziúr: »I will mei' Ruah haben«, —• és nem engedi be őket a házába. A kültelkeken, a gyártelepek mellett nincsenek játszóterek, ahova a gyermekeket ki lehetne engedni, de ha volnának is, télen rossz cipőben, rossz ruhában beszorul a gyermek a lakásba és minél egészségesebb, minél fürgébb az a gyermek, annál temperamentumosabb. Éppen ez az egészséges vér kergeti nyugtalanságokba azt a gyermeket és érthető, bár meg nem bocsátható, hogy a házára féltő gonddal ügyelő háztulajdonos az illető gyermekes családot nem engedi be a házába. Ez azután a legteljesebb és leghatásosabb ellenpropaganda minden hivatalos és társadalmi mozgalommal szemben, amelyik az egyke és az »egyse« ellen folyik. T. Ház! Rá kell végre mutatni arra, hogy ez az állapot erkölcstelen, gazdaságilag veszedelmes, s egészségileg súlyos következményekkel jár az egész dolgozó osztályra. »Nemcsak baltával lehet embert ölni« — mondta egy német szociológus! És amikor ezeket a bajokat