Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-273

578 Az országgyűlés képviselőházának 273. körül elterjedt hírek és kötelességemnek érzem felhívni az ország- figyelmét ezekre és egyúttal (kérdést intézni a m. kir. iparügyi miniszter úrhoz: 1. hogy foglalkozik-e ezekkel a hírekkel abban az értelemben, hogy a magyar közgazdasági élet hírnevében csorbát ne szenvedjen; 2. hogy gondoskodik-e arról, hogy a vidék szempontjából nagyon fontos bányaüzem működésében fennakadás ne álljon elő és 3. hogy foglalkozik-e a m. kir. kormány az iparügyi miniszter úron keresztül is iámnak az igazságtalan helyzetnek a megszüntetéséivel, hogy egyes magyar vállalatok vezető egyéniségei bármilyen címen aránytalan nagy részt hasíthassanak ki maguknak a munkások és tisztviselők ezreinek juttatható többletekből? Budapest, 1938. évi február hó 15-én. Dr. Baross Endre s. k. országgyűlési képviselő.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó., Baross Endre: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy mielőtt interpellációm tulajdonképpeni tárgyára rátérnék, egy esti lapban interpellációm elhalasztásával (kapcsolatban megjelent cikkre reflektáljak. A cikk többek közt a következőket mondja (olvassa): »Az egységespárti honatya huszárbravúrja azonban nem tartott sokáig és mire az interpellációra sor került volna, a képviselő úr sehol sem volt.« Majd így folytatja (olvassa): »Szóval a képviselő hátraarcot csinált és visszavonulta B szellemes tréfáikra válaszikép megnyugtathatom a cikkíró urat, hogy ahogyan én a szóbanforgó honatyát ismerem, aki történetesen magam tvagyok, nem olyan fából van faragva, hogy amikor előrét mondott, akkor »hátraare«-ot csináljon. Ami a huszáribravúrt illeti, közel kétévi frontszolgálat és négyévi szibériai hadifogság után még most is állja azt a harcot, amit hazája és népe érdekében esetleg saját^ kényelme és jól felfogott anyagi érdeke ellenére folytatni helyesnek és igazságosnak tart. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Az interpellációt nem töröltem, csak elhalasztottam s tiltakoznom kell az ellen a beállítás ellen, amely a cikkből szintén kiolvasható, mintha ez az elhalasztás /bizonyos pártfegyelemmel volna kapcsolatban, amit természetszerűleg, kizár a kormányelnök úr tiszteletreméltó személye. (Ügy van! a jobboldalon.) Mi sem természetesebb azonban, hogy részemről csemegét sem vagyok hajlandó adni interpellációm keretén belül a konkurrens szémibányákinaik, mert hiszem interpellációim legfontosabb része olyan, hogy azt sem lehet csupán egy szénbányavállalatra applikálni s nem lehet abból egy szánbányára nézve konzekvenciákat levonni. Interpellációm első pontjában azt kérdezem az iparügyi miniszter úrtól, hogy foglalkozik-e azokkal a hírekkel, amelyek a Budapestvidéki Szénbányáról megjelentek. Természetes következménye ennek az a kérdés is. hogy gondoskodik-e a miniszter úr arról, hogy ha ezek a hírek valók, akkor megtoroltassanak, ha -pedig valótlanok,, ajkkor a magyair gazdasági élet jó hírnevének biztosítási céljából erélyes cáfolatok iránt intézkedések történjenek. Nem közömbös ugyanis y

a magyar gazdasági élet szempontjából az, hogy ilyen hírek keringenek. Vannak felfogások, amelyek szerint a bőnözések elszaporodását az új detektívfilmek mozdították elő. Azt hiszem, az ilyen hírek terjesztése, illetőleg megtorlatlanul hagyása, ülése 1938 február 23-án, szerdán. ilyen detektívfillírnek szerepét tölti be, ha nem gondoskodunk sürgős közbelépésről s nem gondoskodnak az illetékes tényezők arról, hogy a közvélemény tájékoztassák, amire alkalmat akartam adni éppen jelen interpellációmmal. Igen t. Ház! Nem magánügy az, hogy egy előkelő vállalatról azt híresztelik, hogy nála esztendők óta hamisan könyveltek, hogy a differenciákat egyszerűen elsikkasztották, hogy valutasíbolásokkal és befagyott pengők rendeletellenes manipulációival vádolják. Elvégre az állami és társadalmi rend biztosításának egyik előfeltétele az is, hogy a gazdasági rend is kellőkép biztosíttassák, minden eszközzel kiirtassák az a gazdasági gangsterizmus, amely nem méltó hozzánk ós amely semaniikép sem járul hozzá például alkotmányunk megszilárdításaihoz. Igen t. Ház! A gazdasági purifikációt azonban nem kezdhetjük annál a kis pilishegyvidéki fatolvajnál. Nem mondhatom annak a szegény embernek, hogy fiam, ez a fa nem a tiéd, ne lopj, amikor otthon gyermekei télen át dideregnek. Nem mondhatom neki azt, hogy fiam, a becsület ezt meg azt kívánja, amikor tőle egy ugrásnyira a pilisvörösvári bányamedencében a gazdasági életnek sokkal nagyobbmérvű sérelmeivel állunk szemben. Nézzük azonban az érem másik oldalát is. Újból divat lett fiataljainkat gazdasági pályára utalni. Valószínűleg nagyon helyesenDe kérdem: hasonló megtorlatlanul maradt hírek legyenek példái fiatalságunk gazdasági tevékenységének? Egyáltalán ez a gazdasági munka? Ezt a gazdasági munkát kövessék fiataljaink? Ezek és hasonló hírek és példák eléggé inficiálták már közéletünket. Ne méltóztassék rossznéven venni, ha én ennek okát abban is látom, hogy egyes gazdasági hatalmakkal szemben túlgyengének mutatkozik maga a végrehajtó hatalom is. E tekintetben most az összkormányhoz is intézhettem volna interpellációmat, de elsősorban az iparügyi miniszter urat tartom illetékesnek ebben a tekintetben s meg vagyok győződve arról, hogy meglesz az az elhatározás benne, hogy ezekkel a gazdasági hatalmakkal megérteti a szükségét annak, hogy hasonló hírek elkerülése céljából az államhatalom velük szemben hatásosabb ellenőrzést fog majd érvényesíteni., (Fricke Valér: Minél előbb!) Interpellációm másik része helyiérdekű. Tisztelettel kérdem az iparügyi miniszter úrtól, hogy annak a vidéknek a szempontjából — amelyet szerencsém van képviselni — anynyira fontos bányaüzemek további fejlődését módjában áll-e úgy biztosítani, hogy az a vidék fejlődésében meg ne akadjon. Már évek óta hallunk arról, hogy a pilisvörösvári bánya 5—6 év múlva kimerül. Ezzel részben a vidéket, részben a munkásságot tartják állandóan izgalomban. Az ottani bányaüzemek működése tekintetében fennálló bizonytalanság nagyban akadályozza a vidék szisztematikus fejlődését, mert nagyon sokan a lakosságból talán máskép rendeznék be életüket, ha tudják, hogy ezek a bányák folytatólag tovább működhetnek. Ha tudják azt, hogy ezek a bányák működnek, akkor egészen új életforrások keletkeznek, míg ha nem működnek, akkor természetszerűleg jogos kérelemmel fordulunk az iparügyi miniszter úrhoz, hogy a vidék fejlődését egyéb iparok letelepedésével biztosítsa-